Igen, megérkezett a vízforraló, SŐT!!! Itt van az összes holmink. Na, ez jó kis történet volt. Kezdődött május egyik csütörtökén: du. 2 körül szóltak skype-on, hogy este 6 és 8 között érkezik a dobozunk. Ami nem kis dobozka, ajándékokkal, hanem egy egy köbméteres faláda, tele mindennel, ami két ember lakását jelenti. OK, bútorokat nem, de ruhák (4 évszaknyi), könyvek, konyhai holmik.... És mivel nem iskerült mindent két kezünkkel összepakolni indulás előtt, ezért félig-meddig ajándéknak is felfoghattuk a ládát, mert volt benne meglepetés holmi is :)
Tehát, a tervezett érkezés előtt úgy 3-4 órával jött a hír.Hoppá!!
Csak a garázsok oldalánál lehet autóval megállni, de a bejárat a túloldalon van, így cipekedni kell. Ezért még mielőtt megérkezett volna a cucc, keresni szerettünk volna egy garázstulajt, akihez berámolhatunk és a garázsból a cuccot egyenesen bevihetjük a lépcsőházba, majd onnan fel a másodikra. No, megkérdeztem a szomszédot, hogy tud-e valakit a házból, akinek itt a garázsa alattunk. Mondott is kettőt, de azokat nem találtam meg. Viszont? Kinéztem az ablakon és megláttam egy krapekot, aki nyitott garázsnál állt és mobilozott. Lementem és mondtam neki, hogy majd ha befejezi a telefonálást, akkor szeretnék vele beszélni. Erre ő félretette a mobilt, nem rakta le a hívást, hanem csak lógatta a kezét lefelé, és mondta, hogy mondjam, csak, ne aggódjak. Én meg spanyolul elmagyaráztam, persze azzal kezdve, hogy ezt egy nagy kérésnek gondolom, és nyugodtan mondjon nemet, ha akar. No, elmondtam mindent, ő meg csak nézett, és amikor befejeztem, csak annyit mondott, hogy: "No problema". Én el sem akartam hinni. Kérdeztem, hogy akkor melyik lakásban találom meg, erre ő: Ja, ő nem itt lakik, csak a garázsa és az irodája van itt. De ne aggódjunk, itt lesz. Aztán este 9-kor beszéltem a fuvarossal, hogy ő még messzebb van, végül is fél 11-re ideért. Egy idősebb pasi volt, meg a felesége-talán. No, a ládánk, egy köbméteres telepakolva, a raktér legmélyén volt, de szerencsére már üres volt a kocsi. Oda be targoncával rakták, de hát nekünk ilyenünk nem volt, így szépen kihúzták az erősek :) Ám rámpánk sem volt, így láncban kipakoltuk az egész ládát, és üresen emeletük le. Szóval, hajnali fél 1-re készen is voltunk, és csomag 2/3-a fent is volt már a lakásban.
Másnap félóra alatt felhoztuk a maradékot. Aztán egyszercsak csörög a portugál mobilom... felveszem, bár gőzőm nem volt, ki lehet... és a vonal végén valaki szép
lassan beszél portugálul... ebből gondoltam, hogy ismerhet engem, tudja, nem beszélek portugálul... hát a garázsos pasi volt, hogy itt vannak a fuvarosék. Lemegyek, kiderült, hogy meghalt a GPS-ük. Két és fél nap alatt sikerült életre kelteni: a főnök sem értette ám hozzá, de próbálta megoldani a helyzetet Magyarországról telefonon. Először ő akarta a majdnem 2Gigás programot feltölteni, de miután egy éjjelen (szombatról vasárnapra)keresztül csak a harmada ment fel, szerzett valakit, aki gyorsan fel tudta rakni, így hétfő hajnalban sikerült is letöltenünk - mondanom se kell, most volt az első olyan napunk - vasárnap-hétfő este/éjjel, amikor iszonyat sokszor behalt a modem... de éjjelre azért összeszedte magát... na, reggel csörög a telefonom, a főnök hívott otthonról, hogy sikerült-e. Mondom, ja, letölteni igen, de most ébredtünk, így még nem néztük meg, hogy az újonnan vett memóriakártyára rárakva feléled-e a gép. Szegény számítógépeket jobban ismerő férjem! Kómásan rápakolta, én ültem csendben hol a laptopot, hol a GPS-t bámulva, hogy mi jelenik meg a képernyőn....és lőn világosság!!! Minden ment, mint a karikacsapás. Szóval a fuvarosék itteni idő szerint fél11-kor el is indultak.
.... nagyon sajnáltam őket, mert egyszerű népek, és a főnök meg kissé úgy tűnt, nagyon is főnök-beosztott szempontból bánt velük... velem tisztelettudó meg minden, csak hát olyan szomorú volt hallani, hogy a fuvarosék önhibájukon kívül keveredtek ebbe problémába aztán kapták a letolásokat erősen. Ezért is minden alkalommal, ha beszéltem a főnökkel, erősítettem benne a tényt, hogy a gép már egy régi, kiszolgált egyed.... remélem, azért nem dobja fel a talpát amíg haza nem jutnak. :)
Szóval, a hosszúhétvégénk nem volt hétvége egyáltalán. A cucc felét már kicsomagoltuk, el is pakoltuk, de mosni kell jó pár adag ruhát, és a gép vasárnap bemondta az unalmast - nem centrifugál, így kissé nehézkes a mosás. Hétfő este megnéztük hátha csak eldugult, aztán átmentem a szomszédhoz, aki felhívott egy szerelőt :P
Tehát: egy harmincas izompólós csávó illatfelhőben megjelent mosógépet szerelni :) Egy iszonyatosan elrozsdásodott melltartómerevítő darab akadt bele az egyik propellerbe :) Nem tőlünk, az tuti, mivel eddig nem volt semmilyen merevítős göncünk itt: most sincs :P És aztán megnézte, miért is folyik ki elől az adagoló mellől az ajtón végig az öblítővíz fele. Mert a por+öblítő tartó hátsó része gusztustalan fekete trutymákba burkolózott - ez is kb. 2 év maradéka, de most már minden OK.
És mivel kértem számlát, ám nem volt nála a számlatömb, nem kellett semmit sem fizetnem, majd jön vissza és akkor. És jött is következő nap reggel - ő keltett fel minket, hihihi... kellett várnia, míg kinyitottam a kapucsengetés után a lenti ajtót... már azt hittem, nem győzi kivárni, és elmegy... de nem :)
A fuvarosék is telefonáltak ám még, mert elindultak az újabb fuvarért, de arról meg kiderült reggelre, hogy még a múlt csütörtökön elvitte egy másik fuvaros, mert a portugál rakhelyen nem volt info, hogy ki fog érte jönni, ezért annak adták oda, aki már máskor is vitt tőlük cuccot mindenfelé - mert azt hitték, hogy neki kell odaadni. Közben a magyar cég nem adott senki másnak megbízást, csak ennek a magyar fuvarosnak hétfő reggel. Szóval szegények feleslegesen mentek el. De már menni akartak, mert belefáradtak a hosszúhétvégés pihenőbe - ezt ők mondták.
És azóta nincs felőlük hírünk, ezért remélem, minden sikeresen zajlott portugál útjuk során :)
Kép: az egyetlen nem-ablakredőnyös ablaktrió rejt minket.
