Akkor az ígért, nagybetűs Hazáról szóló történet.
2011-ben március 15-e keddi nap volt, ezért a tervek szerint előző szombaton a téma adott volt. Előtte egy héttel egyedül tartottam a foglalkozást, a végén megkérdeztem, hogy ki hallott már március 15-ről, miért fontos, mi a kokárda, a himnusz? Hm... inkább csak nagy csodálkozó szemeket kaptam válaszként, mindenki nézett rám, pakolt... azért egy-két gyereknek derengett valami, de láttam, jó sok része lesz a foglalkozásnak.
Volt is minden: képvetítés (emberek, események helyszínei, mai szobrok, kották, vers kéziratok), zenehallgatás, beszélgetés, kokárda-címer-zászló készítés. Megnéztük, ki írta a Himnuszt, megállapodtunk abban, hogy Kölcseytől nem kellett félni, habár szegény egyik szemére vak volt - és olyan kalózos ijesztős néha a ránk maradt képei némelyikén -, a kokárda hasonlít a lovasversenyeken a győztesnek járó "kitűzőre", franciáknak is ilyenjük van, ugyanúgy három színű, csak mások a színek. A portugál zászlóban is hasonló a piros és a zöld jelentése. A régi - "Húúú, de régi, én akkor még nem is éltem!" - 100 forintos papírpéznen ugyanaz a Kossuth Lajos képe van, aki Debrecenben a Nagytemplom melletti szobor. (Ezt az egyik kislány vette észre, amikor képeket nézegettünk.... 4 éves, rajzolgatott, mászkált, és csak úgy természetes hangon hozzávetőlegesen megjegyezte. Érthető valahol, hiszen debreceniek, és sokat sétáltak arra. Ismét példa, hogy a gyerekek váratlanul hoznak elő rég "elrejtett" dolgokat. :) )
Remélem, bennem is és a gyerekekben is megmaradt ennek a szombatnak az emléke, és a közösen készített zászlók, kokárdák, címerek majd kicsit nagyobb-felnőttebb fejjel a színes, papíros, ragasztós, rajzolós kézügyeskedés eredménye mellett más értékkel is bír majd. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése