Hozzászólások

Kedves Ismerőseink, kik erre tévedtek!
Kérek mindenkit, hogy ha szeretne itt üzenetet hagyni bármelyikőnknek, akkor nyugodtan tegye. A profil kiválasztásához akár a névtelent is bejelölhetitek, csak az üzenet végén hagyjátok meg a nevetek, mint aláírást, így nem névtelenek lesztek :)
Amíg nincs jobb, legyen így. Közben próbálkozom a beállításokkal, hogy gördülékenyebben menjenek a dolgok. :)
Tehát, írjatok nyugodtan.

Mesék J. és E. kalandozásairól 1.

Egyszer volt, hol nem volt, valakik létrehozták Odivelas bevásárlóköpontjában a Loja do cidadão nevű hivatali részleget.
Ez amolyan "egy helyen intézz el mindent, ami víz, villany, gáz, telefon, TB, bevándorlás, munkavállalás, munkanélküliség, egészségügyi stb. gondjaiddal kapcsolatos" hely. Én csak egyszerűen önkormányzatnak hívom, de ez több helyen is sántít. Mivel itt az előbb említett ügyek mindegyikét intézhetjük ill. egy-egy kerületben több is található belőle.
Sok kisebb-nagyobb ügyfélfogadó pult, előtte persze a megfelelő sorszámot kell kirimánkodni a gépből. Ehhez viszont portugálul ki kell találni, melyik menüpont is fogja kiköpni a csodaszámot. Ha nem tudsz portugálul? Szerencsére a bejáratnál rögtön egy kis pulttal találja szemben az ember magát, ahol 1-2 alkalmazott szorgosan útbaigazít, vagy még el is kísér az automatához, és bepötyögi a megfelelő menüpontokat. Általában ezek a kedves (és TÉNYLEG kedves, emberi hangon kommunikáló, segítőkész emberek, még akkor is, ha nem beszélnek más nyelven, csak portugálul) munkatársak iszonyat, mit ki nem bírnak. Mert a pultjuknál szinte folyamatosan 6-8 ember áll sorba, és ha ez nem elég, az egész iroda tele van.
No, ha megvan a számod, akkor követheted a színes csíkok egyikét, amelyek a plafonnal párhuzamosan futnak a megfelelő hivatali részlegig. Nem jegyeztem meg, melyik szín mely hivatalt fedi, de van kék, citromsárga, piros, zöld. Ezek biztosak. Egy-egy hivatalnak min. 3 ügyfélfogadó pultja van, külön betűvel ellátva. Tehát a sorszámos papíron ezen adatok állnak: a hivatal neve, a pult betűje és az ember sorszáma. Kisbetűkkel pedig a várakozók száma, ill. telefonszámok, amelyekre SMS-t küldhetünk és válaszban megkapjuk, még hányan vannak előttünk a sorban.
Biza, merthogy itt nem olyan gyors a dolog, mint otthon pl. a bankfiókban. Volt, hogy délelőtt fél 10-kor már nem adtak aznapra sorszámot, pedig este 8-ig dolgoznak. A bevásárlóközpontban pedig lépten-nyomon nagy kivetítőkre bukkan az arra járó, amin az éppen aktuális sorszám látható. Szóval, eléggé megcsinálták ezt az egészet. Nagyon emberi.

