Ezek a portugálok, na de kérem... "szervezés mint olyan"

Ismét a magyarórákkal kapcsolatban tanultam meg valamit. Azaz jobb, ha azt mondom, kezd a dolog bevésődni. Ismétlés a tudás anyja, lassan sikerül nem meglepődnöm a portugálok szervezési hozzáállásán.
Az első igazi órám a "középfokos" sráccal egy pénteki napra esett. Következő óránk kedden lett volna, de le kellett mondanom. Pénteken valami százhuszadik megérzésem azt diktálta, hogy írjak neki egy SMS-t, bebiztosítva az aznapi órát. Jött is a válasz: azt hittem, ma nem lesz óra, nincs házim, de megyek. Mivel az óra a házira épült volna, inkább kezdődjön hamarabb a hétvége mindkettőnknek. :) Így kedden találkoztunk megint és tisztázandó az órarendet, megkérdeztem, hogy akkor ugye, jó a heti 2x2. Erre kerek szemekkel nézett rám a srác:
- Nekem azt mondták a titkárságon, hogy csak heti egy alkalom lesz.
- ??? - nekem erről miért nem szóltak, már nem is kérdezem. :)
Megállapodtunk abban, hogy maradjon csak a heti 2x2, hiszen ennek több értelme van. Amikor meséltem arról, hogy kicsit szervezetlennek tűnik nekem itt a szervezés, a srác megnyugtatott: ismerve kicsit a magyar mentalitást, azt ajánlja, hogy nyugodtan csináljak mindent úgy, ahogy jónak látom, a portugálok nem túlzottan törődnek ezzel a részével, amíg nem szólnak valamiért, addig a magunk urai lehetünk. :)

Így fél év elteltével kiderült, hogy nekem lehetne kulcsom a tanárihoz. Még sosem jártam ott, tudtam, hogy van, de mindig az órám előtt kicsivel megyek be és amikor végeztem, jövök is el. Tudom, ez nem túl szerencsés kapcsolatépítés, de most kezdjek el jópofizva bájologni? Milyen szerencse, hogy a titkárnő megmutatta, mi hogy működik! Mert így utána mentem és jó ajtón léptem be a kis terembe... én nem oda mentem volna magamtól, valahogy egy másik ajtóra emlékszem, hogy azt nevezte a tanári ajtajának... amiről kiderítettem, hogy egy sima tanerem. :)

ILNOVA újra töltve 2.

A srác befejezte a gimit, majd egy bizonyos nemzetközi program keretében 11 hónapot töltött egy magyar családnál. Volt neki fogadóanyukája, fogadóapukája, bátyja és egy thaiföldi nővére is. :) Budapestre járt gimibe, mindenben része volt ami egy utolsó éves budapesti diák életében megtörténik, volt szalagavatója is. :) Egy dolgot úszott meg: nem kellett dolgozatot írnia és felelnie sem. :)

- Hogyan tanultál magyarul?

- Bementem a Budapesti Camões Intézetbe, megkérdeztem, hogy tudnak-e nekem segíteni. Végül egy olyan tanárnőm lett, aki nem beszélt sem portugálul, sem angolul. Mindent magyarul mondott az első pillanattól kezdve.

- És most miért szeretnéd folytatni a magyar tanulást? Van tervben valami magyarországi dolog?

 - Nem, most kezdtem el itt az egyetemet. Azért szeretném folytatni, mert zavar, hogy nem tudok gond nélkül végig olvasni egy magyar regényt.

Erre mit válaszolhattam volna egy széles mosolyon kívül? :)

Tehát, fel van adva a lecke nekem is, hiszen apránként derülnek ki a hiányosságok... de olyan jó, hogy szinte a saját megszokott beszédtempómat használhatom, a szlengekről nem is beszélve! :)