Szeretném, ha ez a blog kapocs lehetne Magyarország-NagyVilág és köztünk, akik most Portugáliában vagyunk otthon.
Annyit kérek Tőled, ki erre jársz, hogy írj (olyasmit, amiről megismerünk). Csak azért, hogy tudjuk, meglátogattál.

U.i.: Persze, ami itt megjelenik írás, kép és minden egyéb - kivéve a blog design-t - saját "termék", lenyúlni tilos :)

Magyarok Portugáliában! Csináltam levelező listát és egy csoportot az "arckönyvben"- ha szeretnétek rajta-benne lenni, írjatok! :)

2010. január 12., kedd

Karácsony


Igen, lassan már három hete. Azért az emlékek megmaradnak. :)
Írtam, hogy beköszöntött hozzánk is a betegség, ami szerencsére nem volt nagyon komoly, de arra pont elég volt, hogy a karácsonyi felkészülésünket leszorítsa a minimális 1.5 napra.

Első dolog a karácsonyfa-kérdés volt. Öt telefonhívást bonyolítottam le - milyen jó, hogy járok már portugálra :) Igazán hasznát vettem, bár, amikor megmondtam, hogy nem portugál vagyok, az ötből három helyen átváltottak angolra. De hiába, mert a nyelvi bravúrok árán sem találtam igazi élő fenyőt. Szóval: maradt a közeli park, ahova gondoltuk, bemegyünk és szerzünk 1-2 ágat. Gondoltuk mi naívan. Hogy majd Szenteste délutánján sikerrel járunk. Eredmény: sötétedés utáni bezárt park. Ekkor már csak abban bíztunk, hogy nyitva lesz a jól bevált bevásárlóközpont. Nem faügyben, hanem csak egy-két dolgot szerettünk volna még vásárolni. Délelőtt azt mondták nekem az információn telefonon, hogy este hétig nyitva lesznek. Mi hat után kicsivel értünk be, de már csak kifelé engedték a vásárlókat. :( Pech.Tehát eljutottam arra a pontra, hogy megnyugodtam: most hazamegyünk és szépen teljesen békés tempóban elkészítjük a karácsonyi vacsorát: halászléstül, mákostésztástul, bejglistül és mézeskalácsostul. Ebből a mézeskalács tésztája már egy éjjelt a hűtőben töltött, a hal is ott fagyoskodott mellette. A főzés-sütést tarkította pár skype-beszélgetés az otthoniakkal. Hiába az egy óra időeltolódás, akkor is meglepődtek, amikor az vacsora kérdés előjött. "Hogy, miiiii? Nálatok még csak készülőfélben van a vacsora? És mikor lesz kész? Kissé késő van, nem?" és ezekhez hasonló mondatokra késztettük a kedves otthoniakat, amikor este 9 körül meséltünk a kulináris előkészületekről. De, most tényleg, minek rohanni? Ez az este aztán végleg nem a kapkodásról szól. Meg is lett a gyümölcse: életem első saját halászleve, bejglije, mézeskalácsa. És életünk első közösen elkészített és elfogyasztott karácsonyi vacsorája is. No, és az első karácsonyfánk is. Nem mondom, hogy fenyőfa, mert csak emlékeztet arra - egy égősor+fal+gyurmás ragasztó= világító leégésmentes fa. Íme, képekben is - a bejgli sajnos hamarabb elfogyott, minthogy felvágva is képre kerüljön :)