Telt, múlt az idő, a tulajék felvették a kapcsolatot az új k.k-vel, mert írták nekünk, hogy minden rendben. Mi el is hittük.
Aztán egy hónap múlva rájöttünk, hogy a helyzet portugál szemmel nézve van rendben. Ami mit is jelent? Azt, hogy hagy kívánni valót maga után. Itt is, ott is hibádzik valami. Magyar szemmel sok-sok elintézni, megbeszélni való akad még, messze a vége.
Erre akkor jöttünk rá, amikor újabb lakógyűlésre hívott a papír az üvegszekrényke falán. Mentem, hallgattam, olvasni nem olvastam, mert a költségvetésről szóló papírt nekem nem nyomták a kezembe, én meg nem erőszakoskodtam, hiszen döntési jogunk nincs. Amikor előkerült újból a hátralék-téma, és mindeni nézett rám nagy, kérdő szemekkel, mást nem tehettem, továbbítottam a kérdő-nézést a k.k. irányába. ő pedig megnyugtatta a ""tömeget", hogy rendeződtek a dolgok. Fellélegzés mindenki részéről. :) Annyiban maradtunk, hogy július vége felé lesz még egy találkozó, de utána már jönnek festeni. Hurrá! Mi annyiból aggódtunk, hogy nem akartuk a lakást itt hagyni őrizetlenül, hiszen úgy nézett ki, hogy mialatt mi otthon vakációzunk, a festők akkor mászkálnak majd itt a falak és ablakok mentén.
A gyűlés végén már szokás szerint mentem négyszemközti beszélgetésre a k.k-höz.
- Akkor minden rendben, nincs tartozás? - kérdeztem naivan.
- Igen, rendben van, a tulajékkal megegyeztek, hogy ennyit és ennyit kifizetnek most, a többit pedig részletekben az év végéig.
- Ühüm, értem. Köszönöm, jó éjt!
Azért ez ugye, másképp hangzik, mint amit a nagyközönség hallott, hogy "Minden rendben."?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése