2010. december 31. este 6 óra 38 perc. (Itt, Odivelasban, a laptop órája szerint.)
Kész a húsleves, az igazi szilveszteri vacsora elkészítése még vár. (Lesz azért virsli, mustár... és ha erőm még kitart, akkor kaszinótojás is. Vagy lehet, az csak holnap a lencseleves kíséretében :) )
Fura dolog ez az évvége: két családból jövünk, azonos értékek mentén neveltek, ám különbségek így is akadnak. Például a mai nap: "második családomnál" nem ünnep-ünnep, de azért mégis egy kicsit. Én pedig hozom a következő emlékeket: Rádiókabaré különadása 2.5 órán keresztül; sötét, csillogó, lámpafényes, trombitálós, konfettis, cidrizős és vidám séta a Nagykörúton Anya kezét fogva; igazi barátokkal házibuli; csendes, beszélgetős vidám este amikor az életreszóló négyes-lányosfogat közös kívánságokat ír egy lufiba és nekiereszti a nagyvilágnak éjfél után a padlásról az ablakon át a csillagos égbe; a Himnusz a Tv-ben.
No, ebből az emlékek kavalkádjából lesz idén - ma! - immár a második személyre szabott, "csak a mienk" ünnep. Igaz, portugál fűszerezéssel: a horizonton min. 3 tüzijáték gócpont és éjfélkor csörömpölés: aki él és mozog, kinyitja az ablakot/kimegy az erkélyre, ház elé, utcára lábossal/lábosfedővel és fakanállal és nekiáll "kezeszakadtából" tapsolni. Ez aztán jó kis hangzavarhoz vezet, hiszen egy kézben az ütő, míg a másikban a "hangszer" és mindenki a saját ritmusát követi, nincs itt karmester, kérem szépen :) Idén ha sikerül, akkor hanganyagot és készítek az eseményről. Tavaly az ablakban dideregve, az utcai és égi "zenebonát" lehalkítva magamban, olyan jó érzés volt elénekelni a Himnuszt. :)
Mindegyikőtöknek, aki olvassa az írásaim, kívánok sok szép percet, órát, napot az Újesztendőben. A nehézségek meg/túl/átélésére erőt, a vidám pillanatokhoz pedig jó emlékezőtehetséget :)
2010. december 31. este 7 óra 07 perc. (Itt, Odivelasban, a laptop órája szerint.)
2010. december 31., péntek
2010. december 18., szombat
Jótékonyság
Dec. 19-én du.5 órától Lisszabonban a vörösiszap okozta károk rendezésére gyűjtenek pénzbeli adományt. Komolyzenei koncert lesz, a belépés ingyenes, helyszín:
Foz Palota - tükör terem, Praça dos Restauradores, 1250 Lisszabon.
Ha valaki utalni szeretne:
MAGYAR KÁRMENTŐ ALAP, IBAN: HU28 1179 4022 2222 2222 0000 0000
Informo V.ª Ex.ª sobre o Recital de Solidariedade para com o povo Húngaro, vítima do desastre de Lama Tóxica, a decorrer na Sala dos Espelhos do Palácio Foz.
Para uma informação mais completa sobre os programas e os Curricula dos intérpretes, poderá consultar o nosso sítio electrónico em www.gmcs.pt.
A sala abre ao publico meia hora antes do inicio do Recital, e a entrada, como de costume, é livre.
PROGRAMAÇÃO CULTURAL DO PALÁCIO FOZ
Sala dos Espelhos
19 de Dezembro de 2010
17h00m – Recital de Solidariedade para com o povo Húngaro, vítima do desastre de Lama Tóxica
Piano: Brian Mckay, Paula Grimaldi, António Vitorino D’Almeida, Andrea Teixeira; Nuno Viera de Almeida; António Rosado
Mezzo-soprano: Juliana Mauger, Liliana Bezineche, Larissa Savchenko
Flauta: Gyöngyvér Martins
Acordeão: Nelson Almeida
Saxofone: Nuno Miguel Silva
Violino: István Balázs; Varojan
Programa em actualização
Vimos por este meio solicitar uma ajuda aos nossos parceiros, cujo apoio será, sem dúvida, de inestimável importância para a reconstrução das zonas atingidas. Os donativos podem ser deixados no local do concerto (Palácio Foz, Sala dos Espelhos, dia 19 de Dezembro às 17:00 horas) ou, ainda, enviados por transferência bancária para a conta da MAGYAR KÁRMENTŐ ALAP, IBAN: HU28 1179 4022 2222 2222 0000 0000.
További szervezés
Kicsit megkésve adok hírt, hogy kaptam-kaptunk meghívót az új nagykövetünk bemutatkozó fogadására. :) Végül csak én mentem, mert az egyetemen is szerveztek szakmai találkozót-vacsorát, szóval osztoztunk: ki ide, ki oda.
Azért nem voltam egyedül, hiszen van(nak) már itt ismerősök :)
A fogadás hivatalos mivolta talán csak a köszöntőben volt érezhető, az est további részében tényleg baráti hangulat uralkodott. A hidegtálas asztal mellett valami más is várt. Valami nagyon finom: marhapörkölt a hozzávaló körettel és uborkával, és székelykáposzta tejföllel. A véletlen úgy hozta, hogy személyesen is megismertem a szakácsnőt :) Igaz, a pár perces beszélgetés folyamán kiderült, hogy nem csak ez a megbízatása :) Nagyon kedves hölgy a férjével egyetemben. Vele már találkoztam a mikulás-ünnepségen. És erre ő is emlékezett :) Mondta is, hogy "Hiszen, mi már találkoztunk egy hete." Nekem nem szokásom elvárni bárkitől is, akivel csak egyszer pár mondat - köszönés - erejéig találkozom hogy a követező alkalommal ismerősként üdvözöljön, főleg, amikor olyan sok az ismeretlen ember körülöttünk. Ezért is nagyon jól esett, hogy megismert. :)
És akkor most az "eltökélt szándékomról" további információ, igaz, csak egy röpke mondat: ha minden jól alakul, egy hét múlva talán már sokkal jobban bővül a kör. :) De mindent a maga idejében. Csak drukkoljatok!
U.i.: egy munkahétnyi napsütéses idő után ma ismét esik és hideg van, brrr....
Azért nem voltam egyedül, hiszen van(nak) már itt ismerősök :)
A fogadás hivatalos mivolta talán csak a köszöntőben volt érezhető, az est további részében tényleg baráti hangulat uralkodott. A hidegtálas asztal mellett valami más is várt. Valami nagyon finom: marhapörkölt a hozzávaló körettel és uborkával, és székelykáposzta tejföllel. A véletlen úgy hozta, hogy személyesen is megismertem a szakácsnőt :) Igaz, a pár perces beszélgetés folyamán kiderült, hogy nem csak ez a megbízatása :) Nagyon kedves hölgy a férjével egyetemben. Vele már találkoztam a mikulás-ünnepségen. És erre ő is emlékezett :) Mondta is, hogy "Hiszen, mi már találkoztunk egy hete." Nekem nem szokásom elvárni bárkitől is, akivel csak egyszer pár mondat - köszönés - erejéig találkozom hogy a követező alkalommal ismerősként üdvözöljön, főleg, amikor olyan sok az ismeretlen ember körülöttünk. Ezért is nagyon jól esett, hogy megismert. :)
És akkor most az "eltökélt szándékomról" további információ, igaz, csak egy röpke mondat: ha minden jól alakul, egy hét múlva talán már sokkal jobban bővül a kör. :) De mindent a maga idejében. Csak drukkoljatok!
U.i.: egy munkahétnyi napsütéses idő után ma ismét esik és hideg van, brrr....
Szervez(ked)és
Akkor, amiről tegnap kezdtem írni, most folytatom.
Eltökélt szándékom, hogy Magyarországtól úgy 3000-3200 km-re sikerüljön a magyarokat megtalálnom és lehetőséget adnom nekik-nekünk az ismerkedésre. Lehet, hogy nagyon is optimista vagyok? Lehet. Kaptam már biztatást és figyelmeztetést is - nehéz munka lesz - egyaránt. Rossz szót még nem. És ez a legfontosabb!
Az egész egy orvosi vizsgálattal kezdődött. Szükségünk lett volna szakorvosra, tudtuk, hogy milyenre. Ám azért körbekérdeztem, hogy ez itt hogyan is működik. (Erről is lesz majd mese, és nem túl vidám... már, ami a rendszert illeti.) Körbekérdeztem volna, de alig volt pár ismerős. Így fogtam magam és a tavalyi mikulás-ünnepségre szóló meghívó címlistájában szereplőknek ismeretlenül küldtem egy segítség kérő emailt. Jött is rá válasz :) Ekkor elhatároztam, lesz ez még működőbb is. Hiszen az hihetetlen, hogy itt élünk jó messze Magyarországtól, itt élünk azért nem eget rengetően sokan, itt élünk és csak kisebb csoportok ismerik egymást, de a csoportok egymásról keveset tudnak. Ez engem nagyon zavart. Jött a meglévő címek tulajdonosainak az újabb üzenet, a régi szervezők megkeresése, hogy tudnak-e segíteni nekem egy kicsit... és ez a valami működik. :)
Persze, vannak olyanok sokan, akik már több éve, évtizede itt élnek. Minden tiszteletem az övék, akármiért is jöttek el ilyen messze. Ebből a tiszteletből is táplálkozik a lelkesedésem. Aztán meg abból is, hogy láthattam már példát az általam elindított levelezőlista segítségével a másik segítésére. Hiszen pont ez a célom: akármilyen apró-cseprő gondunk is van, legyen kihez fordulni. Ha csak véleményért, ha tapasztalatcseréért vagy akár konkrét segítségért is. Én nyitott vagyok adni is és kapni is. Remélem, a többiek is osztják a véleményem.
Sok sikert Nekünk!
Eltökélt szándékom, hogy Magyarországtól úgy 3000-3200 km-re sikerüljön a magyarokat megtalálnom és lehetőséget adnom nekik-nekünk az ismerkedésre. Lehet, hogy nagyon is optimista vagyok? Lehet. Kaptam már biztatást és figyelmeztetést is - nehéz munka lesz - egyaránt. Rossz szót még nem. És ez a legfontosabb!
Az egész egy orvosi vizsgálattal kezdődött. Szükségünk lett volna szakorvosra, tudtuk, hogy milyenre. Ám azért körbekérdeztem, hogy ez itt hogyan is működik. (Erről is lesz majd mese, és nem túl vidám... már, ami a rendszert illeti.) Körbekérdeztem volna, de alig volt pár ismerős. Így fogtam magam és a tavalyi mikulás-ünnepségre szóló meghívó címlistájában szereplőknek ismeretlenül küldtem egy segítség kérő emailt. Jött is rá válasz :) Ekkor elhatároztam, lesz ez még működőbb is. Hiszen az hihetetlen, hogy itt élünk jó messze Magyarországtól, itt élünk azért nem eget rengetően sokan, itt élünk és csak kisebb csoportok ismerik egymást, de a csoportok egymásról keveset tudnak. Ez engem nagyon zavart. Jött a meglévő címek tulajdonosainak az újabb üzenet, a régi szervezők megkeresése, hogy tudnak-e segíteni nekem egy kicsit... és ez a valami működik. :)
Persze, vannak olyanok sokan, akik már több éve, évtizede itt élnek. Minden tiszteletem az övék, akármiért is jöttek el ilyen messze. Ebből a tiszteletből is táplálkozik a lelkesedésem. Aztán meg abból is, hogy láthattam már példát az általam elindított levelezőlista segítségével a másik segítésére. Hiszen pont ez a célom: akármilyen apró-cseprő gondunk is van, legyen kihez fordulni. Ha csak véleményért, ha tapasztalatcseréért vagy akár konkrét segítségért is. Én nyitott vagyok adni is és kapni is. Remélem, a többiek is osztják a véleményem.
Sok sikert Nekünk!
2010. december 17., péntek
Komolyodik a dolog
Mármint, ami az itteni szervezést illeti. Ugye, ott a kis felhívás a Portugáliában élő magyarokhoz a blog elején. Na, erről beszélek. :) De sajnos nem most. Majd a hétvégén. Csak annyit, hogy voltunk nagykövetségi bemutatkozó fogadáson, és kaptunk finom, de tényleg nagyon finom hideg tálas kaját és marhapörköltet, székelykáposztát... hm :) És ma még nem ettem, szóval, abbahagyom a nyálcsorgatást :) Tehát, van mit mesélni :)
2010. december 10., péntek
Honnan tudhatod, hogy itt a tél?
Minden úgy másfél hónapja kezdődött, reggel.
Ébredés és ágyból kikászálódás után nálam nagyon gyorsan a fürdésnek kell következnie, különben nem vagyok használható. Ez is egy szokásos reggelnek indult. Beálltam a kádba, zuhanyzás indul. Már vagy öt perce zuhanyoztam, amikor észrevettem valamit, ami egy tudatalatti vagy inkább addig nem tudatosult mozdulatom volt. Mégpedig: bedugtam a lefolyót. Annyira hideg volt a kád, hogy reflex mozdulat volt az egész. Ezzel az aprósággal ébredtem rá a tényre: megérkezett a tél.
Eme reggeli felfedezést követte jó pár újabb reggeli zuhanyzáskor született megfigyelés azzal kapcsolatban, hogy a Magyarországról idevetődött ember mikből is állapíthatja meg, hogy eljött a télnek nevezett időszak. (Naptár és ünnepi készülődést nem ér ide bele számolni ;-) )
Akkor a lista:
1. Bármikor is fürdesz/zuhanyzol, első mozdulat a lehető leghuzatmentesebbé varázsolni a fürdőt.
2. Előkerülnek a pulcsik, zoknik, melegítők. Olyan igazi, "nagyker" mennyiségben. Már, ami egy sima lakásban előfordul. (Bocs a képzavarért.) Tehát: este felé a felvett gúnya minimum két pulcsi, zokni és néha nadrág + egy jó kis pokróc körbe-körbe. (Nálam még a sálak is használatban vannak.)
3. Ismét átfut az agyadon, hogy venni kéne valami hősugárzót, sőt, talán még az árakat is megnézed. Aztán meggyőzöd magad, hogy egy telet már sikerült túlélni fűtés nélkül, talán idén is menni fog.
4. Az ablakon estére a pára nagyon szépen csillog, de BELÜLRŐL!! Még a minden oldalról befújó szél sem szárítja le.
5. Kísérteties hangok jönnek az ablakok felől. Persze, csak a szél játszadozik a füleddel. Egyetlen megoldás az ablak kinyitása lenne, de akkor kintről befú a szél. (Néha kint melegebb van, mint bent...)
6. Szutykos az idő, borús, hol esik, hol zuhog, hol ömlik, hol meg csak szimplán a ruha minden résébe bebújó nyirkos valami van.
7. Megtanulod, melyik ruha büdösödik be a mosás után harmadik napon a négyfal közti szárítás során. Milyen jó, lehet majd újra mosni!
8. A családi kasszát megcsapolhatod - szinte kedvedre -, hiszen egy indok mindig kéznél van: Esernyőt kell vennem, mert a szél megint széttörte.
9. Egyre jobban megszereted azokat az ételeket, amelyek sütőben készülnek. Már azon gondolkozol, hogy milyen átalakításokkal lehetne az albérleted konyhájából igazi nappali-háló-fürdő egyveleget kialakítani. Ezen kívül még akár igazi konyhatündér is válhat belőled, csak a téli tudományod a forró nyár alatt ne felejtsd el!
10. Egy kérdés, amire válaszom még nincs: mi a fészkes fenéért használnak a portugálok egy rétegű, tóló"ajtós" ablakot? Huzatos, a sínben áll a víz, nem lehet hozzá szigetelő szivacsot sem venni - ezekhez az ablakokhoz nincs -, nyáron nem lehet tárva-nyitva az ablak, pucolásnál meg mindig marad egy csíknyi kosz középen, amit nem lehet elérni.
Ébredés és ágyból kikászálódás után nálam nagyon gyorsan a fürdésnek kell következnie, különben nem vagyok használható. Ez is egy szokásos reggelnek indult. Beálltam a kádba, zuhanyzás indul. Már vagy öt perce zuhanyoztam, amikor észrevettem valamit, ami egy tudatalatti vagy inkább addig nem tudatosult mozdulatom volt. Mégpedig: bedugtam a lefolyót. Annyira hideg volt a kád, hogy reflex mozdulat volt az egész. Ezzel az aprósággal ébredtem rá a tényre: megérkezett a tél.
Eme reggeli felfedezést követte jó pár újabb reggeli zuhanyzáskor született megfigyelés azzal kapcsolatban, hogy a Magyarországról idevetődött ember mikből is állapíthatja meg, hogy eljött a télnek nevezett időszak. (Naptár és ünnepi készülődést nem ér ide bele számolni ;-) )
Akkor a lista:
1. Bármikor is fürdesz/zuhanyzol, első mozdulat a lehető leghuzatmentesebbé varázsolni a fürdőt.
2. Előkerülnek a pulcsik, zoknik, melegítők. Olyan igazi, "nagyker" mennyiségben. Már, ami egy sima lakásban előfordul. (Bocs a képzavarért.) Tehát: este felé a felvett gúnya minimum két pulcsi, zokni és néha nadrág + egy jó kis pokróc körbe-körbe. (Nálam még a sálak is használatban vannak.)
3. Ismét átfut az agyadon, hogy venni kéne valami hősugárzót, sőt, talán még az árakat is megnézed. Aztán meggyőzöd magad, hogy egy telet már sikerült túlélni fűtés nélkül, talán idén is menni fog.
4. Az ablakon estére a pára nagyon szépen csillog, de BELÜLRŐL!! Még a minden oldalról befújó szél sem szárítja le.
5. Kísérteties hangok jönnek az ablakok felől. Persze, csak a szél játszadozik a füleddel. Egyetlen megoldás az ablak kinyitása lenne, de akkor kintről befú a szél. (Néha kint melegebb van, mint bent...)
6. Szutykos az idő, borús, hol esik, hol zuhog, hol ömlik, hol meg csak szimplán a ruha minden résébe bebújó nyirkos valami van.
7. Megtanulod, melyik ruha büdösödik be a mosás után harmadik napon a négyfal közti szárítás során. Milyen jó, lehet majd újra mosni!
8. A családi kasszát megcsapolhatod - szinte kedvedre -, hiszen egy indok mindig kéznél van: Esernyőt kell vennem, mert a szél megint széttörte.
9. Egyre jobban megszereted azokat az ételeket, amelyek sütőben készülnek. Már azon gondolkozol, hogy milyen átalakításokkal lehetne az albérleted konyhájából igazi nappali-háló-fürdő egyveleget kialakítani. Ezen kívül még akár igazi konyhatündér is válhat belőled, csak a téli tudományod a forró nyár alatt ne felejtsd el!
10. Egy kérdés, amire válaszom még nincs: mi a fészkes fenéért használnak a portugálok egy rétegű, tóló"ajtós" ablakot? Huzatos, a sínben áll a víz, nem lehet hozzá szigetelő szivacsot sem venni - ezekhez az ablakokhoz nincs -, nyáron nem lehet tárva-nyitva az ablak, pucolásnál meg mindig marad egy csíknyi kosz középen, amit nem lehet elérni.
Íme a delikvens:
Vezetni tanulni
Igen, egyre jobban érlelődik bennem az elhatározás. Sőt, már tettekben is megmutatkozik.
1. Tudom, hogy código da estrada portugálul annyit tesz, hogy KRESZ.
2. Kerestem már gyakorló oldalakat is. Eredmény: a legtöbb helyen megcsinálhatod a tesztet, de eredményt csak regisztráció - és fizetés - után kapsz. Ezért ebből nem sokat tanultam, bár találtam egy oldalt, ahol van két ingyen teszt sor. Ebből egyet megcsináltam: 6 hibapont úgy, hogy nem is néztem bele a portugál KRESZ-be. A magyarból pedig egy kivonatom van, szabályokkal és a leggyakrabban elrontott kérdésekkel és megoldásokkal.
3. Szereztem portugál KRESZ könyvet. A kedves szomszéd családtól. Mivel ők már mindannyian tudnak vezetni, nálam maradhat a könyv, amíg csak szeretném.
4. El is olvastam a könyvet, sőt szótáraztam is. Van most már szép színes-szagos jegyzetem is, ami azért még elég hiányos, de a lényeg, hogy elkezdtem :-)
5. Újabb társalgás a szomszédék nagyobbik fiával. Igaz, más ügyből kifolyólag kopogtam be hozzájuk, de ha már André nyitott ajtót, akkor:
- Lenne pár kérdésem a portugál autós iskolákkal kapcsolatban.
- Persze. A könyv maradjon csak nálad, nekünk nem kell. És nem kell elsietni sem az egészet. Beiratkozás után kb. 3 hét múlva kezdheted el, addigra megkapod rá az engedélyt. (Hm... néztem is nagyot, André mosolyogva csak annyit mondott: Bürokrácia.) Aztán ha vége a gyakorlatnak, nem kell azonnal vizsgázni menni, egy év alatt kell megcsinálni.
- És itt is van alap 1500 kérdés, amiből kérdezhetnek?
- Nem, bármilyen kérdés lehet. 30 db. van, mind 1 pontos és 3 hibád lehet.
- Magyarországon ezután jön a rutin pálya + vizsga + forgalom + vizsga. Itt is, ugye?
- Áááá, nem. Itt ha megvan a KRESZ, akkor 2 alkalommal beültetnek a szimulátorba utána pedig mehetsz forgalomba.
(Na, itt hüledeztem és be is paráztam kicsit. Megnyugtatásomra azt kaptam, hogy régebben a szimulátor helyett a házunk közelében lévő murvás területre jöttek ki egy kicsit gyakorolni az elindulást, kanyarodást, hátramenetet. Talán nekem ez jobb lenne ma is.)
- De nem kell félni, minden jó lesz.
- Hány gyakorló óra van? Mennyi idő egy alkalom? Itt is kell kötelezően vezetni sötétben? A vizsgán itt is előfordul a zsebbe fizetés?
- Úgy 40 alkalom és egy alkalom 50 perc nagyjából, akkor mész, amikor időd van, ugyanaz a tanárod végig, de persze lehet cserélni.
- Otthon is, bár akkor kicsit rossz szemmel néznek a diákra, mert első körben azt gondolják, ő volt ludas, amiért cserélni kellett.
- Igen, itt is. Hallottam már a vizsgán plusz fizetésről, de azt itt a tanár adja a vizsgabiztosnak. De azért ez nem jellemző. (Gondolom, azért nem saját zsebből fizeti a diákja két szép szeméért...)
Szóval, tényleg, nem kell félni, csak nyugodtan készülj, aztán menjél el beiratkozni.
Addig is, KRESZ-re fel!
2010. december 9., csütörtök
Jegyeket és bérleteket...5. - gyakorlati tudnivalók
A metró jegyek áráról szóló bejegyzésből kimaradt egy típus: a zapping. Ez annyit tesz, hogy a zöld/kék mágneskártya feltöltésekor ebben a lehetőségben adott pénzmennyiségek közül kiválasztunk egyet - van olyan, amivel kapunk pár eurócentet ajándékba - és ezzel nem csak a metrón, hanem a Carris járműveken ill. a hajón is utazhatunk. Ha nem zappingolunk, akkor csak vagy erre vagy arra a járműre lesz érvényes a kártyánk. Ám, ha az adott pénzt elköltöttük, akkor tölthetünk másik utazási módra is. Ami a lényeg: egyszerre csak egy fajta lehet rátöltve a kártyára. Ezzel már párszor megjártam, míg végre megértettem, hogyan is működik a rendszer. Tapasztalat: megéri a zapping üzemmódra váltás, mert így biztos, hogy mindenre felszállhatunk. :-)
A jegy-bérlet érvényesítése:
1. Metró: minden egyes állomáson jobbra és balra is várnak az átjáró kapuk. Minden kapu felett és jobb oldalt az érvényesítő panelon térd magasságban világít vagy egy zöld nyíl - a te oldaladról lehet átmenni a kapun - vagy egy piros X - ellentétes irányból jöhetnek át -, ám a nép baromira nem figyel erre, és néha mint a birkák mennek, és csodálkoznak, hogy miért nem engedi őket át a kapu. Az érvényesítő panel mindig jobbkézre esik. A tetején van egy érzékelő rész - a zöld/kék kártya fotójával - erre kell rárakni a kártyát/bérletet, majd a kép felett vagy zöld vagy piros fény villan hang kíséretében. A fényjelzéskor az egysoros kijelzőn a gép kiírja, hogy mit érzékel: érvényes kártya + mennyi pénz van még a kártyán - zöld fény esetében -, ill. nem érvényes kártya - piros fénnyel egyetemben -. Ez után vagy mehetsz az oldalra szétnyíló kapuszárnyakon keresztül vagy nem. Ez utóbbinak oka lehet: nem jó kaput választottál, nem érvényes a jegyed/bérleted (pl.: nincs rajta elég pénz - logikusan ez a bérletre nem vonatkozik ), a gép egyszerűen rosszul érzékeli a "papírodat". Bármelyik eset áll fenn, még egy próba olykor csodákra képes és szabad az út. Ha nem, akkor lehet segítséget kérni a közelben cirkáló metrós segítőktől. A hivatalos titulusukra még nem jöttem rá, mert nem ellenőrök, nem forgalomirányítók, se nem rendőrök. Persze a segítség kérés akkor nyerő, ha szabályosan akarsz utazni és tényleg nem te vagy a ludas a piros fény felvillanásában.
2. Carris: a zöld/kék kártyát állványra felszerelt sárga-fekete készülékhez kell hozzáérinteni. Ismét zöld vagy piros fény és csipogás és a már ismert írásbeli tájékoztatás rövidebb formája: érvényes/nem érvényes jegy. Minden járművön több gép is van, így nem kell azonnal az elsőhöz menni. A villamosoknál a helyzet annyiban változik, hogy bármelyik ajtón fel- és le lehet szállni, így néha tömegbirkózássá válik az érvényesítés.
3. Rodiviária de Lisboa: buszok, csak az első ajtón van felszállás és ezzel egyetemben a vezetőnek kell láttamoznia a bérletet egy fejbólintás formájában vagy a szélvédő tövében elhelyezett jegylyukasztóba belesüllyeszted a jegy megfelelő oldalát.
4. CP, azaz Comboios de Portugal (a gyorsvasút): vehetsz jegyet a pénztárnál, ekkor szorongathatod a kalauzra várva. Feltöltheted a CP-re szóló zöld kártyát (ez nem egyenlő a metró-Carris kártyával, külön kell venni vagy automatából vagy a pénztárnál) automatánál/pénztárnál, majd ugyanaz a procedúra vár, mint a metró kapuknál.
Azt hiszem, ennyi :-)
Jó utat mindenkinek, ha egyszer eljön ide. Segítség tőlünk bárkinek bármikor ingyenes ;-)
A jegy-bérlet érvényesítése:
1. Metró: minden egyes állomáson jobbra és balra is várnak az átjáró kapuk. Minden kapu felett és jobb oldalt az érvényesítő panelon térd magasságban világít vagy egy zöld nyíl - a te oldaladról lehet átmenni a kapun - vagy egy piros X - ellentétes irányból jöhetnek át -, ám a nép baromira nem figyel erre, és néha mint a birkák mennek, és csodálkoznak, hogy miért nem engedi őket át a kapu. Az érvényesítő panel mindig jobbkézre esik. A tetején van egy érzékelő rész - a zöld/kék kártya fotójával - erre kell rárakni a kártyát/bérletet, majd a kép felett vagy zöld vagy piros fény villan hang kíséretében. A fényjelzéskor az egysoros kijelzőn a gép kiírja, hogy mit érzékel: érvényes kártya + mennyi pénz van még a kártyán - zöld fény esetében -, ill. nem érvényes kártya - piros fénnyel egyetemben -. Ez után vagy mehetsz az oldalra szétnyíló kapuszárnyakon keresztül vagy nem. Ez utóbbinak oka lehet: nem jó kaput választottál, nem érvényes a jegyed/bérleted (pl.: nincs rajta elég pénz - logikusan ez a bérletre nem vonatkozik ), a gép egyszerűen rosszul érzékeli a "papírodat". Bármelyik eset áll fenn, még egy próba olykor csodákra képes és szabad az út. Ha nem, akkor lehet segítséget kérni a közelben cirkáló metrós segítőktől. A hivatalos titulusukra még nem jöttem rá, mert nem ellenőrök, nem forgalomirányítók, se nem rendőrök. Persze a segítség kérés akkor nyerő, ha szabályosan akarsz utazni és tényleg nem te vagy a ludas a piros fény felvillanásában.
2. Carris: a zöld/kék kártyát állványra felszerelt sárga-fekete készülékhez kell hozzáérinteni. Ismét zöld vagy piros fény és csipogás és a már ismert írásbeli tájékoztatás rövidebb formája: érvényes/nem érvényes jegy. Minden járművön több gép is van, így nem kell azonnal az elsőhöz menni. A villamosoknál a helyzet annyiban változik, hogy bármelyik ajtón fel- és le lehet szállni, így néha tömegbirkózássá válik az érvényesítés.
3. Rodiviária de Lisboa: buszok, csak az első ajtón van felszállás és ezzel egyetemben a vezetőnek kell láttamoznia a bérletet egy fejbólintás formájában vagy a szélvédő tövében elhelyezett jegylyukasztóba belesüllyeszted a jegy megfelelő oldalát.
4. CP, azaz Comboios de Portugal (a gyorsvasút): vehetsz jegyet a pénztárnál, ekkor szorongathatod a kalauzra várva. Feltöltheted a CP-re szóló zöld kártyát (ez nem egyenlő a metró-Carris kártyával, külön kell venni vagy automatából vagy a pénztárnál) automatánál/pénztárnál, majd ugyanaz a procedúra vár, mint a metró kapuknál.
Azt hiszem, ennyi :-)
Jó utat mindenkinek, ha egyszer eljön ide. Segítség tőlünk bárkinek bármikor ingyenes ;-)
Karácsonyfa!
Tavaly már meséltem arról a döbbenetes felfedezésünkről, hogy itt Portugáliában mennyire elterjedt a műfenyő és milyen hamar be is költözik a lakásba karácsonyi díszként. Jobban mondva, téli készülődés részeként :)
Az emlékek arra ösztönöztek, hogy felhagyjunk jó magyar szokásunkkal, de csak részben. Méghozzá a favásárlás időpontjával kapcsolatban. A többi maradt. Tehát: élő fenyő - akárki akármit mond, bocsánat, de ebben nem vagyunk természetbarátok, másban igen :) -, földlabdával. Olyasmi, mint lehetőleg későn hullajtsa a leveleit most nem érdekes, mert itt, amennyire feltérképeztük a kínálatot, ez szinte megfizethetetlen. Erre most nem futja.
Múlt héten már sokadszorra toltam el a bevásárló kocsit a fák mellett, de az ár visszariasztott. 14.99 € - ez sok egy lucfenyőért. Minden nap kis reménykedéssel gondoltam az árra, hogy talán lesz ez olcsóbb is és az olcsóság nem jár együtt a fa egyenesarányú kopaszodásával. A csoda dátuma: 2010. december 7-e. Az ár: 8.99 €. Az eredmény:
Egy estét kellett még összekötözve kibírnia, mert december 8-án éjjel két új szerető gazdája elindult, hogy földet szerezzen kiegészítésképpen a már meglévő mennyiséghez. (Ami egy nagy virágcserépbe belefért volna.) Zacskó, ásókanál - ami egyébként a normális leveses kanál másfélszerese és a mindennapokban a konyhában használom - és irány a négy napja esővel áztatott bokorrengeteg a házunk tövében. Tíz perc múlva már a kibontott fenyő alá lapátoltuk, azaz kanalaztuk a friss földet. Ma reggel egy apró pincebogárral találkoztam, remélem, más kedves kerti állatnak nem adunk otthont tudtunkon kívül. Az ültetés után pedig a friss fenyőillat mellett ez a látvány fogad:
Persze, még hátravan a végleges állapot megtalálása, de azért biztató, nem?
Az emlékek arra ösztönöztek, hogy felhagyjunk jó magyar szokásunkkal, de csak részben. Méghozzá a favásárlás időpontjával kapcsolatban. A többi maradt. Tehát: élő fenyő - akárki akármit mond, bocsánat, de ebben nem vagyunk természetbarátok, másban igen :) -, földlabdával. Olyasmi, mint lehetőleg későn hullajtsa a leveleit most nem érdekes, mert itt, amennyire feltérképeztük a kínálatot, ez szinte megfizethetetlen. Erre most nem futja.
Múlt héten már sokadszorra toltam el a bevásárló kocsit a fák mellett, de az ár visszariasztott. 14.99 € - ez sok egy lucfenyőért. Minden nap kis reménykedéssel gondoltam az árra, hogy talán lesz ez olcsóbb is és az olcsóság nem jár együtt a fa egyenesarányú kopaszodásával. A csoda dátuma: 2010. december 7-e. Az ár: 8.99 €. Az eredmény:
Egy estét kellett még összekötözve kibírnia, mert december 8-án éjjel két új szerető gazdája elindult, hogy földet szerezzen kiegészítésképpen a már meglévő mennyiséghez. (Ami egy nagy virágcserépbe belefért volna.) Zacskó, ásókanál - ami egyébként a normális leveses kanál másfélszerese és a mindennapokban a konyhában használom - és irány a négy napja esővel áztatott bokorrengeteg a házunk tövében. Tíz perc múlva már a kibontott fenyő alá lapátoltuk, azaz kanalaztuk a friss földet. Ma reggel egy apró pincebogárral találkoztam, remélem, más kedves kerti állatnak nem adunk otthont tudtunkon kívül. Az ültetés után pedig a friss fenyőillat mellett ez a látvány fogad:
Persze, még hátravan a végleges állapot megtalálása, de azért biztató, nem?
2010. december 5., vasárnap
Jegyeket és bérleteket...4. - hasznos tippek
Ezt a bejegyzést azoknak a gondolatoknak, megfigyeléseknek szánom, amik így lassan két év tapasztalatából egyszuszra az eszembe jutnak :-)
1. Lógni nem szerencsés, a büntetés akár az "alapjegy ár x 150" képlet végeredménye lehet bármelyik tömegközlekedési eszközön.
2. Ha a metrón belépéskor nem érvényesíted a kártyát, csak a kilépéskor, akkor a rendszer alapból úgy veszi, mintha átlépted volna a zónahatárt és így a nagyobbik összeget vonja le.
3. Az előző pontban leírtak miatt ha nyitva van a kapu, ne azon menj át, mert életbe lép a 2. pont a kilépéskor történő érvényesítéskor.
4. Ha törvénytisztelő utas vagy, érvényes a kártyád, de kilépéskor mégsem akar kinyílni a kapu, menj másikhoz, vagy egy idő után odajön hozzád a "biztonságiőr, utas-segítő", aki kienged. (Ha ilyen nincs, és egyik kapu sem akar nyílni, marad a bakugrás.)
5. A kártyán lévő összeget ellenőrizheted a be-kilépéskor, ha ránézel a leolvasó-érvényesítő részre a kapun vagy a felöltő automatáknál a megfelelő menüpontban.
6. Az ellenőrök nagyon rendesek, ha minden OK. Öltöny-nyakkendős egyenruhások, párban járnak, és kegyetlenül leráncigálnak ha lógni próbálsz és nem akarsz önszántadból leszállni. Segítségükre vannak az utasok is, ők általában verbális úton késztetnek a szófogadásra. (És a jármű addig áll, amíg le nem szállnak a felek.) Volt, akire már vártak az ellenőrök és a metró biztonsági szolgálat emberei miután az egyik megállóban felszállt és a szerelvény elindult. A következő megállóban le kellett szállnia díszkísérettel körbefonva.
1. Lógni nem szerencsés, a büntetés akár az "alapjegy ár x 150" képlet végeredménye lehet bármelyik tömegközlekedési eszközön.
2. Ha a metrón belépéskor nem érvényesíted a kártyát, csak a kilépéskor, akkor a rendszer alapból úgy veszi, mintha átlépted volna a zónahatárt és így a nagyobbik összeget vonja le.
3. Az előző pontban leírtak miatt ha nyitva van a kapu, ne azon menj át, mert életbe lép a 2. pont a kilépéskor történő érvényesítéskor.
4. Ha törvénytisztelő utas vagy, érvényes a kártyád, de kilépéskor mégsem akar kinyílni a kapu, menj másikhoz, vagy egy idő után odajön hozzád a "biztonságiőr, utas-segítő", aki kienged. (Ha ilyen nincs, és egyik kapu sem akar nyílni, marad a bakugrás.)
5. A kártyán lévő összeget ellenőrizheted a be-kilépéskor, ha ránézel a leolvasó-érvényesítő részre a kapun vagy a felöltő automatáknál a megfelelő menüpontban.
6. Az ellenőrök nagyon rendesek, ha minden OK. Öltöny-nyakkendős egyenruhások, párban járnak, és kegyetlenül leráncigálnak ha lógni próbálsz és nem akarsz önszántadból leszállni. Segítségükre vannak az utasok is, ők általában verbális úton késztetnek a szófogadásra. (És a jármű addig áll, amíg le nem szállnak a felek.) Volt, akire már vártak az ellenőrök és a metró biztonsági szolgálat emberei miután az egyik megállóban felszállt és a szerelvény elindult. A következő megállóban le kellett szállnia díszkísérettel körbefonva.
Jegyeket és bérleteket...3.
Az előző két részben szó volt a jegyekről, most nézzük a bérleteket, de nem az összeset, mert abba még én is belezöldülnék, ha rögtön át kéne látnom. Csak arról írok, amiket már használtunk. Minden bérlet 30 napig érvényes, de nem csak hónap elsejétől, hanem a feltöltés napjától számítva. Ha jól tudom, minden hónap 15-ig lehet feltölteni a bérletet, de ez azért kicsit "kósza infó", mivel mi mindig hónap utolsó munkanapján intézzük el az egészet a következő hónapra.
Akkor hát az árak egy bérletre:
Lisszabonban Carris járművekre: 22.58 €
Carris egész hálózata: 28.00€
Lisszabonban metró: 18.70 €
Metró egész hálózata: 27.55 €
Rodoviária de Lisboa (RL)- ez külön fejezet lehetne, mert a jegyekhez hasonlóan a bérletekből is Dunát lehet rekeszteni. Akit érdekel, tessék, itt az egyik hivatalos lap. Én maradok a következő adatoknál:
RL(1) + metró: 30.25 €
RL (1) + Carris: 34.60 €
RL (1 ) + metró + Carris: 34.90 €
Persze, lehet, hogy valaki nem az RL (1) típust veszi, hanem a másik kettőt, azok drágábbak, itt meg lehet nézni, hasonlítgatni stb.
Mi alapvetően nem használjuk a Carrist, mert a metró hálózat olyan szinten lefedi a várost, hogy nincs rá szükségünk. Persze, ha úgy döntünk, hogy turistáskodunk egy hónapig, akkor azt a pár eurót rászánjuk, mert nem nagy a két bérlet típus közti különbség.
Akkor hát az árak egy bérletre:
Lisszabonban Carris járművekre: 22.58 €
Carris egész hálózata: 28.00€
Lisszabonban metró: 18.70 €
Metró egész hálózata: 27.55 €
Rodoviária de Lisboa (RL)- ez külön fejezet lehetne, mert a jegyekhez hasonlóan a bérletekből is Dunát lehet rekeszteni. Akit érdekel, tessék, itt az egyik hivatalos lap. Én maradok a következő adatoknál:
RL(1) + metró: 30.25 €
RL (1) + Carris: 34.60 €
RL (1 ) + metró + Carris: 34.90 €
Persze, lehet, hogy valaki nem az RL (1) típust veszi, hanem a másik kettőt, azok drágábbak, itt meg lehet nézni, hasonlítgatni stb.
Mi alapvetően nem használjuk a Carrist, mert a metró hálózat olyan szinten lefedi a várost, hogy nincs rá szükségünk. Persze, ha úgy döntünk, hogy turistáskodunk egy hónapig, akkor azt a pár eurót rászánjuk, mert nem nagy a két bérlet típus közti különbség.
Jegyeket és bérleteket...2.
Eddig tartott az egyszerűbb rész :-)
Most jöhet a környező buszjáratokkal kapcsolatos tudnivaló.
Megint alapvető segítség a térkép. Tudom, kicsi kép, ám igazából a lényeg - a koncentrikus körök - látszik. Ami viszont becsapós, mert itt több felosztás van - több típusú jegy -, de itt végképp nem jöttünk még rá, hogy mi meddig tart. Itt is km-rekben számolnak, ez fix. A cég név változik: Rodoviária de Lisboa és ismét egy út/felnőtt az alap.
Egy zónán belül helyszínen: 0.95 €
Első típus helyszínen: 1.95 €
Második helyszínen: 2.80 €
Harmadik helyszínen: 3.60 €
Negyedik helyszínen: 3.80 €
Ötödik helyszínen: 4.10€
Ha ez így túl drága lenne, lehet venni jegytömböket is. Egy jegy két útra érvényes, egyszer a tetejét, máskor az alját kell kilyukasztatni a géppel. És hogy még legyen egy csavar a dologban: különböző jegy típushoz különböző mennyiségű jegy/tömb jár.
A típus (ez az egy zónán belülre érvényes - tapasztalatból tudom): 9.50 €/5 db. (10 út)
B típus (ez egy zónahatár átlépésekor kell - tapasztalat megint): 7.41 €/3 db. (6 út)
C típus (sose próbáltuk még): 9.00 €/3 db. (6 út)
D típus (nincs adat): 7.70 €/2 db. (4 út)
E típus (??): 10.08 €/2 db. (4 út)
Most jöhet a környező buszjáratokkal kapcsolatos tudnivaló.
Megint alapvető segítség a térkép. Tudom, kicsi kép, ám igazából a lényeg - a koncentrikus körök - látszik. Ami viszont becsapós, mert itt több felosztás van - több típusú jegy -, de itt végképp nem jöttünk még rá, hogy mi meddig tart. Itt is km-rekben számolnak, ez fix. A cég név változik: Rodoviária de Lisboa és ismét egy út/felnőtt az alap.
Egy zónán belül helyszínen: 0.95 €
Első típus helyszínen: 1.95 €
Második helyszínen: 2.80 €
Harmadik helyszínen: 3.60 €
Negyedik helyszínen: 3.80 €
Ötödik helyszínen: 4.10€
Ha ez így túl drága lenne, lehet venni jegytömböket is. Egy jegy két útra érvényes, egyszer a tetejét, máskor az alját kell kilyukasztatni a géppel. És hogy még legyen egy csavar a dologban: különböző jegy típushoz különböző mennyiségű jegy/tömb jár.
A típus (ez az egy zónán belülre érvényes - tapasztalatból tudom): 9.50 €/5 db. (10 út)
B típus (ez egy zónahatár átlépésekor kell - tapasztalat megint): 7.41 €/3 db. (6 út)
C típus (sose próbáltuk még): 9.00 €/3 db. (6 út)
D típus (nincs adat): 7.70 €/2 db. (4 út)
E típus (??): 10.08 €/2 db. (4 út)
2010. november 28., vasárnap
Jegyeket és bérleteket...1.
Hiszen utazni nem lehet ingyé'. Ezért itt is megvan az ára mindennek. Először lássuk a papírba öntött formákat majd az árakat.
Lehet jegyet venni az adott járművön - a legdrágább megoldás - vagy jegyárusoknál, ez azért olcsóbb. Általában a árusok tömbökben adják.
Kis zöld/kék mágnes kártya - feltölthető, egy évig érvényes. Ha lejár, de van még rajta pénz, azt a jegyiroda-kockadobozokban bizonyos megállóknál át lehet rakatni egy új kártyára. Használható a metrón és a Lisszabonban cirkáló buszokon, villamosokon, amiket a Carris cég működtet. Elég vékony, mindig attól félek, hogy összetöröm, meghajlítom, ami nem lenne szerencsés, mert a belsejében vékony drótszálak futnak körbe-körbe. Bármikor rátöltetünk pénzt, megnézhetjük még mennyi van rajta. Mindezt a metró állomásoknál lévő automatáknál lehet megtenni.
Bérlet - ez is kártya, vastagságra olyan, mint egy bankkártya, csak rajta van a tulajdonos enyhén űrbéli arcképe. Még egy jó fotót nem láttam eddig, akárki béreltét néztem. Mi például úgy nézünk ki, mint két menekült. Adott metró állomásokon kell kitölteni egy igénylő lapot és leadni. Aztán vagy egy hét, vagy két nap alatt elkészül. Az utóbbi a sürgősségi eset, ekkor fizetni kell, ha jól emlékszem, 7 eurót pluszban. Maga a bérlet nekünk fejenként 10 euró volt + a fénykép 2009. márciusában. Pár évig érvényes, havonta kell feltöltetni a chip-kártya részét a jegyirodáknál, viszonteladóknál - pl. nekünk egy "ápiszos bácsi" az ismerősünk ilyen téren - vagy a metró állomásoknál lévő automatáknál. Ha Lisszabonon kívüli területen is használni szeretnénk - ld. térkép -, akkor pluszban matricát kell venni, ami egy hónapig díszeleg ráragasztva a kártyára, majd jön a következő hónap újabb matricával, ha úgy dönt az utas.
A jegy Lisszabon környékén működő buszokra érvényes, bent a városban a zöld kártyát lehet használni egy-egy alkalmankénti utazásra. Ha az ember sokat utazik, a bérlet a pénztárcakímélőbb. Mi alapján vesszük a bérletet? Mennyit fizetünk érte? Alapvetően a következő térkép a megoldás kulcsa:
A fehér hátterű terület jelenti Lisszabon városát - a Tejotól északra eső rész -, a szürke pedig a következő zóna (coroa). Elvileg koncentrikus körökhöz hasonló az egész. A lisszaboni körrel együtt eddig négy létezik. Bizonyos kilométerenként alakították ki, még nem teljesen jöttünk rá a "váltószám(ok)ra". (A folyó déli részén is található a körökből, de most nem sikerült olyan térképet találnom. Keresem, nem adtam még fel. :) )
A bérletet kérhetjük különböző kombinációkkal: csak metró; metró + Carris (azaz lisszaboni buszok, villamosok és felvonók); metró + Carris + különböző zónák (ha a 2. zónára kérem, akkor az 1. zóna is benne lesz a koncentrikusságból adódóan.) Ezeken kívül lehet kombinálni a gyorsvasúttal, a hajóval, de ezekkel kapcsolatban nincs személyes tapasztalat.
Most nézzük a dolgok anyagi vonzatát, azaz: mi mennyibe is kerül ha csak egy útra szeretnénk jegyet váltani?
Lisszabonon belül a zöld kártyát használva a Carrison: 0.85 €
Lisszabonon belül helyszínen váltott jegy a Carrison: 1.45 €
Lisszabonon belül a zöld kártyát használva a metrón: 0.85 €
Átlépve a zónahatárt zöld kártyával a metrón: 1.15 €
A metróra nem lehet helyben venni jegyet, maradnak a "kártyák" vagy a bakugrás az érvényesítő bejárat felett be- és kimenetkor = lógás
Egy napra feltöltés: 3.75 euró (mi ezt sose próbáltuk, nem tudom, mi mindenre érvényes. Utána nézek majd.)
Lehet jegyet venni az adott járművön - a legdrágább megoldás - vagy jegyárusoknál, ez azért olcsóbb. Általában a árusok tömbökben adják.
Kis zöld/kék mágnes kártya - feltölthető, egy évig érvényes. Ha lejár, de van még rajta pénz, azt a jegyiroda-kockadobozokban bizonyos megállóknál át lehet rakatni egy új kártyára. Használható a metrón és a Lisszabonban cirkáló buszokon, villamosokon, amiket a Carris cég működtet. Elég vékony, mindig attól félek, hogy összetöröm, meghajlítom, ami nem lenne szerencsés, mert a belsejében vékony drótszálak futnak körbe-körbe. Bármikor rátöltetünk pénzt, megnézhetjük még mennyi van rajta. Mindezt a metró állomásoknál lévő automatáknál lehet megtenni.
Bérlet - ez is kártya, vastagságra olyan, mint egy bankkártya, csak rajta van a tulajdonos enyhén űrbéli arcképe. Még egy jó fotót nem láttam eddig, akárki béreltét néztem. Mi például úgy nézünk ki, mint két menekült. Adott metró állomásokon kell kitölteni egy igénylő lapot és leadni. Aztán vagy egy hét, vagy két nap alatt elkészül. Az utóbbi a sürgősségi eset, ekkor fizetni kell, ha jól emlékszem, 7 eurót pluszban. Maga a bérlet nekünk fejenként 10 euró volt + a fénykép 2009. márciusában. Pár évig érvényes, havonta kell feltöltetni a chip-kártya részét a jegyirodáknál, viszonteladóknál - pl. nekünk egy "ápiszos bácsi" az ismerősünk ilyen téren - vagy a metró állomásoknál lévő automatáknál. Ha Lisszabonon kívüli területen is használni szeretnénk - ld. térkép -, akkor pluszban matricát kell venni, ami egy hónapig díszeleg ráragasztva a kártyára, majd jön a következő hónap újabb matricával, ha úgy dönt az utas.
A jegy Lisszabon környékén működő buszokra érvényes, bent a városban a zöld kártyát lehet használni egy-egy alkalmankénti utazásra. Ha az ember sokat utazik, a bérlet a pénztárcakímélőbb. Mi alapján vesszük a bérletet? Mennyit fizetünk érte? Alapvetően a következő térkép a megoldás kulcsa:
A fehér hátterű terület jelenti Lisszabon városát - a Tejotól északra eső rész -, a szürke pedig a következő zóna (coroa). Elvileg koncentrikus körökhöz hasonló az egész. A lisszaboni körrel együtt eddig négy létezik. Bizonyos kilométerenként alakították ki, még nem teljesen jöttünk rá a "váltószám(ok)ra". (A folyó déli részén is található a körökből, de most nem sikerült olyan térképet találnom. Keresem, nem adtam még fel. :) )
A bérletet kérhetjük különböző kombinációkkal: csak metró; metró + Carris (azaz lisszaboni buszok, villamosok és felvonók); metró + Carris + különböző zónák (ha a 2. zónára kérem, akkor az 1. zóna is benne lesz a koncentrikusságból adódóan.) Ezeken kívül lehet kombinálni a gyorsvasúttal, a hajóval, de ezekkel kapcsolatban nincs személyes tapasztalat.
Most nézzük a dolgok anyagi vonzatát, azaz: mi mennyibe is kerül ha csak egy útra szeretnénk jegyet váltani?
Lisszabonon belül a zöld kártyát használva a Carrison: 0.85 €
Lisszabonon belül helyszínen váltott jegy a Carrison: 1.45 €
Lisszabonon belül a zöld kártyát használva a metrón: 0.85 €
Átlépve a zónahatárt zöld kártyával a metrón: 1.15 €
A metróra nem lehet helyben venni jegyet, maradnak a "kártyák" vagy a bakugrás az érvényesítő bejárat felett be- és kimenetkor = lógás
Egy napra feltöltés: 3.75 euró (mi ezt sose próbáltuk, nem tudom, mi mindenre érvényes. Utána nézek majd.)
2010. november 25., csütörtök
Tömegközlekedünk, de hogyan is?
Alapvetően a következő bejegyzésben általános képet kaphattok arról, hogy milyen Lisszabonban és a környékén a tömegközlekedés. Azért mondom, hogy általános képet, mert itt nem egy társaság üzemelteti a járműveket és mi sem használjuk az összeset, de talán nem is az üzemeltetőtől függ a közlekedési kultúra.
A magyar módihoz hasonlóan itt is van: metró, villamos, busz és gyorsvasút. Azaz én sima vonatnak mondom, mert az is, de kicsit HÉV beütéssel, a menetrendet és a megállók gyakoriságát tekintve. Ezen kívül van még a Tejot átszelő hajó is, amit még nem próbáltunk.
Ha csoportosítani szeretnénk, mondhatjuk, hogy kötött pályás és társai, de mi a tapasztalat alapján inkább így gondolkodunk:
1. Harcolj az életedért!
2. Csak katonás sorrendbe!
A csoportosítás az utazók fel-leszállási szokása alapján született.
1. Harcolj az életedért! : ide tartozik a villamos, a metró és néha a vonat. Az ember áll a megállóban, a peronon. Befut a várva várt jármű. Akkor most adjunk helyet a leszállóknak. Jaj, talán mégsem? De mi ez az egész? A kiszemelt ajtó egyre távolabb kerül, és talán el is tűnik a tovaszáguldó közlekedési eszközzel egyetemben, ha udvarias mivoltunk szerint cselekszünk. Ugye, mi szépen megtanultuk, hogy ha befut a busz, villamos, stb., akkor szépen megvárjuk, míg leszállnak az utasok és utána jövünk mi. Ez nem csak udvariassági formula, de még gyakorlati haszna is van. Mindenki idegbetegség nélkül eléri célját. Van, aki ki, van, aki be.
Nos, a kis zenei kitérő után kanyarodjunk vissza a valós tömeg-küzdő-beszállok-kiszállok sportághoz. Máig nem jöttünk rá a titok nyitjára, de a portugálok azonnal akarnak ki és beszállni a megérkező jármű ajtaján. Senki nem figyel a másikra, még a tömegtehetetlenségi erő sem hat rájuk. Mennek előre, mint... (itt mindenki befejezheti kedve szerint.) Az ajtóban bent és kint nem "sorakoznak fel", hanem szinte párhuzamosan az oldal irányba nyíló szárnyakkal beállnak és ha már egy embernyi szélességben kinyílt az ajtó, akkor induláááás! "Sípszóra" kezdődik az özönlés. És ami a legérdekesebb: senkit nem zavar, ha ő lökdösődik, de ha őt lökik meg... akkor még meg is áll egy pillanatra és nagy szemekkel bámul. (Tapasztalat, mindkettőnk "megbámult" lett már párszor.) Aztán az irány aszerint változik, hogy fel vagy leszállt-e az utas. Ha felszállt, akkor a mozdulat hirtelen megfagy. Átlépve az ajtót mintah minden megoldódott volna, nem akaródzik beljebb menni. Igaz ez otthon is jó pár emberre, de ezt valahogy mesteribb fokon űzik. Bár, lehet, hogy csak azért tűnik így, mert szinte mindenki ezt teszi. Max. még két lépést tesznek meg a belépéstől számítva.... uuhhhh, de nem szeretem, mert alapvetően nem vagyunk egy akaratos típus, és ez a közlekedési morálunkra is igaz.
2. Csak katonás sorrendbe! A bevezető sorokban felsorolt járművek közül maradt a busz, amiről még nem írtam. Igen, ez az a közlekedési eszköz, ahol felszállni csak és kizárólag az első ajtón lehet - akármilyen nagy is a forgalom, sok az utas -, leszállni pedig a többin. Mire vonatkozik a katonás sorrend? A megállókban várakozó utasokra. Ez nekünk az első időkben nagyon fura volt, de most már megszoktuk. Az emberek itt szinte megjegyzik, ki az, aki előtte az utolsó volt a sorban és ki az, aki mögé érkezett elsőnek, mert így, ha beérkezik a busz, akkor szépen sorba lehet állni. Van olyan eset, amikor az utasok a megállóban is libasorban állnak, de ha esik vagy már nagyon fáradtak, akkor beállnak a kis pados pavilonba, ahol azért nem tartják meg a sorrendet. Meg hát, nem mindenki áll be a tető alá :) Ám, ha begurul a busz, akkor szinte mindig visszaáll a sorrend. Mostanában kezdtem megfigyelni, hogy van, amikor a "kényelmesen" üldögélőket nem engedik be oda, ahova őket megilletné. Talán azért, mert mialatt várakoztak mindannyian, addig akik ültek, azok pihentek ezáltal több energiájuk van kicsit várni a sorban, míg felszállhatnak? Nem tudom.
Itt kell megjegyeznem a babakocsik sorsát. Azaz, inkább a felnőttét, aki tolja. :) Ha nem túl nagy a tömeg a buszon, akkor van esély, hogy sikerül felszállni az egyik hátsóbb ajtón, majd előre menni és bemutatni a bérletet. Jobb esetben nem egy ember utazik babakocsistul és ekkor a "kísérő" elől száll fel - szabály szerint, hiszen, nála nincs babakocsi - és megmutatja mindkét bérletet, vagy kezeli a jegyet. Abban az esetben viszont, ha pont csúcsforgalom van, néha a babakocsis is elől kell hogy felszálljon, aztán indulhat a tuszkolás... Ez is eggyel több ok, hogy ha eljön az ideje, lehet inkább a kengurus megoldást választom.
A magyar módihoz hasonlóan itt is van: metró, villamos, busz és gyorsvasút. Azaz én sima vonatnak mondom, mert az is, de kicsit HÉV beütéssel, a menetrendet és a megállók gyakoriságát tekintve. Ezen kívül van még a Tejot átszelő hajó is, amit még nem próbáltunk.
Ha csoportosítani szeretnénk, mondhatjuk, hogy kötött pályás és társai, de mi a tapasztalat alapján inkább így gondolkodunk:
1. Harcolj az életedért!
2. Csak katonás sorrendbe!
A csoportosítás az utazók fel-leszállási szokása alapján született.
1. Harcolj az életedért! : ide tartozik a villamos, a metró és néha a vonat. Az ember áll a megállóban, a peronon. Befut a várva várt jármű. Akkor most adjunk helyet a leszállóknak. Jaj, talán mégsem? De mi ez az egész? A kiszemelt ajtó egyre távolabb kerül, és talán el is tűnik a tovaszáguldó közlekedési eszközzel egyetemben, ha udvarias mivoltunk szerint cselekszünk. Ugye, mi szépen megtanultuk, hogy ha befut a busz, villamos, stb., akkor szépen megvárjuk, míg leszállnak az utasok és utána jövünk mi. Ez nem csak udvariassági formula, de még gyakorlati haszna is van. Mindenki idegbetegség nélkül eléri célját. Van, aki ki, van, aki be.
Nos, a kis zenei kitérő után kanyarodjunk vissza a valós tömeg-küzdő-beszállok-kiszállok sportághoz. Máig nem jöttünk rá a titok nyitjára, de a portugálok azonnal akarnak ki és beszállni a megérkező jármű ajtaján. Senki nem figyel a másikra, még a tömegtehetetlenségi erő sem hat rájuk. Mennek előre, mint... (itt mindenki befejezheti kedve szerint.) Az ajtóban bent és kint nem "sorakoznak fel", hanem szinte párhuzamosan az oldal irányba nyíló szárnyakkal beállnak és ha már egy embernyi szélességben kinyílt az ajtó, akkor induláááás! "Sípszóra" kezdődik az özönlés. És ami a legérdekesebb: senkit nem zavar, ha ő lökdösődik, de ha őt lökik meg... akkor még meg is áll egy pillanatra és nagy szemekkel bámul. (Tapasztalat, mindkettőnk "megbámult" lett már párszor.) Aztán az irány aszerint változik, hogy fel vagy leszállt-e az utas. Ha felszállt, akkor a mozdulat hirtelen megfagy. Átlépve az ajtót mintah minden megoldódott volna, nem akaródzik beljebb menni. Igaz ez otthon is jó pár emberre, de ezt valahogy mesteribb fokon űzik. Bár, lehet, hogy csak azért tűnik így, mert szinte mindenki ezt teszi. Max. még két lépést tesznek meg a belépéstől számítva.... uuhhhh, de nem szeretem, mert alapvetően nem vagyunk egy akaratos típus, és ez a közlekedési morálunkra is igaz.
2. Csak katonás sorrendbe! A bevezető sorokban felsorolt járművek közül maradt a busz, amiről még nem írtam. Igen, ez az a közlekedési eszköz, ahol felszállni csak és kizárólag az első ajtón lehet - akármilyen nagy is a forgalom, sok az utas -, leszállni pedig a többin. Mire vonatkozik a katonás sorrend? A megállókban várakozó utasokra. Ez nekünk az első időkben nagyon fura volt, de most már megszoktuk. Az emberek itt szinte megjegyzik, ki az, aki előtte az utolsó volt a sorban és ki az, aki mögé érkezett elsőnek, mert így, ha beérkezik a busz, akkor szépen sorba lehet állni. Van olyan eset, amikor az utasok a megállóban is libasorban állnak, de ha esik vagy már nagyon fáradtak, akkor beállnak a kis pados pavilonba, ahol azért nem tartják meg a sorrendet. Meg hát, nem mindenki áll be a tető alá :) Ám, ha begurul a busz, akkor szinte mindig visszaáll a sorrend. Mostanában kezdtem megfigyelni, hogy van, amikor a "kényelmesen" üldögélőket nem engedik be oda, ahova őket megilletné. Talán azért, mert mialatt várakoztak mindannyian, addig akik ültek, azok pihentek ezáltal több energiájuk van kicsit várni a sorban, míg felszállhatnak? Nem tudom.
Itt kell megjegyeznem a babakocsik sorsát. Azaz, inkább a felnőttét, aki tolja. :) Ha nem túl nagy a tömeg a buszon, akkor van esély, hogy sikerül felszállni az egyik hátsóbb ajtón, majd előre menni és bemutatni a bérletet. Jobb esetben nem egy ember utazik babakocsistul és ekkor a "kísérő" elől száll fel - szabály szerint, hiszen, nála nincs babakocsi - és megmutatja mindkét bérletet, vagy kezeli a jegyet. Abban az esetben viszont, ha pont csúcsforgalom van, néha a babakocsis is elől kell hogy felszálljon, aztán indulhat a tuszkolás... Ez is eggyel több ok, hogy ha eljön az ideje, lehet inkább a kengurus megoldást választom.
2010. november 17., szerda
Karácsony 2010
Igen, ismét elindult a Karácsonyra való készülődés. Ha az ember még önszántából nem akart volna ráhangolódni a dologra, sebaj, a boltok már segítenek ebben. :) Először megdöbbentő volt - tudom, lassan hozzá kéne szoknom, hogy másfél hónappal az ünnep előtt már emlékeztetnek -, mert nekem még ősz van, napsütés, indiánnyár/vénasszonyok nyara... tehát bármi, csak nem Karácsony előszele. Aztán mikor már nem az első döbbenet tartott hatása alatt, gondolkodni kezdtem ezen az egészen. Mutatok pár képet, utána elmondom, mire is jutottam.
Megpróbáltam elfelejteni, hogy milyen hónap hányadik napja van és csak belefeledkezni a kirakatokba. Ebben segített, hogy mint a kisgyerek, mindent megfoghattam, kipróbálhattam. Igaz, a képek is elárulják, hogy a dolgok tömegyártásban készültek, de ez egy rövid ideig nem érdekelt. Csak nézegettem, járkáltam, gondolkoztam. Apránként kizártam a külvilágot, nem az árak érdekeltek, sem a polcokat éppen feltöltő munkatársak. Valahogy egyszeriben megéreztem a hideg hó illatát, színét, a finom sütik ízét, a csomagolópapírok zizegését, a szaloncukor csokimázát, a csípős hidegben a karácsonyi vásárok hangulatát, a nagykabátba-sapkába- sálba-kesztyűbe-csizmába bebugyolált embereket, akik kezében apránként már egyre kevesebb hely van a csomagoknak vagy csak egyszerűen a nagy forgatag sűrűjében sodródnak talán most egy ideig nem átkozva a "kirakodóvásár" által okozott bolygatagot. (Tudom, ilyen szó nincs a magyarban, de ez jött ki belőlem, hiszen egyszerre forgatag és bolyongás.)
Tudom, itt megint nem lesz hideg a Karácsonyunk. Mármint az a hideg, ami otthon szokott lenni. Itt vagy esős lesz vagy száraz. Hiányozni fog az otthoni utcák hangulata, de ami itt vár, azt majd gondolatban kiegészítem.
Lesz egy újítás: külön adventi naptár helyett nálunk a fenyő segít majd visszaszámolni. Most már tudjuk, hogy itt december elején már szokás a fát felállítani, díszekkel együtt. Mégis ez nekünk kicsit hangulatromboló, hiszen teljes pompájában Szenteste kezdetével legyen egy kis időre a családtagunk. Ezért az ötlet: minden nap egy kis díszt kap a fa, így apránként öltözik fel és dec.24-én lesz kész. A ruhája szinte minden darabja megvan, csak a FA maga hiányzik még. Remélem, már vár minket valahol, tudja, hogy megyünk érte, még ha mi most csak reménykedünk a találkozásban és fogalmunk sincs, hogy hol bukkanunk rá.
Ti, hogy álltok az ünnepi készülődéssel? Kinek mikor indul be a kismotor ott belül?
2010. november 15., hétfő
Megint egy kis spanyol
Lassan belepi a por a szépen bekötött diplomamunkám és az érte kapott Diploma-Oklevél minden egyes darabját. Szóval, most már nagyon ajánlom innen a távolból, ismeretlenül, tele-hipno...úton minden olyan cégnek, akikhez jelentkeztem, hogy vegyenek fel magukhoz tanárnak. Igen, már nagyon szeretnék tanítani :) (spanyol 1.)
Emlékeztek még? Jártam egy évig portugált tanulni esti iskolában. No, most is járok oda, csak spanyolra. Hehe, tanulni... gondolták eddig a többiek, akik mind portugálok és ők tényleg tanulni járnak. Egészen a legutóbbi óráig, amikor is fel kellett olvasni a pár soros házit. Megtettem és ekkor az egyik nőci megjegyezte:
- Milyen tök jó a kiejtésem, olyan szép spanyolos.
No, én csak mosolyogtam, mint a tejbetök, de nem szóltam semmit, csak összenéztünk a tanárral. Ekkor jött a leleplezés:
- Akkor most van itt az ideje, hogy eláruljam az igazat. Eszter már elég jól tud spanyolul, ezért nem nyelvet tanulni jött, hanem inkább megfigyelni a tanítás menetét.
Szerencsére mindenki ugyanolyan kedvesen mosolygott, mint eddig. Remélem, így is marad, és nem okoztam kiengesztelhetetlen csalódást senkinek. (spanyol 2.)
Élvezem ezt a heti két alkalmat, csak hozzá kell szoknom, hogy a hétfői este 22.20-kor kezdődik és majdnem éjfélig tart :P De nem baj, azonnal jön a busz, nem kell a megállóban órákat töltenem, mint tavaly a portugál órák után. A tanár argentin, és nagyon sok kultúr dolgot is belerak az órába, eddig szerintem az órák fele ilyen mesékkel ment el, de én nagyon élvezem. Tavaly járt Budapesten, és amikor megtudta, hogy én is onnan jöttem... fülig ért a szája. Azóta a véletlen mindig úgy hozza, hogy valami úton-módon eljön Budapest, mert mindig akad egy-egy dolog, ami Budapestre emlékezteti :) (spanyol 3.)
Csak ne sokalljanak be tőle a többiek! ;)
Emlékeztek még? Jártam egy évig portugált tanulni esti iskolában. No, most is járok oda, csak spanyolra. Hehe, tanulni... gondolták eddig a többiek, akik mind portugálok és ők tényleg tanulni járnak. Egészen a legutóbbi óráig, amikor is fel kellett olvasni a pár soros házit. Megtettem és ekkor az egyik nőci megjegyezte:
- Milyen tök jó a kiejtésem, olyan szép spanyolos.
No, én csak mosolyogtam, mint a tejbetök, de nem szóltam semmit, csak összenéztünk a tanárral. Ekkor jött a leleplezés:
- Akkor most van itt az ideje, hogy eláruljam az igazat. Eszter már elég jól tud spanyolul, ezért nem nyelvet tanulni jött, hanem inkább megfigyelni a tanítás menetét.
Szerencsére mindenki ugyanolyan kedvesen mosolygott, mint eddig. Remélem, így is marad, és nem okoztam kiengesztelhetetlen csalódást senkinek. (spanyol 2.)
Élvezem ezt a heti két alkalmat, csak hozzá kell szoknom, hogy a hétfői este 22.20-kor kezdődik és majdnem éjfélig tart :P De nem baj, azonnal jön a busz, nem kell a megállóban órákat töltenem, mint tavaly a portugál órák után. A tanár argentin, és nagyon sok kultúr dolgot is belerak az órába, eddig szerintem az órák fele ilyen mesékkel ment el, de én nagyon élvezem. Tavaly járt Budapesten, és amikor megtudta, hogy én is onnan jöttem... fülig ért a szája. Azóta a véletlen mindig úgy hozza, hogy valami úton-módon eljön Budapest, mert mindig akad egy-egy dolog, ami Budapestre emlékezteti :) (spanyol 3.)
Csak ne sokalljanak be tőle a többiek! ;)
2010. november 8., hétfő
Magyar kultúrest
Igen, ilyen is volt. A legmeglepőbb: egy portugál bevándorlási szervezet adott az estnek helyet. Hogy hogyan született meg az esemény, arról nem sokat tudok, de kaptam meghívót... no, nem személyesen, hanem a wiwen keresztül.
Második furcsaság: portugálul volt az egész szöveg. Miután írtam, hogy min. 1, max.2 főre szeretnék foglalást és persze vacsorát kérni - és mindezt portugálul :) - két nap múlva jött a válasz, rendben, akkor 2 fő, és nem baj, ha kiderül ott a helyszínen, hogy csak 1 ember jött.
Elérkezett a várva várt szombat. Előtte való nap egész végig égszakadásos eső, szombaton is egészen délutánig. Mert akkor egyszerre kisütött a nap. Jó volt, nagyon is jó. Mindaddig, míg el nem készültem és neki nem vágtam az útnak. A buszon ért el az újabb égi áldás, ám a 20 perces metrózás után Lisszabonban a Tejo folyó partján kibukkanva a föld alól már kellemes langyos szél fogadott és apró felhőkkel borított ég, amin a csillagok többen voltak, mint a menetelő felhők. Szerencsére nem kellett sokat sétálni a helyszínig.
Ami fogadott: nyitott nagykapu, innen az első emeletig - egy lépcsőforduló, 2x9 lépcső - szép kőlépcsősor. Majd a következő forduló: régi, kopott, magas FA lépcső. Velem szemben éppen száguldva jött le egy ismeretlen filingrán lány... hirtelen az jutott az eszembe, hogy kinek is kell elsőbbséget adni? Mert a lépcső magas, keskeny széltében és hosszában is. Ez a kérdés megoldódott: én lassítottam, a lány kedves köszönéssel szökellt tovább. A második gondolatom, ami a mai napig nem hagy nyugodni: a lány vajon ennyire vakmerő volt és bízott a lépcsők erejében vagy minden nap az általam tapasztalt gyorsasággal és könnyedséggel vágtázik fel s le az ötemeletes épületben? Azt hiszem, ez megmarad örök talánynak.
A másodikon félig nyitott ajtó várt. Kicsi előszoba, benne egy két személyes kanapé szerűség, előttem egy lány ült és valami névsort bogarászott. Szerette volna megtalálni az a két személyt, akik éppen előttem érkeztek. Talán házaspár volt, talán nem, ami biztos: együtt jöttek, a nő írt e-mailt, amiben jelentkezett, de választ nem kapott. Viszont a lány mondta, hogy már van egy várólista is, mert sokan jelentkeztek. Erre a listára felírhatja őket, de várni kell mindenképp, mert azoknak van előnye, aki jelentkezett. A nő kedves volt, szerény, mondta, hogy ő írt... a pasi mellette:
- Na, akkor mi most megyünk, nehogy má' várjunk, erre nekem nincs időm, se kedvem!
Mindezt portugálul, nem tudtam eldönteni, hogy ki lehet a magyar, a nő vagy netán mindketten? A nőt sajnáltam, mert láttam, szeretne maradni, készült erre az estére. Gyorsan megmondtam, hogy én csak egymagammal jöttem, így máris van egy felszabadult hely. Később kerestem őket, azt hiszem nem maradtak.
A kötelező "becsekkolás" után és az 5 Euro leperkálását követően - ami a gulyás levest, a szilvásgombocót, egy italt és az est kulturális programját hivatott költségeiben fedezni - beléptem a nagyszobába. Tényleg, ez volt a nagyszoba, mert mint rájöttem, az egész egy lakás. A falakon a régi időkből származó plakátok, igaz, nem ezek, hanem hasonlóak: 3 éves, 5 éves terv, egészséges tej, kis kultúra reklám stb. Érdekes volt, egyszerre jó és nem annyira, mert mindez bennem a következő kérdést ébresztette fel: A szervezők tudják, hogy ezek mikorról valók? Igaz, ha lett volna ellensúlyozásként pár újabb, akkor minden rendben.
Nem számoltam meg pontosan, de szerintem harmincan lehettünk. Aki szeretné, megszámolhatja a képeken :) Lassacskán mindenki megtalálta a neki legszimpatikusabb helyet, konyha közelében - hamar kapod a kaját; ablak mellett - hamar jön rád a friss levegő, de hamar eleged is lesz belőle; a vetítővászon közelében - hogy is nézed majd a képeket? ... ám, ezekre az ember nem készülhetett fel, szóval vagy ösztönből ült le, vagy az ismerősök közelébe vagy ahol épp hely volt.
Első műsorszám: köszöntő és rövid - kis technikai gabalyodással együtt szűk 40 perces - bemutatása Magyarországnak. Történelem, földrajz, gazdaság, szociológia, művészet és híres magyarok. Igazán szép munka, összeszedett, a képek sem csak úgy futtában lettek kiválasztva. Volt hangulata a dolognak még úgy is, hogy portugálul olvasta fel egy portugál, ezért néha elvesztettem a fonalat, de a képek mindenig visszavezettek.
Második műsorszám: vacsora. Hm... a képen látható a leves, nos, igen, nem volt paprika benne. :( Így nem igazi gulyás leves volt, de azért finom. :) A szilvásgombóc viszont nagggyon jól sikerült, és a végén mindenkinek jutott 3 db. fejenként.
Harmadik műsorszám: koncert. Nekem tetszett: szóló hegedű rövid darabok és egy duó gitárossal = 4 magyar népdal. Tényleg családiasan jó volt a dolog, semmi "Én most kiállok és szerepelek" allűr. Gratula innen is nekik.
Hála Jutkának és Csabának, akiknél már azóta voltam gyerekvigyázóban is :), kocsival jutottam haza.
Szép volt, jó volt, remélem, sikerül még ilyet szerveznünk nekünk is.
Második furcsaság: portugálul volt az egész szöveg. Miután írtam, hogy min. 1, max.2 főre szeretnék foglalást és persze vacsorát kérni - és mindezt portugálul :) - két nap múlva jött a válasz, rendben, akkor 2 fő, és nem baj, ha kiderül ott a helyszínen, hogy csak 1 ember jött.
Elérkezett a várva várt szombat. Előtte való nap egész végig égszakadásos eső, szombaton is egészen délutánig. Mert akkor egyszerre kisütött a nap. Jó volt, nagyon is jó. Mindaddig, míg el nem készültem és neki nem vágtam az útnak. A buszon ért el az újabb égi áldás, ám a 20 perces metrózás után Lisszabonban a Tejo folyó partján kibukkanva a föld alól már kellemes langyos szél fogadott és apró felhőkkel borított ég, amin a csillagok többen voltak, mint a menetelő felhők. Szerencsére nem kellett sokat sétálni a helyszínig.
Ami fogadott: nyitott nagykapu, innen az első emeletig - egy lépcsőforduló, 2x9 lépcső - szép kőlépcsősor. Majd a következő forduló: régi, kopott, magas FA lépcső. Velem szemben éppen száguldva jött le egy ismeretlen filingrán lány... hirtelen az jutott az eszembe, hogy kinek is kell elsőbbséget adni? Mert a lépcső magas, keskeny széltében és hosszában is. Ez a kérdés megoldódott: én lassítottam, a lány kedves köszönéssel szökellt tovább. A második gondolatom, ami a mai napig nem hagy nyugodni: a lány vajon ennyire vakmerő volt és bízott a lépcsők erejében vagy minden nap az általam tapasztalt gyorsasággal és könnyedséggel vágtázik fel s le az ötemeletes épületben? Azt hiszem, ez megmarad örök talánynak.
A másodikon félig nyitott ajtó várt. Kicsi előszoba, benne egy két személyes kanapé szerűség, előttem egy lány ült és valami névsort bogarászott. Szerette volna megtalálni az a két személyt, akik éppen előttem érkeztek. Talán házaspár volt, talán nem, ami biztos: együtt jöttek, a nő írt e-mailt, amiben jelentkezett, de választ nem kapott. Viszont a lány mondta, hogy már van egy várólista is, mert sokan jelentkeztek. Erre a listára felírhatja őket, de várni kell mindenképp, mert azoknak van előnye, aki jelentkezett. A nő kedves volt, szerény, mondta, hogy ő írt... a pasi mellette:
- Na, akkor mi most megyünk, nehogy má' várjunk, erre nekem nincs időm, se kedvem!
Mindezt portugálul, nem tudtam eldönteni, hogy ki lehet a magyar, a nő vagy netán mindketten? A nőt sajnáltam, mert láttam, szeretne maradni, készült erre az estére. Gyorsan megmondtam, hogy én csak egymagammal jöttem, így máris van egy felszabadult hely. Később kerestem őket, azt hiszem nem maradtak.
A kötelező "becsekkolás" után és az 5 Euro leperkálását követően - ami a gulyás levest, a szilvásgombocót, egy italt és az est kulturális programját hivatott költségeiben fedezni - beléptem a nagyszobába. Tényleg, ez volt a nagyszoba, mert mint rájöttem, az egész egy lakás. A falakon a régi időkből származó plakátok, igaz, nem ezek, hanem hasonlóak: 3 éves, 5 éves terv, egészséges tej, kis kultúra reklám stb. Érdekes volt, egyszerre jó és nem annyira, mert mindez bennem a következő kérdést ébresztette fel: A szervezők tudják, hogy ezek mikorról valók? Igaz, ha lett volna ellensúlyozásként pár újabb, akkor minden rendben.
Nem számoltam meg pontosan, de szerintem harmincan lehettünk. Aki szeretné, megszámolhatja a képeken :) Lassacskán mindenki megtalálta a neki legszimpatikusabb helyet, konyha közelében - hamar kapod a kaját; ablak mellett - hamar jön rád a friss levegő, de hamar eleged is lesz belőle; a vetítővászon közelében - hogy is nézed majd a képeket? ... ám, ezekre az ember nem készülhetett fel, szóval vagy ösztönből ült le, vagy az ismerősök közelébe vagy ahol épp hely volt.
Első műsorszám: köszöntő és rövid - kis technikai gabalyodással együtt szűk 40 perces - bemutatása Magyarországnak. Történelem, földrajz, gazdaság, szociológia, művészet és híres magyarok. Igazán szép munka, összeszedett, a képek sem csak úgy futtában lettek kiválasztva. Volt hangulata a dolognak még úgy is, hogy portugálul olvasta fel egy portugál, ezért néha elvesztettem a fonalat, de a képek mindenig visszavezettek.
Második műsorszám: vacsora. Hm... a képen látható a leves, nos, igen, nem volt paprika benne. :( Így nem igazi gulyás leves volt, de azért finom. :) A szilvásgombóc viszont nagggyon jól sikerült, és a végén mindenkinek jutott 3 db. fejenként.
Harmadik műsorszám: koncert. Nekem tetszett: szóló hegedű rövid darabok és egy duó gitárossal = 4 magyar népdal. Tényleg családiasan jó volt a dolog, semmi "Én most kiállok és szerepelek" allűr. Gratula innen is nekik.
Hála Jutkának és Csabának, akiknél már azóta voltam gyerekvigyázóban is :), kocsival jutottam haza.
Szép volt, jó volt, remélem, sikerül még ilyet szerveznünk nekünk is.
Mesék J. és E. kalandozásairól 3.
Régen, de nagyon régen kezdődött ez a mese, amiben a két főhős a portugáliai TB rendszer bugyraiban utazott, kallódott, de a kiutat megtalálta.
A történetet ott hagytuk félbe - azaz harmadába, mert három a magyar igazság, így e mese is három részből áll -, hogy sikerült EU-s egészségbiztosítós kártyával együtt az esti fél8-as záróra előtt soronkívül visszajutni kedves ügyfélszolgálatos nőhöz. Miután itt minden adat bekerült a rendszerbe, a várakozás hosszú napjai, hetei követeztek. Aztán pedig jött a postás és vele együtt a hivatalos papír, amin név, cím.... stb...stb... és csodák-csodájára: portugál TB szám :) Innen már csak pár apró lépés választotta el J.-t (és befizetésre szavak nélkül felkért és bármiféle ellenszolgáltatás elváró E.-t) a havi cirka 89 Euró kifizetésétől.
Egyik apró, de annál fontosabb lépés: kideríteni, hogy visszamenőleg is be kell-e fizetni bármit is - ti. elvileg azt mondták a bölcs okosok, hogy az ösztöndíj kezdetétől kell fizetni, ám akkor fennállna a törvényellenesség, hiszen mindeddig a magyar TB rendszer pénztárába csurrant-cseppent a havi díj, és párhuzamosan tilos két államban fizetni.
A kérdés megválaszolására E. vette hétmérföldes kiscsizmáját és újra ellátogatott a már kedves ismerősnek számító Loja de Cidadão-ba. Valószínűleg valamivel megbánthatta a láthatatlan segítőket, kismanókat, mert olyan ügyfélszolgálatoshoz került, aki egy nagyon kedves idős néni gúnyájába bújt, de a kérdést megválaszolni nem tudta. pedig még telefonált is párat, de sajnos válasz nem érkezett.
Mit volt mit tenni, E. másnap elindult és a TB központi irodájába tett látogatást. És lőn válasz: nem kell semmit sem fizetni, csak egy nyilatkozatot írni arról, hogy a portugáliai befizetés kezdete előtt az ösztöndíj megkezdése óta még Magyarországon lett fizetve minden. És természetesen Magyarországon pedig be kell adni egy "befizetés felfüggesztése-nyilatkozatot".
Mindez történt 2010. áprilisa végén. Azóta, május hónaptól kezdve J. hivatalosan is a portugál TB biztosítottja és kedves társa, E. minden hónap 15-ig szépen megy és fizet.
Itt a vége, fuss el véle!
A történetet ott hagytuk félbe - azaz harmadába, mert három a magyar igazság, így e mese is három részből áll -, hogy sikerült EU-s egészségbiztosítós kártyával együtt az esti fél8-as záróra előtt soronkívül visszajutni kedves ügyfélszolgálatos nőhöz. Miután itt minden adat bekerült a rendszerbe, a várakozás hosszú napjai, hetei követeztek. Aztán pedig jött a postás és vele együtt a hivatalos papír, amin név, cím.... stb...stb... és csodák-csodájára: portugál TB szám :) Innen már csak pár apró lépés választotta el J.-t (és befizetésre szavak nélkül felkért és bármiféle ellenszolgáltatás elváró E.-t) a havi cirka 89 Euró kifizetésétől.
Egyik apró, de annál fontosabb lépés: kideríteni, hogy visszamenőleg is be kell-e fizetni bármit is - ti. elvileg azt mondták a bölcs okosok, hogy az ösztöndíj kezdetétől kell fizetni, ám akkor fennállna a törvényellenesség, hiszen mindeddig a magyar TB rendszer pénztárába csurrant-cseppent a havi díj, és párhuzamosan tilos két államban fizetni.
A kérdés megválaszolására E. vette hétmérföldes kiscsizmáját és újra ellátogatott a már kedves ismerősnek számító Loja de Cidadão-ba. Valószínűleg valamivel megbánthatta a láthatatlan segítőket, kismanókat, mert olyan ügyfélszolgálatoshoz került, aki egy nagyon kedves idős néni gúnyájába bújt, de a kérdést megválaszolni nem tudta. pedig még telefonált is párat, de sajnos válasz nem érkezett.
Mit volt mit tenni, E. másnap elindult és a TB központi irodájába tett látogatást. És lőn válasz: nem kell semmit sem fizetni, csak egy nyilatkozatot írni arról, hogy a portugáliai befizetés kezdete előtt az ösztöndíj megkezdése óta még Magyarországon lett fizetve minden. És természetesen Magyarországon pedig be kell adni egy "befizetés felfüggesztése-nyilatkozatot".
Mindez történt 2010. áprilisa végén. Azóta, május hónaptól kezdve J. hivatalosan is a portugál TB biztosítottja és kedves társa, E. minden hónap 15-ig szépen megy és fizet.
Itt a vége, fuss el véle!
2010. június 30., szerda
Tanulmányi eredmény
Tegnap 12.45-kor mentem be az utolsó vizsgámra. Csak egy előre kidolgozott tételt kellett bemutatnom a vázlattal és témajegyzékkel egyetemben.
Ez volt a kiindulási pont. Azért én kicsit aggódtam, hogy a témából továbblépve kérdezgetnek majd... én legalább is megtettem volna :)
Elvileg 11-re hívtak be, de az ajtón volt egy vizsganévsor, amin az utolsóként szerepeltem. Nem találtam benne semmi logikát, mert még a "régi" - azaz lánykori - nevemen futok az ELTE-n... szóval, "B" betűvel voltam az utolsó. Lehet, hogy örültek, hogy csak egy dologból kell vizsgáztatni, így a végére raktak, nem tudom.
Tehát, végigvártam mindenkit, mert volt úgy 1.5 óra csúszás ám :) Ahogy haladtunk előre az időben, úgy csökkent a vizsgázók vizsgaideje. Mire rám került a sor, már 5 percnél tartottunk. Igen, kb. 5 perc alatt kész is voltam. A három tagú vizsgabizottságból egy tanárnő kérdezett, a másik kettő - az elnököt is beleértve - valami teljesen másról beszélgetett, hangosabban, mint én :) Amikor a vizsgáztatóm megkérdezte őket, van- e kérdésük, összerezzentek és egyszerre mondták, hogy nincs.
Egy perc várakozás kint a terem előtt, majd ismét be... mindenki állva fogadott nagy mosollyal az arcukon, és a vizsgáztatóm ezt mondta:
"Egyöntetűen azon a véleményen vagyunk, hogy a tudása megalapozott, látszik, hogy az elméletet gyakorlattal is alá tudja támasztani, tehát 5-t adunk magának. Gratulálunk és jó nyarat kívánunk."
Erre mit is mondhattam volna? Széles vigyorral kívántam miden jót nekik is.
Tehát most már csak az ünneplőruhás, fehérkesztyűs átadás van hátra... ezzel lóg nekem még az ELTE, én már neki semmivel :D
Ez volt a kiindulási pont. Azért én kicsit aggódtam, hogy a témából továbblépve kérdezgetnek majd... én legalább is megtettem volna :)
Elvileg 11-re hívtak be, de az ajtón volt egy vizsganévsor, amin az utolsóként szerepeltem. Nem találtam benne semmi logikát, mert még a "régi" - azaz lánykori - nevemen futok az ELTE-n... szóval, "B" betűvel voltam az utolsó. Lehet, hogy örültek, hogy csak egy dologból kell vizsgáztatni, így a végére raktak, nem tudom.
Tehát, végigvártam mindenkit, mert volt úgy 1.5 óra csúszás ám :) Ahogy haladtunk előre az időben, úgy csökkent a vizsgázók vizsgaideje. Mire rám került a sor, már 5 percnél tartottunk. Igen, kb. 5 perc alatt kész is voltam. A három tagú vizsgabizottságból egy tanárnő kérdezett, a másik kettő - az elnököt is beleértve - valami teljesen másról beszélgetett, hangosabban, mint én :) Amikor a vizsgáztatóm megkérdezte őket, van- e kérdésük, összerezzentek és egyszerre mondták, hogy nincs.
Egy perc várakozás kint a terem előtt, majd ismét be... mindenki állva fogadott nagy mosollyal az arcukon, és a vizsgáztatóm ezt mondta:
"Egyöntetűen azon a véleményen vagyunk, hogy a tudása megalapozott, látszik, hogy az elméletet gyakorlattal is alá tudja támasztani, tehát 5-t adunk magának. Gratulálunk és jó nyarat kívánunk."
Erre mit is mondhattam volna? Széles vigyorral kívántam miden jót nekik is.
Tehát most már csak az ünneplőruhás, fehérkesztyűs átadás van hátra... ezzel lóg nekem még az ELTE, én már neki semmivel :D
2010. június 21., hétfő
A képregény
nagyon szép, nagyon jó, színes, "szagos"... és igazán felhasználható a nyelvórákon. Nem, nem csak a vicc és a pihenés kedvéért, hanem komoly témák, komoly nyelvtan tanításához is. Hogy ezt honnan veszem? A sok cikkből és könyvekből, amik alapján kész lett a diplomamunka, a kedves és olykor szigorú konzultációkból... és ennek mind meg is lett a gyümölcse: írásbeli - diplomamunka: 5. A védés: 4, mert lehetett volna több a szakszó :) Én örültem, hogy (szerintem) helyesen és csak spanyolul kifejtettem, amikre a kérdések irányultak. Most már csak a hivatalos papírt várom :)
(És még egy tanárszakos záróvizsgát, aminek semmi köze a diplomamunkámhoz. Hogy ez jó-e vagy sem... majd elmesélem a tapasztalataimat.)
(És még egy tanárszakos záróvizsgát, aminek semmi köze a diplomamunkámhoz. Hogy ez jó-e vagy sem... majd elmesélem a tapasztalataimat.)
2010. június 18., péntek
Ismét itthon
Ma egy hete, hogy elindultunk haza. Három nap alatt meg is érkeztünk. Nem, nem arról volt szó, hogy megint kifogtunk volna egy csődbemenő repülős céget. Sokkal jobb dolog: autóval jöttünk haza. Persze, előtte kifáradt, de vidám szülő-útitársainkat jól megvendégeltük magunknál, miután szép ötnapos kocsiutat a hátuk mögött hagyva megérkeztek hozzánk.
A két út közti különbség oka: az elsőbe belefért jó pár városlátogatás, a hazafelébe nem igazán, mert az a hazajövetelről szólt. Azért belekóstoltunk a "minden éjjel (összesen kettő) máshol alszunk - vándoréletbe": szállás kiválasztás az útvonalterv szerint, lefoglalás, "most levonják a bankszámláról az összeget vagy mégsem? Van elég pénz rajta?"- szindróma, 1000 km/nap autózás-vezetés-néha kómázás, 2 láb/utas-bőrönd-kristályvizes üveg-pulóver, kabát-leendő virágcsemeték konstans hely és helyzetváltoztató mozgása...
Egy dolog volt szinte állandó: a gatyarohasztó meleg hiánya. Valahogy Portugáliában is megrekedt a 18 fok körüli "meleg" felhőkkel és hideg esővel tarkítva, de alig hogy elindultunk Magyarország felé, az egész pereputtynak kedve támadt az utazáshoz, és jöttek velünk. Szerencsére a Pireneusok és az Alpok kacskaringós hágóit nem szerették, és más utat választva bevártak minket az alacsonyabb és laposabb területeken. Ám, az újratalálkozás öröme nagy volt! Hatalmas esőcseppekkel - azt hittük, hogy jég eső esik -, felhőkkel és széllel köszöntöttek. Közös utunk úgy Olaszországig tartott, Torinóba már egyedül érkeztünk meg, és egészen hazáig élvezhettük a meleg napsütést.
És most? Kedves ismerőseink itthon! Ne haragudjatok, de azt hiszem, útitársaink beértek minket... megint hideg és eső... Bocsánat :)
Ígérem, szándékunkban áll elvinni őket júl.29-én egy repülőútra Lisszabon felé. Talán útközben a szép kilátás, és a nagy magasság úgy elvarázsolja majd őket, hogy végleg búcsút intünk egymásnak.
Addig is fogadjatok mindannyiunkat sok szeretettel :)
A két út közti különbség oka: az elsőbe belefért jó pár városlátogatás, a hazafelébe nem igazán, mert az a hazajövetelről szólt. Azért belekóstoltunk a "minden éjjel (összesen kettő) máshol alszunk - vándoréletbe": szállás kiválasztás az útvonalterv szerint, lefoglalás, "most levonják a bankszámláról az összeget vagy mégsem? Van elég pénz rajta?"- szindróma, 1000 km/nap autózás-vezetés-néha kómázás, 2 láb/utas-bőrönd-kristályvizes üveg-pulóver, kabát-leendő virágcsemeték konstans hely és helyzetváltoztató mozgása...
Egy dolog volt szinte állandó: a gatyarohasztó meleg hiánya. Valahogy Portugáliában is megrekedt a 18 fok körüli "meleg" felhőkkel és hideg esővel tarkítva, de alig hogy elindultunk Magyarország felé, az egész pereputtynak kedve támadt az utazáshoz, és jöttek velünk. Szerencsére a Pireneusok és az Alpok kacskaringós hágóit nem szerették, és más utat választva bevártak minket az alacsonyabb és laposabb területeken. Ám, az újratalálkozás öröme nagy volt! Hatalmas esőcseppekkel - azt hittük, hogy jég eső esik -, felhőkkel és széllel köszöntöttek. Közös utunk úgy Olaszországig tartott, Torinóba már egyedül érkeztünk meg, és egészen hazáig élvezhettük a meleg napsütést.
És most? Kedves ismerőseink itthon! Ne haragudjatok, de azt hiszem, útitársaink beértek minket... megint hideg és eső... Bocsánat :)
Ígérem, szándékunkban áll elvinni őket júl.29-én egy repülőútra Lisszabon felé. Talán útközben a szép kilátás, és a nagy magasság úgy elvarázsolja majd őket, hogy végleg búcsút intünk egymásnak.
Addig is fogadjatok mindannyiunkat sok szeretettel :)
2010. május 25., kedd
Még egy link :)
Az előző íráshoz kerestem meg a régi linket, és mit találtam? Nem csak a régit, hanem egy teljes kedves bejegyzést rólam :) (Igaz, kimaradt egy s-betű, de talán kijavítják majd, mert megkértem őket:) )
Magyarul:
Eszter, a bátor művész!
Nézzétek, itt a powerpoint, ami segítségül szolgált Eszternek, a esti iskola magyar diákjának, aki nagyon sok bátorsággal énekelt és örvendeztetett meg minket, egyedül állva ki a színpadra. Nagy taps neki!
De jóó, ezt nem is vártam :)
Magyarul:
Eszter, a bátor művész!
Nézzétek, itt a powerpoint, ami segítségül szolgált Eszternek, a esti iskola magyar diákjának, aki nagyon sok bátorsággal énekelt és örvendeztetett meg minket, egyedül állva ki a színpadra. Nagy taps neki!
De jóó, ezt nem is vártam :)
Népdaléneklés 2.
Tehát, mentem én rendesen a hangpróbára. Olyan nem volt ám, csak annyi megbeszélés, hogy amit vittem powerpointos diákat, azt másoljuk át arra a gépre, ami a színpad hátterének szolgáló nagy vetítővászonra kivetíti a képeket. Mondtam, hogy ezekhez a képekhez lesz pár mondatom magyarázatként.... OK, majd nézzek fel a karzatra, és onnan látják, hogy mikor kell elindítani ill. egy-egy képről tovább lépni. Rendben. Azért én még vártam a beígért hangpróbát, de a terem és a színpad díszítésénél többre nem jutottam... belekóstoltam egy kis virágkötészetbe is, szóval, nem panaszkodom.
Viszont a meghirdetett kezdési időpont vészesen közelgett, ám közönség valahogy nem volt. Pár ember cikázott ide-oda, ők főleg a szervezők voltak, később jöttek ismeretlenek is, akik nem nagyon találták a helyüket - ebből könnyen rájöttem, hogy ők a nézők.
Elérkeztünk a program kezdési időpontjához, majd, amikor 5perc, 10 perc, 15...30...50 perc késésnél tartottunk, akkor már egyáltalán nem izgultam. Akkor már úgy voltam, hogy tök mindegy, csak kezdődjön már, mert ez így elég ciki. Mert ez már a lassan megszokott portugál pontosságon is túltett. No, azért bennem maradtunk a 60 perces keretben :)
Maga a program, mint menet közben rájöttem, arról szólt, hogy az esti iskola fontos dolog, jó ott tanulni, szeretik a diákok is és a tanárok is és lám, még olyanok is vannak köztünk, akik nem csak a tanuláshoz és/vagy tanításhoz értenek. A két szervező tanárnő volt a konferanszié, és egy-egy műsorszám között egy-két tanár ill. volt diák mesélt, hogy mit is csinálnak, mit kaptak ettől a fajta tanítástól.
Az első két műsorszámot még a közönség soraiból néztem... És megállt bennem az ütő... többször is. A másik magyar - ugye, mert kettőnkről szól ez a blog :) - mellettem csak nézett... és megállapítottuk, hogy engem átvertek :) Mert nekem halvány gőzöm nem volt a többi fellépőről. Ugye, abban a hitben éltünk, hogy majd kedves, aranyos (felnőtt)diákok szerepelnek... valami olyasmit képzeltünk el, mint egy szalagavató, csak kisebben... Hát nem... Itt profi zenészek, népdalénekes-zenész-táncosok voltak. És ehhez jöttem én, aki szeret énekelni, talán még tud is :)
Egyszerre megfogalmazódott bennem valami:
Semmi baj, visszafordulni már nem nagyon lehetne, hiszen plakáton kint a nevem és a fényképem, leadtam a vetítendő anyagot... de ami ennél sokkalta fontosabb: a többiek olyan programot hoztak, ami kapcsolatban van a portugál kultúrával, mert mindenki vagy portugál volt, vagy a Portugáliához tartozó - akár régen, akár még most is - országokból jött. Viszont itt vagyok én, akinek az anyaföldről/országból hozott "talentumai" messze születtek minden jelenlévőtől. Már tudtam, hogy büszke vagyok és hálás az Életnek, hogy ez a nap így alakult.
A diaképek egy része a két népdal portugál fordítása volt, a többi pedig magyarázó illusztráció egy-egy fontos szóhoz. Hiszen hogy is mondjam el könnyebben a képek nyelvénél, hogy mi az a darutollas legény, csárda, csendőr? És amikor már a negyedik mondatomat hallottam kívülről, magamat hallva, ahogy portugálul beszélek, elszállt a maradék csöppnyi félelem is. És nagyon jó volt a színházteremben magyarul énekelni... elképzelni sem tudtam, milyen érzés lesz...
Rajtam kívül egy ember értette az énekem és az Ő szava volt a legfontosabb a szereplés után:
"- Jó volt, hogy megmutattad ezeknek a népeknek, milyen szép dalokat is lehet énekelni!"
Az egész műsor után nagy kajálás volt, iszonyat sok hideg meleg étel és ital...
És én azt gondoltam, hogy max. a portugáltanárnőm jön oda, és mondja el, mit is gondol a szereplésről... hát nem. Tök ismeretlenek jöttek nagy mosollyal, hogy csak néztek nagy szemekkel-fülekkel, hogy mennyire más is a magyar nyelv, és nagyon köszönik, hogy gondoltam rájuk és lefordítottam a szöveget, és hogy nagyon szépek a magyar dalok. (Ill. hogy milyen bátor voltam, hogy egyedül, egyszál magamban ki mertem állni... na, ezt én is elismerem, de csak csendben.)
Nos, ez (volt) a szereplésem a messzi Luzitániában.
http://esonoites.blogspot.com/2010/04/as-imagens-falam-por-si.html
Viszont a meghirdetett kezdési időpont vészesen közelgett, ám közönség valahogy nem volt. Pár ember cikázott ide-oda, ők főleg a szervezők voltak, később jöttek ismeretlenek is, akik nem nagyon találták a helyüket - ebből könnyen rájöttem, hogy ők a nézők.
Elérkeztünk a program kezdési időpontjához, majd, amikor 5perc, 10 perc, 15...30...50 perc késésnél tartottunk, akkor már egyáltalán nem izgultam. Akkor már úgy voltam, hogy tök mindegy, csak kezdődjön már, mert ez így elég ciki. Mert ez már a lassan megszokott portugál pontosságon is túltett. No, azért bennem maradtunk a 60 perces keretben :)
Maga a program, mint menet közben rájöttem, arról szólt, hogy az esti iskola fontos dolog, jó ott tanulni, szeretik a diákok is és a tanárok is és lám, még olyanok is vannak köztünk, akik nem csak a tanuláshoz és/vagy tanításhoz értenek. A két szervező tanárnő volt a konferanszié, és egy-egy műsorszám között egy-két tanár ill. volt diák mesélt, hogy mit is csinálnak, mit kaptak ettől a fajta tanítástól.
Az első két műsorszámot még a közönség soraiból néztem... És megállt bennem az ütő... többször is. A másik magyar - ugye, mert kettőnkről szól ez a blog :) - mellettem csak nézett... és megállapítottuk, hogy engem átvertek :) Mert nekem halvány gőzöm nem volt a többi fellépőről. Ugye, abban a hitben éltünk, hogy majd kedves, aranyos (felnőtt)diákok szerepelnek... valami olyasmit képzeltünk el, mint egy szalagavató, csak kisebben... Hát nem... Itt profi zenészek, népdalénekes-zenész-táncosok voltak. És ehhez jöttem én, aki szeret énekelni, talán még tud is :)
Egyszerre megfogalmazódott bennem valami:
Semmi baj, visszafordulni már nem nagyon lehetne, hiszen plakáton kint a nevem és a fényképem, leadtam a vetítendő anyagot... de ami ennél sokkalta fontosabb: a többiek olyan programot hoztak, ami kapcsolatban van a portugál kultúrával, mert mindenki vagy portugál volt, vagy a Portugáliához tartozó - akár régen, akár még most is - országokból jött. Viszont itt vagyok én, akinek az anyaföldről/országból hozott "talentumai" messze születtek minden jelenlévőtől. Már tudtam, hogy büszke vagyok és hálás az Életnek, hogy ez a nap így alakult.
A diaképek egy része a két népdal portugál fordítása volt, a többi pedig magyarázó illusztráció egy-egy fontos szóhoz. Hiszen hogy is mondjam el könnyebben a képek nyelvénél, hogy mi az a darutollas legény, csárda, csendőr? És amikor már a negyedik mondatomat hallottam kívülről, magamat hallva, ahogy portugálul beszélek, elszállt a maradék csöppnyi félelem is. És nagyon jó volt a színházteremben magyarul énekelni... elképzelni sem tudtam, milyen érzés lesz...
Rajtam kívül egy ember értette az énekem és az Ő szava volt a legfontosabb a szereplés után:
"- Jó volt, hogy megmutattad ezeknek a népeknek, milyen szép dalokat is lehet énekelni!"
Az egész műsor után nagy kajálás volt, iszonyat sok hideg meleg étel és ital...
És én azt gondoltam, hogy max. a portugáltanárnőm jön oda, és mondja el, mit is gondol a szereplésről... hát nem. Tök ismeretlenek jöttek nagy mosollyal, hogy csak néztek nagy szemekkel-fülekkel, hogy mennyire más is a magyar nyelv, és nagyon köszönik, hogy gondoltam rájuk és lefordítottam a szöveget, és hogy nagyon szépek a magyar dalok. (Ill. hogy milyen bátor voltam, hogy egyedül, egyszál magamban ki mertem állni... na, ezt én is elismerem, de csak csendben.)
Nos, ez (volt) a szereplésem a messzi Luzitániában.
http://esonoites.blogspot.com/2010/04/as-imagens-falam-por-si.html
2010. április 19., hétfő
Ismeretlen-ismerős uticél
Olyan jó volt nézni ezt a kisfilmet. Remélem, nem valami felkért repifilmes ;)
2010. április 17., szombat
Népdalénekes vagyok?
Kijelentem, hogy nem. Csak szeretek énekelni, de sose tanultam - na jó, volt énekkar, de az másfajta tanulás és másfajta zene, ének.
A plakát, amit most nézzetek meg :)
Ha jobban megnézitek, ott a magyar piros-fehér-zöld.
Ez a plakát ma délutánra invitál, ahol az esti iskolába járók - gimisek, nyelvtanulók, szakmát tanulók, szóval, mindenki - együtt ünnepelik a sok nemzet kultúráját. A mi portugál tanárnőnk, kérdezte, hogy lenne-e kedvem énekelni valamit. Gondoltam, ez egy kis, max. 50fős, cucc lesz, hát igent mondtam. Mert ez még nem gáz, ez még sikerülne is. Úgy képzeltem el, hogy egy nagyobb teremben lesznek asztalok, körbeüljük őket, lesz kaja, innivaló, és végigmegyünk, egyes asztaloknál ki az, aki hozott valami kulturális ajándékot.
Tegnap este kiderült az igazság: a délutáni programkezdés előtt nekem egy másfél órával előbb kell mennem, mert hangpróba lesz. Micsodaaa??? Miért? Hányan leszünk? Kérdeztem kissé megrökönyödve az egyik szervező tanárnőt. Hát, úgy 200 ember - jött a válasz.
Van még két órám... :D
Anyuciii, én nem ilyen lovat akartam :D :D
Majd mesélek, milyen volt.
A plakát, amit most nézzetek meg :)
Ha jobban megnézitek, ott a magyar piros-fehér-zöld.