A mesében szereplő napon már ismerősként lépte át a Loja ajtaját a két főhős. Jártak már másik ilyen irodában, de akkor csak egy papír kellett és volt portugál anyanyelvű segítőjük.
Ám most a helyzet bonyolultabb volt. Portugáltudásuk vajmi kevés volt, elegendőnek nem nevezhető az előttük álló feladatok megoldásához. A nagy hivatal útvesztőiben meg kellett találniuk azt a csodavarázslót, akitől megkapják a papírt, mely varázsütésre biztosítja J. portugál hivatalos TB-jét. Csakhogy ez nem volt ilyen egyszerű.
Az első lépés: megszerezni a letelepedési bizonylatot. Mindenki, aki 3 hónapnál hosszabb ideig él portugál földön, köteles elmenni bejelentkezni, és kap egy lakcímkártyát. Azaz, mint az később tapasztalható, kézzelfoghatóvá vált: a hivatalnak nincs kerete újabb kártyát nyomtatni, így egy A4-es papírt adnak. És ezt kéne mindig vinni.... nos, miután megszületett a papír, át is vándorolt a lakás egyik zugába, és azóta is ott pihen.
Hőseink bizakodóan léptek be a nagy kapun, de a sorszámot keresve elbizonytalanodtak. Ám tudták, mindig akad egy jószívű segítő. Most is rábukkantak egyre, aki megértvén E. spanyol magyarázatát, portugálul karattyolt pár mondatot, és ujjai gyors mozgásával elővarázsolta a sorszámot. Ismét egy lépéssel közelebb a célhoz! De még mennyi volt hátra! Először is, le kellett győzni a szörnyű vaslábon kullogó időt. Ezt nem lehetett mással, csak türelemmel. Amikor meglátták a csodasorszámot a kijelző, örömmel röppentek a pulthoz. Mosolyogva lehuppantak a székekre és miután megbizonyosodtak arról, hogy az ügyintéző sajnos nem beszél angolul, ismét spanyol-portugál párbeszéd kezdődött. A diskurzus eredménye: J. személyigazolványa fénymásolatba került, ehhez hozzácsatolták a sorszámot és az ügyintéző mosolyogva elmagyarázta, hogy ez azért kell, mert ő nem adhatja ki az igazolást, de semmi baj, a kolléga soron kívül, elsőként fogja elintézni. Hogy mikor? Nos, a délutáni műszak fél2-kor kezdődik.
Nem volt mit tenni, J. igazolatlanul indult munkába, míg kedves felesége elintézte a bevásárlást és negyed2-re, jó magyar hozzáállással visszasietett a délelőtti ügyfélpulthoz. Látta is, amint a már ismerős munkatárs oldalra pillantgatva megmutatja a váltótársának, hogy hiába áll már sor a pultnál, annak a vöröshajú hölgynek kell elsőként elintéznie a papírját. És 2-kor már E. kezében volt a két lakcím-slejfni és a fejenkénti 7 Euróról szóló befizetési bizonylat.
Boldogan indult haza, bizakodva, hogy a további ügyintézés is ilyen sikeres lesz.
A lakcímkártya megléte az alapfeltétel a TB ügyintézéshez.
Ám, amit két magyar lelkes kintlakónk nem tudott: a TB nem egyenlő az otthonival. Itt külön eljárása van a társadalombiztosításnak és az egészségügyinek. Először az TB-nek kell meglennie, azután lehet kitölteni a nyilatkozatot, hogy az ember fizeti az EB-t. A fizetésért cserébe pedig jogosult az orvosi ellátásra, ami után fizetnie kell..... J. és E. máig nem tudja, mi lenne, ha fizetés nélkül lennének, mivel az EU-s betegbiztosítás kártyát használva + a magyarországi TB-t fizetve is jogosultak olyan ellátásra, mint a portugál állampolgárok. Akkor mire ez a nagy hajcihő?? Neeem, hőseink egyáltalán nem megszállott hivatalbajárók, csak egyszerűen: ha a munkaadó kifizeti a EB-t, akkor mire jó kihagyni ezt a segítséget? Tehát: csekken havidíj befizetve, csekk másolat postára, utólagos visszafizetés. És így kerek a világ.

Hogy a kerekség kapjon egy kis törést, a lakcímigazolással a kézben pár nappal később hőseink ismét a Loja-ban találták magukat. Erről szól a következő mesénk.....

Elmaradt mesék...

Nos, igen, eléggé elmaradtak a beszámolók. De van rá bőven magyarázat:)
Ám ezeket inkább meghagyom az idő múlásának, vigye csak magával. Ezen sorokat pedig inkább a mesélésnek szentelem, mert ez talán érdekesebb olvasni való lesz.