Azért van mit újból bevésni: a portugálok nem sietik el a dolgot és nem is olyan alaposak, mint ahogy egy magyar gondolja. :)
Miután rábólintottam a munkafeltételekre és azt is megmondtam, hogy másfél hét múlva utazom Budapestre három hétre, a HR-s megígérte, hogy erről tájékoztatja a spanyol céget és úgy gondolja, hogy ez nem lesz gond. A beszélgetés során rákérdeztem, hogy a következő megbeszélés is szemtől szemben a már ismert irodaépületben lesz-e. Igen volt a válasz.
Ahogy mentünk kifelé azért megint szóba hoztam a leendő munkaadómmal történő találkozót. Akkor már azt kaptam válaszként, hogy nem, nem személyes találkozó lesz, hanem telefonon keresztül. OK, gondoltam, bemegyek, a cég biztosítja azt az infrastruktúrát, amivel majd a jövőben is dolgoznom kell, egyszóval, szituációs játéknak fogtam fel a dolgot. (Még azt is megkockáztattam, hogy nem is a spanyol cégtől lesz a beszélgető partner, hanem ott az irodában valaki egy másik szobából felhív.) Elköszöntünk, én azzal az ígérettel indultam haza, hogy a hét második felében - hétfőn volt a megbeszélés - vagy a következő hét elején lesz az újabb próba.
A napok múltak... telefonhívás, email sehol... elérkezett a következő hét keddje, mi péntek reggel indultunk Bp-re. Itthon még az is felvetődött ötletként, hogy nem is kell majd bemennem... szerda délelőtt csörög a mobil: akkor 20 perc múlva lenne a megbeszélés. De én ennyi idő alatt nem érek be! Óh, nem is kell, konferencia telefon beszélgetés. Aha, csakhogy nekem kimaradozik néha a vétel, mint a mérgezett egér, úgy szoktam fel-alá járni a lakásban, ha mobilon kell hivatalos dolgot intéznem. Persze, ebből csak azt kötöttem az orrára, hogy olykor kimaradozik egy kicsi. :) Felajánlottam, hogy akár 5 percen belül elindulok be az irodába, de nem, ez nem jó, mert a megbízó cégnek most van ideje. Akkor mi legyen? Azt a választ kaptam, hogy felhívja a céget, megmondja, hogy ilyen probléma van és visszahív. Még megkérdeztem, hogy, ugye, szólt nekik a háromhetes távollétemről. Őőőő, mikor is megyek? Mikor is jövök? Na, itt a portugál alaposság: szerintem nem is szólt semmit sem a megbízónak erről. :) Ismét példa arra, hogy ha valamit az ember komolyan gondol, azt többször kell egyeztetni, rákérdezni...
Annyiban maradtunk, hogy akkor most telefonál egyet, és visszahív, hogy mi legyen.
Közben én is telefonáltam, és persze, hogy idegesen, de nevetésben törtem ki, amikor megállapítottuk, hogy hiába élünk két éve együtt itt kint Portugáliában, az emberismeretből van mit még tanulnom. Hiszen Valaki megmondta, hogy nem kell majd nekem bemennem! :)
Jött az ismeretlen számról a hívás: a HR-s kicsit zavarban volt - nekem annak tűnt a hangja alapján, főleg, mert az előző beszélgetésünkkor sokkal nyugisabb volt... - és azt mondta, hogy nem veszik fel a telefont. Tehát ma nem lesz interjú...
OK, elmúlt egy nap - csütörtök - hívás nélkül, pénteken mi reggel, hajnal fél7-kor szálltunk taxiba és mentünk a reptérre.
Nagyon jó volt otthon. :) Sok fontos beszélgetés, finom ételek, Húsvétolás.
Volt minden, csak munkainterjú nem. :D
Türelem rózsát terem, tartja a mondás. Én szeretem a rózsát, mégha sokat is kell dolgozni érte.
Lehet, hogy más munka rózsabimbó nyílik nekem?