Ez a plakát ma délutánra invitál, ahol az esti iskolába járók - gimisek, nyelvtanulók, szakmát tanulók, szóval, mindenki - együtt ünnepelik a sok nemzet kultúráját. A mi portugál tanárnőnk, kérdezte, hogy lenne-e kedvem énekelni valamit. Gondoltam, ez egy kis, max. 50fős, cucc lesz, hát igent mondtam. Mert ez még nem gáz, ez még sikerülne is. Úgy képzeltem el, hogy egy nagyobb teremben lesznek asztalok, körbeüljük őket, lesz kaja, innivaló, és végigmegyünk, egyes asztaloknál ki az, aki hozott valami kulturális ajándékot.
Tegnap este kiderült az igazság: a délutáni programkezdés előtt nekem egy másfél órával előbb kell mennem, mert hangpróba lesz. Micsodaaa??? Miért? Hányan leszünk? Kérdeztem kissé megrökönyödve az egyik szervező tanárnőt. Hát, úgy 200 ember - jött a válasz.
Van még két órám... :D
Anyuciii, én nem ilyen lovat akartam :D :D
Majd mesélek, milyen volt.
2010. április 10., szombat
Nem csak mi...
élünk Magyarország határain túl rövidebb-hosszabb ideig. Sok szeretettel ajánlom :)
www.mavi.hu
www.mavi.hu
2010. március 30., kedd
Gáz van! Mert nincs gáz...
Minden tegnap kezdődött. Azaz, tegnapelőtt, mivel, ugye, nem aludtunk sokat a szakdogaírás miatt. De szinte kész lett :) És utána jött az alvás. Ami délelőtt 10-kor kezdődött. Úgy du.2 körül csengettek, de ki az, aki kimegy másnaposan ajtót nyitni?? Ugye, nem sokan jelentkeznek? Főleg, hogy nem vártunk senkit. Koraeste kapcsoltunk: nincs gáz, és valószínű emiatt csengettek. Nem baj, gondoltuk, ez is olyan, mint a víz, ha lezárják, akkor majd be is kapcsolják újra. A második házassági évfordulós vacsorakészítés ugrott, mivel gáztűzhelyünk van. Gondoltuk, majd ma vacsorázunk finomat. Ám reggel sem volt gáz... cserkésztáborfíling = lavóros fürdés, hajmosás... Segítő ismerős szomszédunknál nem voltak otthon, így egy emelettel feljebb is próbálkoztam, ott sem volt senki. Viszont eggyel lejjebb már igen. Tisztáztuk, hogy tegnap tényleg elzárták a gázt a házban, de vissza is kapcsolták miután ellenőrizték a lakásokat belülről, hogy nincs-e valami probléma a csövekkel stb. Nos, nálunk ez nem sikerült :) A szomszéd olyan rendes volt, hogy felhívta helyettem a gázműveket. Kiderült, hogy már többször is küldtek értesítést arról, hogy esedékes az ellenőrzés. Aha, mi nem kaptunk semmit a postaládába... lehet, hogy a tulajék kaptak e-mailben, de mi nem tudtunk semmit. Szóval, mivel nem jött válasz az értesítésekre, ezért a cég kikapcsolta nálunk a gázt. És hiába fizetjük a díjat, nem is kapcsolják vissza egészen addig, míg nem jöhet be a lakásba egy munkatárs ellenőrzni, hogy minden OK-e a berendezéssel. És ez mikor lehet a leghamarabb? Most kedd délelőtt van, és péntek délelőtt jönnek. Tyűha!!! Innen is küldjük újabb köszönetünket unokabátyáméknak a 1.5 literes nászajándékba kapott vízforralóért. :D Még egy valamire jó a helyzet: végre kipróbálhatjuk a pár hónapja általam kiszemelt éttermet :D (Meg is kaptam ma, hogy biztos én terveltem ki az egészet, és így értem el az évfordulós vacsorát az étteremben. :D Azért ennyire nem vagyok elvetemült feleség ám!)
Tehát összegezve: sok-sok köszönöm a szomszédnak, egy hosszú e-mail a tulajéknak beszámolóként, közel 75 euro készpénz beszerzése - mert ennyit kell max. fizetni majd pénteken és a kapcsolat felmelegítése kedves kék lavórunkkal.
Tehát összegezve: sok-sok köszönöm a szomszédnak, egy hosszú e-mail a tulajéknak beszámolóként, közel 75 euro készpénz beszerzése - mert ennyit kell max. fizetni majd pénteken és a kapcsolat felmelegítése kedves kék lavórunkkal.
2010. március 29., hétfő
Ééés, atrrakcióóó!
Lassan reggeli 6 óra felé jár az idő, én meg huszonnégyórázom. No, nem a sorozat miatt - pedig arra is rákaptam, igaz, nem jutottam még túl az első évadon, de majd behozom a lemaradásom, főleg, hogy lassan vége a nyolcadiknak is :D -, hanem azon okból kifolyólag, hogy az utolsó szavakat keresem a diplomamunkámba. Szóval, ha minden igaz, hamarosan megszületik a nagyon komoly, példákkal teli eszmefuttatásom arról, hogy hogyan is lehet a képregényt a spanyol nyelvi órákon gyakori kiegészítő taneszközként használni.
És ha már képregény és TV, tessék - spanyoltudás előny, bocsi :)
És ha már képregény és TV, tessék - spanyoltudás előny, bocsi :)
2010. március 23., kedd
Tavasz, nyár?
Negyven fok árnyékban... emlékeztek erre a zeneszámra? Na, jó, abban csak 28 fokról van szó, és Monacoról és... sajnos nem beszélek (már) franciául. De nagyon sokat ment ez a rádióban, és az itteni hihetetlen napfényről jutott az eszembe.
2010. március 19., péntek
2010. március 5., péntek
Látogatók, olvasók
Kedves fenti megszólításba illők!
Kíváncsiak vagyunk, hogy kik olvassák a sorokat, mert a zászlók alapján igen meglepődtünk ám :) Kiket rejt ez a sok zászló? Ugye, megírjátok? :)
Kíváncsiak vagyunk, hogy kik olvassák a sorokat, mert a zászlók alapján igen meglepődtünk ám :) Kiket rejt ez a sok zászló? Ugye, megírjátok? :)
2010. március 4., csütörtök
Tavaszi érzés
Most lettem kész a takarítással, ami felért egy kisebb tavaszi nagytakarítással: ablakok - kívül, belül és körben -, porszívózás és felmosás. Valahogy a levegő kint is tavaszibb, mint az elmúlt napokban. Erre a bizonyíték: nagyszobában, kisszobában és a konyhában - azaz, az összes ablakkal megáldott lakrésszel - nyitva az ablak. OK, nem tárva-nyitva, de eléggé. És nem fázom :)
Kíváncsi vagyok, milyen lesz az idő holnap. Valahogy nem sikerült eddig rászoknom az időjárás-jelentésre, talán azért, mert itt nem szokás a híradó elején vagy végén részletes meteorológiai beszámolóval szolgálni. A neten pedig nagyon ellentmondásos dolgokat talál az ember. Így marad az "ablakon kinézek" jóslás, amit mindig kiegészítünk az esernyővel. Eredmény: inkább melege van az embernek, minthogy fázik.
Az ablakokra visszatérve: itt vízszintesen sínben csúszó egy rétegű ablakok vannak. Több okból is rossz: a legkisebb eső után is áll a sínben a víz, ami nehezen szárad ki. Ennél durvább, amikor a kinti és benti hőmérséklet-különbség miatt annyi pára csapódik, mit csapódik, folyik az ablak belső részén, hogy igazi tócsa áll a belső ablakpárkányon. Mára elégeltem meg a sár és apró penész pontok terjedését, és könyörtelenül lesikáltam mindent.
Kíváncsi vagyok, meddig tart a tisztaság...
Kíváncsi vagyok, milyen lesz az idő holnap. Valahogy nem sikerült eddig rászoknom az időjárás-jelentésre, talán azért, mert itt nem szokás a híradó elején vagy végén részletes meteorológiai beszámolóval szolgálni. A neten pedig nagyon ellentmondásos dolgokat talál az ember. Így marad az "ablakon kinézek" jóslás, amit mindig kiegészítünk az esernyővel. Eredmény: inkább melege van az embernek, minthogy fázik.
Az ablakokra visszatérve: itt vízszintesen sínben csúszó egy rétegű ablakok vannak. Több okból is rossz: a legkisebb eső után is áll a sínben a víz, ami nehezen szárad ki. Ennél durvább, amikor a kinti és benti hőmérséklet-különbség miatt annyi pára csapódik, mit csapódik, folyik az ablak belső részén, hogy igazi tócsa áll a belső ablakpárkányon. Mára elégeltem meg a sár és apró penész pontok terjedését, és könyörtelenül lesikáltam mindent.
Kíváncsi vagyok, meddig tart a tisztaság...
Erdő, erdő, kerek erdő...
Mezőségi népdal, éppen ennek keresem valami hallgatható formáját a neten és belefutottam egy másik dalba. Inkább zenébe, hiszen nincs hozzá ének.
No, az ilyenek miatt szeretnék egyszer eljutni a "messzi keleti" határainkhoz - és milyen szép dolog a hímzés is :)
Hallgassátok, sok szeretettel küldöm :)
No, az ilyenek miatt szeretnék egyszer eljutni a "messzi keleti" határainkhoz - és milyen szép dolog a hímzés is :)
Hallgassátok, sok szeretettel küldöm :)
2010. február 26., péntek
365 nap
Ugye, ez a szám egy évet jelent. Nos, lassan napra pontosan - pár órán belül - ennyi ideje érkeztünk meg Lisszabon repterére. Olyan, mintha csak két hónappal ezelőtt lettünk volna a bőröndjeinket húzva a nagy tömegben esti fél11-kor. De nem, egy éve volt. :)
Akkor most: mindenkit üdvözlünk innen a -jelenleg- borús, esős Odivelasból. Ez a bejárati ajtó előtti bokor, amin most is vannak virágok. Innen küldünk Nektek egy kis csokrot.
Akkor most: mindenkit üdvözlünk innen a -jelenleg- borús, esős Odivelasból. Ez a bejárati ajtó előtti bokor, amin most is vannak virágok. Innen küldünk Nektek egy kis csokrot.
2010. február 24., szerda
Ezek a portugálok, na, de kérem... egyéb KRESZségek 2.
Akkor nézzük a parkolást.
Mint már írtam, nekünk nincs kocsink, így nem tudom pontosan, mennyibe is kerül a parkolás a parkolási övezetekben - ha egyáltalán van ilyen. (Azt hiszem, van.) Azt már tudjuk, hogy a reptér parkolójában szintenként más és más a díj. És azt is, hogy nem mindegyik bevásárlóközpontban ingyenes a parkolás. (Szerencsére ahova mi járunk bevásárolni, ott igen. Bár, mivel nincs kocsink...)
Viszont az utcai parkolás módja!! Itt szinte szó szerint vehetjük a bárhol kifejezést.
1. Buszmegálló közelében: nem tudom, a portugál KRESZben van-e szabály arra, hogy a parkoló autó és a megálló/zebra/villamossín stb. milyen távolságra legyen egymástól, de tapasztalataink alapján vagy nincs, vagy mindenki tesz rá magasból és szokás-elven parkol. A buszmegállót legbiztosabban a megálló tábla jelzi. Otthon a megálló elején van a tábla, itt a végén. Tehát, akkor a tábla után kéne a szabad hely a busznak. Ami ha még meg is van, akkor sem biztos, hogy a busz odafér, mert körülötte - megálló előtt és mögött - parkolnak az autók. Ezért nagyon sokszor a busz meg sem próbál beállni a megállóba :) Milyen jó, hogy a sofőr magasan ül és ált. rálát a megállóra és látja, hogy áll-e bent valaki. Bár, akkor sem köteles megállni, mivel a felszállónak kell leintenie a buszt, amelyikre vár. Szerencsére azért mindegyik buszvezető lelassít egy kicsit a megálló előtt, így időt adva a várakozóknak, hogy feleszméljenek a parkoló kocsik tengeréből hirtelen előbukkanó busz láttán.
Már itt laktunk két hete, és buszoztunk is rendesen, amikor felfedeztünk egy új buszmegállót. Nekünk volt csak új, mert pont egy jobbkanyarban húzódik meg, ahol mindig min. három autó parkol. Eleinte azt hittük, hogy a kanyar miatt a balról jövő fő(bb) utca miatt áll meg a busz, elsőbbséget adva. Aztán egyik alkalommal le és fel is szálltak a buszról. Azóta tudjuk, hogy a legváratlanabb helyeken vannak elszórva a buszmegállók.
2. Garázsos lakóház előtt: egyszerű, ha van garázsod... ha meg nincs, akkor bárhova az épület körül, csak messze a garázskijárattól. De még milyen messze! Nem elég a józan ésszel kimért egy netán másfél kocsinyi szabad kihajtásban gondolkodni, mert talán épp olyan garázst fogsz ki, aminek a tulaja ennyi hely segítségével sem tud ki/behajtani. És aztán másnap az emeletről ordít le hozzád, panaszkodva, hogy kint kellett állni a kocsijának egy fél napot, és már hívta is kétszer a rendőröket. (Azok meg vagy kijöttek és körberöhögték vagy ki se jöttek.) Még a jószomszédi csevej napján aztán láthatod a saját két szemeddel az ablakon kinézve, hogy ott ahol álltál - rossz helyen -, a tulaj saját két kocsija parkol... és kérdezed magadtól: Most akkor hogy is van ez az egész? Eme jeles nap óta csak nevetünk nagyokat, amikor napokig áll a már megszokott fehér kocsi a garázs előtt. Lehet, hogy csak más kocsija vagy netán a piros színű autó nem tetszett neki?
Egyébként a házaknál is a kijelölt parkolóhelyeken túl mindenhol leállnak. Este olyan érzés fog el, mintha kocsiország alvó lakói között járnék.
3. Az utcán: elakadásjelzővel rövid (khm..) ideig szinte bárhol, amit magyar szemmel nem tartasz veszélyesnek. A pénteki portugál óráról hazafelé mindig találkozom egy pasival, aki a buszmegállóban dekkol. Nem öt percig ám! Nekem úgy huszonöt percet kell várnom a buszra. Nos, a pasi már előttem ott van és én hagyom el a helyszínt hamarabb. Ez még nem is annyira rossz - a buszmegállós parkoláshoz hozzászoktam -, de nem kapcsolja le a motort+rövid időközökkel dudál is egy jó nagyot. Sajnos a rövid időközt nem lehet pontosítani, így mindig meglepetésként éri a megállóban várakozókat a hang - ami nem csendes.
Másik eset, amit sokáig nem felejtünk el: a parkoló kocsisziget. Ugye, ismerős a szélesebb úton a járdasziget? Nos, mi egy kb. tíz autóból álló kocsiszigetet kerültünk meg egyszer. Első ránézésre azt hittük, hogy a szembesávban várakozó autók mellett döcögünk. Aztán gyanús lett a dolog, mert nagyon nem mozdultak és nem is világított a fényszórójuk sem. Akkor jöttünk rá, hogy a 2x2 sávos út közepén az autók parkolnak! Megértem, hogy Karácsony közeledtével nem volt sok hely a bevásárlóközpont parkolójában, ill. nem akartak fizetni, de hogy ennyire könnyedén oldják meg a helykeresést?
Mint már írtam, nekünk nincs kocsink, így nem tudom pontosan, mennyibe is kerül a parkolás a parkolási övezetekben - ha egyáltalán van ilyen. (Azt hiszem, van.) Azt már tudjuk, hogy a reptér parkolójában szintenként más és más a díj. És azt is, hogy nem mindegyik bevásárlóközpontban ingyenes a parkolás. (Szerencsére ahova mi járunk bevásárolni, ott igen. Bár, mivel nincs kocsink...)
Viszont az utcai parkolás módja!! Itt szinte szó szerint vehetjük a bárhol kifejezést.
1. Buszmegálló közelében: nem tudom, a portugál KRESZben van-e szabály arra, hogy a parkoló autó és a megálló/zebra/villamossín stb. milyen távolságra legyen egymástól, de tapasztalataink alapján vagy nincs, vagy mindenki tesz rá magasból és szokás-elven parkol. A buszmegállót legbiztosabban a megálló tábla jelzi. Otthon a megálló elején van a tábla, itt a végén. Tehát, akkor a tábla után kéne a szabad hely a busznak. Ami ha még meg is van, akkor sem biztos, hogy a busz odafér, mert körülötte - megálló előtt és mögött - parkolnak az autók. Ezért nagyon sokszor a busz meg sem próbál beállni a megállóba :) Milyen jó, hogy a sofőr magasan ül és ált. rálát a megállóra és látja, hogy áll-e bent valaki. Bár, akkor sem köteles megállni, mivel a felszállónak kell leintenie a buszt, amelyikre vár. Szerencsére azért mindegyik buszvezető lelassít egy kicsit a megálló előtt, így időt adva a várakozóknak, hogy feleszméljenek a parkoló kocsik tengeréből hirtelen előbukkanó busz láttán.
Már itt laktunk két hete, és buszoztunk is rendesen, amikor felfedeztünk egy új buszmegállót. Nekünk volt csak új, mert pont egy jobbkanyarban húzódik meg, ahol mindig min. három autó parkol. Eleinte azt hittük, hogy a kanyar miatt a balról jövő fő(bb) utca miatt áll meg a busz, elsőbbséget adva. Aztán egyik alkalommal le és fel is szálltak a buszról. Azóta tudjuk, hogy a legváratlanabb helyeken vannak elszórva a buszmegállók.
