Ezek a portugálok, na, de kérem... házfestés 3.

Elmúlt a tavasz, elmúlt a nyár nagyobbik része is. Festők sehol. Szomszédék sem tudnak semmi újat. Megígértettem velük, hogy ha kapnak levelet a k.k-től, akkor szólnak. Hiszen ez ajánlott levél, amit mi nem vehetünk át.
Elmúlt az augusztus is, voltunk otthon. Mire visszajöttünk? Minden a régi színben. Csak szeptember közepéig kellett várni, és megtudtuk az igazságot. Újabb lakógyűlés. Kiderült, hogy az augusztus esős volt, ezért a cég, akik vállalták a festést, csúsztak az előző munkájukkal is, nem tudták befejezni, így a mi falaink is még egy ideig ilyenek maradnak.
- Mi ez már, hogy nem jönnek?
- Mégis, mikor jönnek akkor?
- Micsoda? Majd októberben? Na, ne! Ha eddig nem jöttek, akkor nekem ne is jöjjenek! Én itt vártam őket, aztán most jönnek, amikor kezdődik az esős időszak?
(Ezt mi inkább "fos, nyálkás, nedves cucc" néven emlegetjük.)
- Most már elég, mit képzelnek? Ne jöjjenek, majd tavasszal!
- De már megvan velük a megállapodás!
- Kit érdekel? Egyébként is, garanciával dolgoznak?
- Miért nincs más cég is a lehetőségek között? Hogy hogy nem volt más ajánlat? Egyáltalán, hogy került ez a cég a képbe?
- Úgy, hogy ahol dolgozom, épp festés volt, és megkérdeztem őket, tudnának-e majd jönni ide is a nyár folyamán. Kértem árajánlatot, amit mindenki jóváhagyott az előző lakógyűlések alkalmával, tehát, akkor már elfogadták ezt a céget. Van garancia is. Hogy mennyi? Nem tudom, holnap megkérdem. Micsoda? Hívjam fel most? Hiszen késő van már... jó, rendben. Elnézést a késői telefonhívásért, de a férjét keresem. Alszik már? Ne, ne keltse fel. Na jó, ha már itt van, tehát az a kérdésem van, hogy mennyi idő a garancia, amit adnak? Értem, köszönöm.

És itt következett egy össze-vissza párbeszéd, ami min. 3 szálon futott keresztül-kasul a pincehelyiségben. A lényeg: ez a garancia elég. Nem elég. És mégis, milyen anyaggal dolgoznak?

Eme utolsó kérdés fontos volt, gondoltam én. Válasz: ott volt a költségvetésben.
- Nem, abban nem volt részletezve, sem az anyag, sem az anyagköltség... mert ez nem utolsó szempont ám! Mondta a garázsos fickó. Tudtam, ő ért a dologhoz. Mesélte is a tapasztalatait, amit sok éves munkája során élt át. Ám válasz nem érkezett. Ezt két dologgal tudom magyarázni:
1. Portugálokról van szó, ha valamit nem tudnak, akkor nem válaszolnak egyenesen. Mondanak valamit, aztán reménykednek, hogy az elég. Ha kötöd az ebet a karóhoz? Eljuttok odáig, hogy már te érzed magad furcsán, hiszen min. hatodszorra teszed fel ugyanazt a kérdést, csak mindig kicsit másképp. És a végén belefáradsz, nem kérdezed meg többet.
2. A fickó a lakóközösség bögyében van. Ezt ma már biztosan írom le. Majd elmesélem. :) Ebből adódóan, a kérdésére inkább közönyös nézés volt a válasz, mert kioktatás, utálkozás nem lehetett, hiszen szakmáról volt szó, tudták, hogy ebben a témában otthon van.

Következett a körkérdés: akkor ki mire szavaz. Válaszok:
- Ha garanciával dolgoznak, tőlem OK.
- Nekem mindegy, legyünk túl rajta.
- Ide ne jöjjenek esőben festeni! Mit gondolnak, hogy festenek egy fél napot, aztán hármat várnak, hogy megszáradjon az az egy réteg és utána folyatják?
- Amíg nem látom a teljes költségvetést, anyagnévvel, árral, garanciával együtt, addig nem fogadom el ezt így.

Rendben, akkor mára befejeztük.
Hm... érdekes. Az az érzés maradt meg bennem, hogy a k.k. utánanéz, elküldi a teljes anyagot, és újra találkozunk. Ismét rá kellett jönnöm, hogy Portugáliában élünk, ahol a dolgok mindig váratlan fordulatot vesznek.