ILNOVA

Tudjátok, mit jelent? Én sem tudtam sokáig. :) Instituto de Línguas (da Universidade) Nova (de Lisboa). Azaz, a lisszaboni Új Egyetem Nyelvi Központja. (Két nagy egyetem van, a Clásica és a Nova.)
2011. okt. 11-től hivatalosan magyar mint idegen nyelv órát tartok itt, hatvan órában összesen. Elmúlt egy hónap, és még mindig nem hiszem el. :) Négy tanítványom van, akik nem heccből jöttek. Ha már fizettek, akkor alapból nem hecc a dolog. :) Van, aki járt Magyarországon-Budapesten és megszerette a nyelvünket. Van, aki Budapestre fog költözni, talán végleg. Van, akinek a (jövendőbeli) családtagja magyar és van, aki orvosira jár majd hat évet Magyarországon. Ugye, ezek komoly érvek?
Korosztályilag fiatal felnőtt és középkorú felnőtt a választék. Mind nagyon jó fejek. Igaz, még többet beszélünk portugálul, de már vannak kedvenc magyar szavak: egészségedre, köztársaság, barack, dobókocka, meggylé, uborka. Ebből is látni, hogy az órai témák igen frissen, gyorsan váltják egymást.
Azért a tanterem falain kívül az egyetem területén nem érzem magam tanárnak. Már csak azért sem, mert valahogy leragadtam 24 és 26 éves korom között, és talán így is viselkedek.
Ami az ottani mindennapi tennivalókat illeti: az utcáról belépve, a kertben rögtön a portán kell kérnem a kulcsot és a teremben található masinák távirányítóit. (Amiket most már nem is használok, mert a kézi-közeli vezérlés a megbízható. De azért elkérem a dolgokat, legyen mit elhagynom.) Most már tudják, hogy tanítani jöttem és nem diák vagyok. Bár, ha jól láttam, új portaszolgálatos emberkék lesznek, kezdődik minden előröl? Talán nem, és ha látják, hogy ismerem a dörgést, akkor hamar túljutok az első "ellenőrzési ponton." A terem a másodikon van, de az épület elosztás olyan, hogy lépcsőzve a negyediken érzem magam, mire feljutok. :) A kezemben lévő kulcs és távirányítók segítenek a lépcsőn ülő-álló embereknek beazonosítani, hogy el kéne engedniük, mert várnak rám! :) (Ez most nem fellengzés, amint már a tömegközlekedésnél meséltem, sajnos az udvarias tovább engedés nem az erősségük az ittenieknek.)
Az órán is szerencsére sikerült az első pillanattól kezdve baráti hangulatot teremteni. Ha jobban belegondolok, ők is és én is diákok és tanárok vagyunk egyszerre, hiszen nekem a portugál még mindig tanulandó nyelv. Ezért volt már jó pár percnyi nevetés abból, hogy nem figyeltem oda eléggé és más szó hagyta el a számat... mert ugye, a hosszú és a gyógyszer akármennyire is szeretnénk, nem jelentik ugyanazt. :)
Ami a tanárit és a tanári kart illeti: előzőről tudom, merre található, de sosem voltam még bent. Az utóbbiból pedig csak halvány sejtéseim vannak. Na jó, ismerek három kollégát... a többieket pedig próbálom felismerni. (Kulcs, távirányító... :) ) A három kolléga:
- egy német úr, aki mindig utánunk jön ugyanabba a terembe, ahol keddenként vagyunk,
- egy spanyol nőci, aki legelső nap kisegített némi "Hol találom ezt?" infóval,
- egy argentín "srác" - pár év van köztünk -, akinek a spanyol óráira jártam be tavaly, hogy lássam, hogyan is tanítják ezt a nyelvet a portugáloknak. (Meg is kérdezte anno, hogy nem akarok-e magyart tanítani, mert ott, ahol ő főállásban dolgozik (ILNOVA), szoktak magyar órákat is tartani. Érdekesnek hangzott, idén szeptemberben gondoltam is, hogy elküldöm az önéletrajzomat, de csak halogattam... addig, amíg a munka talált meg engem.)

Heti kétszer két óra a penzumunk. Ám mivel senki nem tudta megmondani pontosan, hogy egy tanóra negyvenöt vagy hatvan perc-e, a csoportommal úgy döntöttünk, hogy nekünk hatvan perc az egy egység. Eddig nem bántuk meg. :)
A fizetés: :D :D :D megint sikerült olyan munkát találnom, ahol inkább a hivatástudat tart meg, nem a fizetés. Maradjunk ennyiben.

Így a heti fix dolgok: háromszor portugál - a régi kurzus folytatása -, kétszer magyar - erre azért készülöm is kell, ami plusz fél/egy nap -, egyszer ovi-suli. És ha minden jól megy jövő héttől a kétszeri adag nő a zumbával. :)