2. Garázsos lakóház előtt: egyszerű, ha van garázsod... ha meg nincs, akkor bárhova az épület körül, csak messze a garázskijárattól. De még milyen messze! Nem elég a józan ésszel kimért egy netán másfél kocsinyi szabad kihajtásban gondolkodni, mert talán épp olyan garázst fogsz ki, aminek a tulaja ennyi hely segítségével sem tud ki/behajtani. És aztán másnap az emeletről ordít le hozzád, panaszkodva, hogy kint kellett állni a kocsijának egy fél napot, és már hívta is kétszer a rendőröket. (Azok meg vagy kijöttek és körberöhögték vagy ki se jöttek.) Még a jószomszédi csevej napján aztán láthatod a saját két szemeddel az ablakon kinézve, hogy ott ahol álltál - rossz helyen -, a tulaj saját két kocsija parkol... és kérdezed magadtól: Most akkor hogy is van ez az egész? Eme jeles nap óta csak nevetünk nagyokat, amikor napokig áll a már megszokott fehér kocsi a garázs előtt. Lehet, hogy csak más kocsija vagy netán a piros színű autó nem tetszett neki?
Egyébként a házaknál is a kijelölt parkolóhelyeken túl mindenhol leállnak. Este olyan érzés fog el, mintha kocsiország alvó lakói között járnék.
3. Az utcán: elakadásjelzővel rövid (khm..) ideig szinte bárhol, amit magyar szemmel nem tartasz veszélyesnek. A pénteki portugál óráról hazafelé mindig találkozom egy pasival, aki a buszmegállóban dekkol. Nem öt percig ám! Nekem úgy huszonöt percet kell várnom a buszra. Nos, a pasi már előttem ott van és én hagyom el a helyszínt hamarabb. Ez még nem is annyira rossz - a buszmegállós parkoláshoz hozzászoktam -, de nem kapcsolja le a motort+rövid időközökkel dudál is egy jó nagyot. Sajnos a rövid időközt nem lehet pontosítani, így mindig meglepetésként éri a megállóban várakozókat a hang - ami nem csendes.
Másik eset, amit sokáig nem felejtünk el: a parkoló kocsisziget. Ugye, ismerős a szélesebb úton a járdasziget? Nos, mi egy kb. tíz autóból álló kocsiszigetet kerültünk meg egyszer. Első ránézésre azt hittük, hogy a szembesávban várakozó autók mellett döcögünk. Aztán gyanús lett a dolog, mert nagyon nem mozdultak és nem is világított a fényszórójuk sem. Akkor jöttünk rá, hogy a 2x2 sávos út közepén az autók parkolnak! Megértem, hogy Karácsony közeledtével nem volt sok hely a bevásárlóközpont parkolójában, ill. nem akartak fizetni, de hogy ennyire könnyedén oldják meg a helykeresést?
Ezek a portugálok, na, de kérem... körforgalom, zebra és egyéb KRESZségek
Jelenleg kettőnk közül nem én vagyok, aki hivatalosan autót vezethet, ám egyformán nem értünk pár portugál szokást az autózás terén.
Körforgalmi index - két típus van: nem indexel, indexel. Kb. egyformán idegesítő a magyar vezetőnek a kétsávos körforgalomba besoroláskor, benti haladáskor és kikanyarodáskor. Azt vettük észre, hogy ált. a besorolás után a belső sávban haladnak függetlenül a körforgalomban megtett út hosszától vagy, ami rosszabb: a két sáv között.
- nem indexel: akkor most ki akar jönni a körforgalomból (hirtelen fordulattal) vagy bent marad? Várjunk vagy se?
- indexel: de merre?? Van, aki a besorolás megkezdése előtt már indexel balra és ezt megtartja addig, amíg el nem hagyja a körforgalmat. Namármost, kifelé jobbra kéne, nem? A másik fajta, aki végig jobbra indexel. Ez pedig azért érthetetlen, mert mi kintről várva arra számítunk, hogy akkor ő előttünk el is hagyja a körforgalmat, így mi behajthatunk. De nem, ugyan... ő elhúz előttünk, szokásos portugál dinamikus gyorsasággal, jó esetben a belső sávban, nem pedig a kettő között.
Szenteste pont előttünk ment egymásnak egy kisfurgon és egy személygépkocsi, mert a kiskocsi ki akart slisszolni a körforgalomból belső sávból még a külsőn haladó furgon előtt. Mi pedig épp kicsorogtunk tőlük jobbra, mert másfelé nem volt út. Igaz, ott is akartuk elhagyni a körbe-karikát.
Zebra: legyen szó a legkisebb személygépkocsiról vagy nagy behemót teherautóról, itt a gyalogosnak akkor is elsőbbsége van. Lassan kezdek bízni a portugál sofőrökben, és le merek lépni még akkor is, ha elég gyorsan jön az autó, de van még 10 métere a zebráig, mert tudom, hogy nem fog rajtam át menni. Azért néha, még duplán be akarom biztosítani magam, aminek az a vége, hogy szegény autósnak le kell lassítania teljesen és megállnia. Ilyenkor kedvesen mosolygok, hátha ez csökkenti a rosszérzést benne. Nem is tudom, hogy egy portugál ilyenkor mit is gondol... de talán nem haragszik :) Azért említettem meg a kocsi méretet az előbb, mert a buszok is betartják a szabályt. Tudnotok kell, kedves olvasóink, hogy itt a buszok is nagyon dinamikusan mennek. Eleinte rángatózásnak érezi a magyar BKV-hoz szokott ember, de rájön, hogy ez más. Itt a busz puhán fékez, nem kattog, nem rángat, csak az ember fizikai tehetetlensége lép életbe a gyors sebességváltásnál. Visszatérve a zebrára: gyakorló buszutasként már többször tapasztaltam, hogy a zebra kezdetére alig lóg be az orra a busznak, mert tudja, hogy honnan kell fékezni... gyalogos is átmegy, busz se lóg be a zebrára... csak az utasok próbálják megtartani magukat a busz belsejében. Szóval, ezt a hirtelen fékezést annyira még nem élvezem. Komolyan: az ilyen helyzetekben a gyalogos miért nem gondol a buszozósokra? Miért kell neki mindenáron lelépni? OK, hogy ővé az elsőbbség, de azért felmérhetné a terepet... És még meg se köszöni a buszvezetőnek... Azt is észrevettük, hogy itt a gyalogosok szinte bárhol lelépnek az úttestre. Emlékszem, régen Budapesten is szokás volt ez, de kihalt. Itt meg vígan mennek keresztbe-kasul az emberek, sőt, ha nincs azon az oldalon járda, ahol éppen menni akar, nem megy át a túloldalra, hanem, a padka mellett gyalogol akár több tíz métert is.
Szóval, nagy a bizalom a sofőrök iránt, az biztos.
Parkolás: bárhol és bármikor. Ezt majd kifejtem.
Körforgalmi index - két típus van: nem indexel, indexel. Kb. egyformán idegesítő a magyar vezetőnek a kétsávos körforgalomba besoroláskor, benti haladáskor és kikanyarodáskor. Azt vettük észre, hogy ált. a besorolás után a belső sávban haladnak függetlenül a körforgalomban megtett út hosszától vagy, ami rosszabb: a két sáv között.
- nem indexel: akkor most ki akar jönni a körforgalomból (hirtelen fordulattal) vagy bent marad? Várjunk vagy se?
- indexel: de merre?? Van, aki a besorolás megkezdése előtt már indexel balra és ezt megtartja addig, amíg el nem hagyja a körforgalmat. Namármost, kifelé jobbra kéne, nem? A másik fajta, aki végig jobbra indexel. Ez pedig azért érthetetlen, mert mi kintről várva arra számítunk, hogy akkor ő előttünk el is hagyja a körforgalmat, így mi behajthatunk. De nem, ugyan... ő elhúz előttünk, szokásos portugál dinamikus gyorsasággal, jó esetben a belső sávban, nem pedig a kettő között.
Szenteste pont előttünk ment egymásnak egy kisfurgon és egy személygépkocsi, mert a kiskocsi ki akart slisszolni a körforgalomból belső sávból még a külsőn haladó furgon előtt. Mi pedig épp kicsorogtunk tőlük jobbra, mert másfelé nem volt út. Igaz, ott is akartuk elhagyni a körbe-karikát.
Zebra: legyen szó a legkisebb személygépkocsiról vagy nagy behemót teherautóról, itt a gyalogosnak akkor is elsőbbsége van. Lassan kezdek bízni a portugál sofőrökben, és le merek lépni még akkor is, ha elég gyorsan jön az autó, de van még 10 métere a zebráig, mert tudom, hogy nem fog rajtam át menni. Azért néha, még duplán be akarom biztosítani magam, aminek az a vége, hogy szegény autósnak le kell lassítania teljesen és megállnia. Ilyenkor kedvesen mosolygok, hátha ez csökkenti a rosszérzést benne. Nem is tudom, hogy egy portugál ilyenkor mit is gondol... de talán nem haragszik :) Azért említettem meg a kocsi méretet az előbb, mert a buszok is betartják a szabályt. Tudnotok kell, kedves olvasóink, hogy itt a buszok is nagyon dinamikusan mennek. Eleinte rángatózásnak érezi a magyar BKV-hoz szokott ember, de rájön, hogy ez más. Itt a busz puhán fékez, nem kattog, nem rángat, csak az ember fizikai tehetetlensége lép életbe a gyors sebességváltásnál. Visszatérve a zebrára: gyakorló buszutasként már többször tapasztaltam, hogy a zebra kezdetére alig lóg be az orra a busznak, mert tudja, hogy honnan kell fékezni... gyalogos is átmegy, busz se lóg be a zebrára... csak az utasok próbálják megtartani magukat a busz belsejében. Szóval, ezt a hirtelen fékezést annyira még nem élvezem. Komolyan: az ilyen helyzetekben a gyalogos miért nem gondol a buszozósokra? Miért kell neki mindenáron lelépni? OK, hogy ővé az elsőbbség, de azért felmérhetné a terepet... És még meg se köszöni a buszvezetőnek... Azt is észrevettük, hogy itt a gyalogosok szinte bárhol lelépnek az úttestre. Emlékszem, régen Budapesten is szokás volt ez, de kihalt. Itt meg vígan mennek keresztbe-kasul az emberek, sőt, ha nincs azon az oldalon járda, ahol éppen menni akar, nem megy át a túloldalra, hanem, a padka mellett gyalogol akár több tíz métert is.
Szóval, nagy a bizalom a sofőrök iránt, az biztos.
Parkolás: bárhol és bármikor. Ezt majd kifejtem.
A 2010-s év első bejegyzése - És megint eltelt...
... igen, jó pár nap-hét, sőt, hónap is az utolsó bejegyzés óta. Egyre erősebb a gyanúm, hogy nem sikerül napi rendszerességgel írnom erre a blogra.
A friss hírek: most már biztosan maradunk egy évet még. Azaz, ugye, elvileg három évre terveztük a nagyutazást, de évenként meg kell újítani az ösztöndíjat. No, ez történt meg a múlt héten. Most már tényleg megyünk TB-t intézni, mert nem akartunk a bizonytalanra tervezni. Következő hír: még nem költözünk Bragaba. Még nem... majd tavasszal. Ami, ugye, 3 hónapot jelent, de hát a papírmunka lassabban halad, és nincs pontos időpont. Szerencsére az albérlettel sincs gond, mert a tulajdonosék örülnek nekünk: megbízható pénzforrást jelentünk a számukra, nincs gubanc a szomszédokkal - nem úgy, mint az előző albérlőknél -, baráti beszámolókat írogatunk egymásnak emailben: mi hogy vagyunk itt, ők hogy vannak Angliában.
Időjárás: na, ez aztán olyan szokatlan, mint a karácsonyfázás volt. Igaz, ez nem embertől függő dolog, de akkor is bekerülhetne a "ezek a portugálok" - sorozatba. A hőmérséklet olyan csípős (ha nem nagy képzavar), fúj a szél erősen, a felhők versenyfutást tartanak, a napfény pedig ennek a tükrében hol van, hol nincs. Pedig a napfény jelenti az éltető meleget - még mindig nincs hőmérőnk, tehát nem tudom megmondani, hány fok is van a lakásban, de van, amikor kevesebb, mint kint. Kíváncsi vagyok, mi lesz, ha egyszer visszaköltözünk Magyarországra... akkor meg zavarni fog a fűtött lakás? Igaz, a hőmérséklet nem tavaszidéző, de az eső esés milyensége annál inkább. Tegnap háromszor volt jégeső... az az igazi, napsütéses, égszakadásos hirtelen jegesedő... lehet, hogy a vérbeli portugálok kinevettek volna, ha látják, mit csináltam: mivel itt egy rétegű az ablaküveg, hát nagy riadalmamban lehúztam a sötétítő redőnyt. És felkapcsoltam a villanyt... délután háromkor :D De így nem tört be az üveg, na... érthető, nem?
A friss hírek: most már biztosan maradunk egy évet még. Azaz, ugye, elvileg három évre terveztük a nagyutazást, de évenként meg kell újítani az ösztöndíjat. No, ez történt meg a múlt héten. Most már tényleg megyünk TB-t intézni, mert nem akartunk a bizonytalanra tervezni. Következő hír: még nem költözünk Bragaba. Még nem... majd tavasszal. Ami, ugye, 3 hónapot jelent, de hát a papírmunka lassabban halad, és nincs pontos időpont. Szerencsére az albérlettel sincs gond, mert a tulajdonosék örülnek nekünk: megbízható pénzforrást jelentünk a számukra, nincs gubanc a szomszédokkal - nem úgy, mint az előző albérlőknél -, baráti beszámolókat írogatunk egymásnak emailben: mi hogy vagyunk itt, ők hogy vannak Angliában.
Időjárás: na, ez aztán olyan szokatlan, mint a karácsonyfázás volt. Igaz, ez nem embertől függő dolog, de akkor is bekerülhetne a "ezek a portugálok" - sorozatba. A hőmérséklet olyan csípős (ha nem nagy képzavar), fúj a szél erősen, a felhők versenyfutást tartanak, a napfény pedig ennek a tükrében hol van, hol nincs. Pedig a napfény jelenti az éltető meleget - még mindig nincs hőmérőnk, tehát nem tudom megmondani, hány fok is van a lakásban, de van, amikor kevesebb, mint kint. Kíváncsi vagyok, mi lesz, ha egyszer visszaköltözünk Magyarországra... akkor meg zavarni fog a fűtött lakás? Igaz, a hőmérséklet nem tavaszidéző, de az eső esés milyensége annál inkább. Tegnap háromszor volt jégeső... az az igazi, napsütéses, égszakadásos hirtelen jegesedő... lehet, hogy a vérbeli portugálok kinevettek volna, ha látják, mit csináltam: mivel itt egy rétegű az ablaküveg, hát nagy riadalmamban lehúztam a sötétítő redőnyt. És felkapcsoltam a villanyt... délután háromkor :D De így nem tört be az üveg, na... érthető, nem?
Igaz, hogy a következő képeket nem tegnap csináltuk, de a pár napos különbség az időjárás tekintetében mit se számít mivel lassan egy hete ilyen váltakozó minden.
2010. január 12., kedd
Karácsony
Igen, lassan már három hete. Azért az emlékek megmaradnak. :)
Írtam, hogy beköszöntött hozzánk is a betegség, ami szerencsére nem volt nagyon komoly, de arra pont elég volt, hogy a karácsonyi felkészülésünket leszorítsa a minimális 1.5 napra.
Első dolog a karácsonyfa-kérdés volt. Öt telefonhívást bonyolítottam le - milyen jó, hogy járok már portugálra :) Igazán hasznát vettem, bár, amikor megmondtam, hogy nem portugál vagyok, az ötből három helyen átváltottak angolra. De hiába, mert a nyelvi bravúrok árán sem találtam igazi élő fenyőt. Szóval: maradt a közeli park, ahova gondoltuk, bemegyünk és szerzünk 1-2 ágat. Gondoltuk mi naívan. Hogy majd Szenteste délutánján sikerrel járunk. Eredmény: sötétedés utáni bezárt park. Ekkor már csak abban bíztunk, hogy nyitva lesz a jól bevált bevásárlóközpont. Nem faügyben, hanem csak egy-két dolgot szerettünk volna még vásárolni. Délelőtt azt mondták nekem az információn telefonon, hogy este hétig nyitva lesznek. Mi hat után kicsivel értünk be, de már csak kifelé engedték a vásárlókat. :( Pech.Tehát eljutottam arra a pontra, hogy megnyugodtam: most hazamegyünk és szépen teljesen békés tempóban elkészítjük a karácsonyi vacsorát: halászléstül, mákostésztástul, bejglistül és mézeskalácsostul. Ebből a mézeskalács tésztája már egy éjjelt a hűtőben töltött, a hal is ott fagyoskodott mellette. A főzés-sütést tarkította pár skype-beszélgetés az otthoniakkal. Hiába az egy óra időeltolódás, akkor is meglepődtek, amikor az vacsora kérdés előjött. "Hogy, miiiii? Nálatok még csak készülőfélben van a vacsora? És mikor lesz kész? Kissé késő van, nem?" és ezekhez hasonló mondatokra késztettük a kedves otthoniakat, amikor este 9 körül meséltünk a kulináris előkészületekről. De, most tényleg, minek rohanni? Ez az este aztán végleg nem a kapkodásról szól. Meg is lett a gyümölcse: életem első saját halászleve, bejglije, mézeskalácsa. És életünk első közösen elkészített és elfogyasztott karácsonyi vacsorája is. No, és az első karácsonyfánk is. Nem mondom, hogy fenyőfa, mert csak emlékeztet arra - egy égősor+fal+gyurmás ragasztó= világító leégésmentes fa. Íme, képekben is - a bejgli sajnos hamarabb elfogyott, minthogy felvágva is képre kerüljön :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)