Szeretném, ha ez a blog kapocs lehetne Magyarország-NagyVilág és köztünk, akik most Portugáliában vagyunk otthon.
Annyit kérek Tőled, ki erre jársz, hogy írj (olyasmit, amiről megismerünk). Csak azért, hogy tudjuk, meglátogattál.

U.i.: Persze, ami itt megjelenik írás, kép és minden egyéb - kivéve a blog design-t - saját "termék", lenyúlni tilos :)

Magyarok Portugáliában! Csináltam levelező listát és egy csoportot az "arckönyvben"- ha szeretnétek rajta-benne lenni, írjatok! :)

2011. november 18., péntek

Ezek a portugálok, na, de kérem... - Karácsony 3.

Ezt a bejegyzést lassan két éve kezdtem el. Ilyen sem történt még velem. Ennyi ideig tartogatni valamit. Az igazat megvallva el is felejtkeztem róla. Viszont most már itt is, és otthon is - sajnos - elkezdődött a karácsonyi láz... folytatom is a mese-megfigyelést.

Mivel a Karácsonyhoz hozzátartozik a templom is
, ezért most erről mesélek.
Karácsony előtt Advent négy hetében készülünk a nagyünnepre. Jó "turistákhoz" méltóan már ismerjük a közelben lévő összes templomot - egy kivételével, de az van a legmesszebb. Adventben két templomba mentünk el szinte felváltva, hol ide-hol oda.
Első észrevétel: itt nincs igazán adventi koszorú
. Azaz, nem szokás ez a forma. A négy gyertya, a gyertyagyújtás igen, de nem kötelező koszorú formában. Az modernebb templomban lépcső alakú - négy lépcsőfokú gyertyatartót volt. Szép piros, enyhén vörös színű textilborítással és csillaggal. Szép volt, csak sajnos a magyar szemünket sehogy sem tudtuk megtanítani, hogy a forma- és színvilágot önmagáért szeresse: a vörös háttéren az ötágú csillag - szóval, számunkra kissé mellényúlás volt a dolog.
(Egyébként itt az emberek az "átkos negyven évet Magyarországon" nem ismerik. Egyszer beszélgettem egy nyomdában a nyomdásszal, valahogy szóba jött ez a téma. Bólogatott nagyokat, hogy igen, itt is volt mindenféle megfigyelés. De azért kérdezgetett, én meséltem, és csak nézett csendben. Visszakérdezett többször is, mert azt hitte, hogy a portugál tudásom nem elég kifinomult, és csak túlzok, mert nem találom a helyes kifejezést. Amikor minden megismételtem, rájött, hogy tényleg tudom, mit beszélek.)

Az oltártól jobbra volt a betlehemi életkép. :) Ez azért már olyan volt, hogy otthon is szépen megállta volna a helyét szerintem bármelyik családi hangulatú templomban. (Igen, mert több hangulatú templom létezik. És mindegyikben érezhe
ti jól is és kicsit rosszul is az ember magát. Az általunk megismert templomokról is írok majd, hangulatfestő képet, ismételten kis képzavarral élve.)
Ám hirtelen a nevetés jött rám egyik pillatanról a másikra. A kép, amihez kezdett hozzászokni a szemem: Ez így mind szép és jó, ugye? Akkor lássuk a portugál díszítést élőben! :)
(Először, kérlek, Kedves Olvasó, kapcsold be ezt a zenét, kis karácsonyi átirat. Hallgasd egy kicsit, hogy meglegyen a hangulat, majd utána jöhet a videó. :) A képminőség régi, mert a gép is régi bútordarab.)



Nekünk ez így nagyon modernül hatott... aztán próbáltunk nem rá figyelni... de a látószögbe mindig bevillant... és ami a videón nem érzékelhető: ez itt kérem szépen, nem holmi egyszerű villogó füzér, hanem programozott, azaz, néha megállt, szépen világított, majd újra nekifogott a háromféle fénycsoda szórásába.
Most így visszagondolva, mit is mondhatnék? Első reakciónk az értetlenség volt, majd a döbbenet, majd a nevetés, majd az "Ez is egy portugál szokás."-jóváhagyás volt. :)

Hogy tetszik?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése