Ezek a portugálok, na, de kérem... házfestés 4.

Október közepén kisebb csörömpölést hallottunk lentről, de nem sokáig, így nem is foglalkoztunk vele. Amikor mentünk a lépcsőházban a kijárat felé, furcsa volt, hogy nyitva a kapu, a szőnyeg elhúzva... kint pedig vascsövek. Csak nem? De igen, ezekből lesznek majd az állványok.
Mégis akkor most mi van? (Netszlenngel élve: WTF?) Igen, ez a rövidítés a legkifejezőbb, mert az utolsó találkozó óta semmi sem történt. Csak annyi, hogy megjelentek a vascsövek a semmiből... mintha az utolsó gyűlés meg se történt volna. No, akkor készüljünk! Eső, festés... az élet szép!
Lakó szemszögből a következőkre voltunk felkészülve:
- hígítószag,
- fúrás-faragás,
- lángszóró,
- pernye, és a régi festék réteg cafatokban hullik majd szerteszét az épület mindkét oldalán,
- pár napig napközben is le kell húznunk a redőnyt (nem roló, redőny, ami maximális lehúzással maximális sötétséget eredményez még déli verőfényben is),
- akkor kelünk, amikor a festők dolgozni kezdenek (korai kelésre leszünk átállítva),
- ruhákat csak módjával mosunk, a legszükségesebbeket csak, hiszen nem tudjuk a kinti szárítókötelet használni, csak a benti szárítót, amire fele mennyiségű ruhát lehet rakni, hogy ne büdösödjenek be.
Felkészülni, vigyázz, kész, rajt!
Úgy két hétig nem történt semmi a mi lakásunk szemszögéből. Mivel középső lakásban lakunk, minden ablakunk egy oldalra néz, és nem ezzel az oldallal kezdték. A lépcsőházunk az épület szélső lépcsőháza, tehát igazából három oldalt kellett végig festeni. A keskeny, -épület vége- oldal mondjuk fele annyi idő, mint a többi. Magyarországon. :) Itt nem, ismét eltelt két hét. Szegény szomszédok, akiknek a fürdő a keskeny oldalon van! Nekik ott is van egy ablakuk. Hiába kicsi, keskeny, amolyan WC-fürdő ablak, tehát nem panoráma kilátásra épült, a betörő csak azért is ezen az ablakon akart bejutni. Na, jól nézünk ki! Nekünk ablaktalan a fürdő-WC, viszont az összes (3) ablaknál állvány lesz... Igaz, a keskeny oldalnál kétembernyi magas bokrok vannak, míg nálunk a lakótelep tág tere, tehát nagyobb az esélye, hogy meglátják, ha valaki éppen bepróbálkozna... de azért megvolt a feszkó, na!
Egyik reggel pontban 8 órakor fütyörészés és vasrudak "csengése" volt az ébresztő. Megérkeztek a mi oldalunkra! Innentől kezdve minden reggel - eső(s)napok kivételével - reggel 8 körültől olyan 11 óráig szólt az ébresztő, ha netán magunktól nem akartunk felkelni. Megfigyelés alapján pár nap alatt hivatalos "órarendet" tudtam volna írni:
8:00-11:00 - minden, ami házfestés címszó alatt fut,
13:00-16:30 - ebédszünet utáni második "műszak".
A köztes időben hova varázsolták el magukat, nem tudom, de csend volt! Lehetett itthon "agymunkát igénylő" üzemmódban dolgozni!

Amikor meg esett? Akkor csend volt... és a redőnyök helyett ezt láttuk jobbra kitekintve:




Balra pedig ezt:




És szemben pedig így festett a dolog:

No de! Szép lassan - eme utóbbi szón van a hangsúly - leégett a régi kátrányos réteg, felkerült az új sötétebb kék ill. vanília jégrém sárga, a ruhaszárító kötelek tartói azóta az "ezüstvillám" nevet is viselhetnék, az ablakpárkányokat újracsiszolták - mert a márványon nem szép a kátrányos fekete-kék-vanília jégkrém sárga festékcsepp -, és megnyugodtak a kedélyek.

Igen is, számít a külső! :)