Alapvetően a következő bejegyzésben általános képet kaphattok arról, hogy milyen Lisszabonban és a környékén a tömegközlekedés. Azért mondom, hogy általános képet, mert itt nem egy társaság üzemelteti a járműveket és mi sem használjuk az összeset, de talán nem is az üzemeltetőtől függ a közlekedési kultúra.
A magyar módihoz hasonlóan itt is van: metró, villamos, busz és gyorsvasút. Azaz én sima vonatnak mondom, mert az is, de kicsit HÉV beütéssel, a menetrendet és a megállók gyakoriságát tekintve. Ezen kívül van még a Tejot átszelő hajó is, amit még nem próbáltunk.
Ha csoportosítani szeretnénk, mondhatjuk, hogy kötött pályás és társai, de mi a tapasztalat alapján inkább így gondolkodunk:
1. Harcolj az életedért!
2. Csak katonás sorrendbe!
A csoportosítás az utazók fel-leszállási szokása alapján született.
1. Harcolj az életedért! : ide tartozik a villamos, a metró és néha a vonat. Az ember áll a megállóban, a peronon. Befut a várva várt jármű. Akkor most adjunk helyet a leszállóknak. Jaj, talán mégsem? De mi ez az egész? A kiszemelt ajtó egyre távolabb kerül, és talán el is tűnik a tovaszáguldó közlekedési eszközzel egyetemben, ha udvarias mivoltunk szerint cselekszünk. Ugye, mi szépen megtanultuk, hogy ha befut a busz, villamos, stb., akkor szépen megvárjuk, míg leszállnak az utasok és utána jövünk mi. Ez nem csak udvariassági formula, de még gyakorlati haszna is van. Mindenki idegbetegség nélkül eléri célját. Van, aki ki, van, aki be.
Nos, a kis zenei kitérő után kanyarodjunk vissza a valós tömeg-küzdő-beszállok-kiszállok sportághoz. Máig nem jöttünk rá a titok nyitjára, de a portugálok azonnal akarnak ki és beszállni a megérkező jármű ajtaján. Senki nem figyel a másikra, még a tömegtehetetlenségi erő sem hat rájuk. Mennek előre, mint... (itt mindenki befejezheti kedve szerint.) Az ajtóban bent és kint nem "sorakoznak fel", hanem szinte párhuzamosan az oldal irányba nyíló szárnyakkal beállnak és ha már egy embernyi szélességben kinyílt az ajtó, akkor induláááás! "Sípszóra" kezdődik az özönlés. És ami a legérdekesebb: senkit nem zavar, ha ő lökdösődik, de ha őt lökik meg... akkor még meg is áll egy pillanatra és nagy szemekkel bámul. (Tapasztalat, mindkettőnk "megbámult" lett már párszor.) Aztán az irány aszerint változik, hogy fel vagy leszállt-e az utas. Ha felszállt, akkor a mozdulat hirtelen megfagy. Átlépve az ajtót mintah minden megoldódott volna, nem akaródzik beljebb menni. Igaz ez otthon is jó pár emberre, de ezt valahogy mesteribb fokon űzik. Bár, lehet, hogy csak azért tűnik így, mert szinte mindenki ezt teszi. Max. még két lépést tesznek meg a belépéstől számítva.... uuhhhh, de nem szeretem, mert alapvetően nem vagyunk egy akaratos típus, és ez a közlekedési morálunkra is igaz.
2. Csak katonás sorrendbe! A bevezető sorokban felsorolt járművek közül maradt a busz, amiről még nem írtam. Igen, ez az a közlekedési eszköz, ahol felszállni csak és kizárólag az első ajtón lehet - akármilyen nagy is a forgalom, sok az utas -, leszállni pedig a többin. Mire vonatkozik a katonás sorrend? A megállókban várakozó utasokra. Ez nekünk az első időkben nagyon fura volt, de most már megszoktuk. Az emberek itt szinte megjegyzik, ki az, aki előtte az utolsó volt a sorban és ki az, aki mögé érkezett elsőnek, mert így, ha beérkezik a busz, akkor szépen sorba lehet állni. Van olyan eset, amikor az utasok a megállóban is libasorban állnak, de ha esik vagy már nagyon fáradtak, akkor beállnak a kis pados pavilonba, ahol azért nem tartják meg a sorrendet. Meg hát, nem mindenki áll be a tető alá :) Ám, ha begurul a busz, akkor szinte mindig visszaáll a sorrend. Mostanában kezdtem megfigyelni, hogy van, amikor a "kényelmesen" üldögélőket nem engedik be oda, ahova őket megilletné. Talán azért, mert mialatt várakoztak mindannyian, addig akik ültek, azok pihentek ezáltal több energiájuk van kicsit várni a sorban, míg felszállhatnak? Nem tudom.
Itt kell megjegyeznem a babakocsik sorsát. Azaz, inkább a felnőttét, aki tolja. :) Ha nem túl nagy a tömeg a buszon, akkor van esély, hogy sikerül felszállni az egyik hátsóbb ajtón, majd előre menni és bemutatni a bérletet. Jobb esetben nem egy ember utazik babakocsistul és ekkor a "kísérő" elől száll fel - szabály szerint, hiszen, nála nincs babakocsi - és megmutatja mindkét bérletet, vagy kezeli a jegyet. Abban az esetben viszont, ha pont csúcsforgalom van, néha a babakocsis is elől kell hogy felszálljon, aztán indulhat a tuszkolás... Ez is eggyel több ok, hogy ha eljön az ideje, lehet inkább a kengurus megoldást választom.
