365 nap

Ugye, ez a szám egy évet jelent. Nos, lassan napra pontosan - pár órán belül - ennyi ideje érkeztünk meg Lisszabon repterére. Olyan, mintha csak két hónappal ezelőtt lettünk volna a bőröndjeinket húzva a nagy tömegben esti fél11-kor. De nem, egy éve volt. :)
Akkor most: mindenkit üdvözlünk innen a -jelenleg- borús, esős Odivelasból. Ez a bejárati ajtó előtti bokor, amin most is vannak virágok. Innen küldünk Nektek egy kis csokrot.

Ezek a portugálok, na, de kérem... egyéb KRESZségek 2.

Akkor nézzük a parkolást.
Mint már írtam, nekünk nincs kocsink, így nem tudom pontosan, mennyibe is kerül a parkolás a parkolási övezetekben - ha egyáltalán van ilyen. (Azt hiszem, van.) Azt már tudjuk, hogy a reptér parkolójában szintenként más és más a díj. És azt is, hogy nem mindegyik bevásárlóközpontban ingyenes a parkolás. (Szerencsére ahova mi járunk bevásárolni, ott igen. Bár, mivel nincs kocsink...)
Viszont az utcai parkolás módja!! Itt szinte szó szerint vehetjük a bárhol kifejezést.
1. Buszmegálló közelében: nem tudom, a portugál KRESZben van-e szabály arra, hogy a parkoló autó és a megálló/zebra/villamossín stb. milyen távolságra legyen egymástól, de tapasztalataink alapján vagy nincs, vagy mindenki tesz rá magasból és szokás-elven parkol. A buszmegállót legbiztosabban a megálló tábla jelzi. Otthon a megálló elején van a tábla, itt a végén. Tehát, akkor a tábla után kéne a szabad hely a busznak. Ami ha még meg is van, akkor sem biztos, hogy a busz odafér, mert körülötte - megálló előtt és mögött - parkolnak az autók. Ezért nagyon sokszor a busz meg sem próbál beállni a megállóba :) Milyen jó, hogy a sofőr magasan ül és ált. rálát a megállóra és látja, hogy áll-e bent valaki. Bár, akkor sem köteles megállni, mivel a felszállónak kell leintenie a buszt, amelyikre vár. Szerencsére azért mindegyik buszvezető lelassít egy kicsit a megálló előtt, így időt adva a várakozóknak, hogy feleszméljenek a parkoló kocsik tengeréből hirtelen előbukkanó busz láttán.
Már itt laktunk két hete, és buszoztunk is rendesen, amikor felfedeztünk egy új buszmegállót. Nekünk volt csak új, mert pont egy jobbkanyarban húzódik meg, ahol mindig min. három autó parkol. Eleinte azt hittük, hogy a kanyar miatt a balról jövő fő(bb) utca miatt áll meg a busz, elsőbbséget adva. Aztán egyik alkalommal le és fel is szálltak a buszról. Azóta tudjuk, hogy a legváratlanabb helyeken vannak elszórva a buszmegállók.

2. Garázsos lakóház előtt: egyszerű, ha van garázsod... ha meg nincs, akkor bárhova az épület körül, csak messze a garázskijárattól. De még milyen messze! Nem elég a józan ésszel kimért egy netán másfél kocsinyi szabad kihajtásban gondolkodni, mert talán épp olyan garázst fogsz ki, aminek a tulaja ennyi hely segítségével sem tud ki/behajtani. És aztán másnap az emeletről ordít le hozzád, panaszkodva, hogy kint kellett állni a kocsijának egy fél napot, és már hívta is kétszer a rendőröket. (Azok meg vagy kijöttek és körberöhögték vagy ki se jöttek.) Még a jószomszédi csevej napján aztán láthatod a saját két szemeddel az ablakon kinézve, hogy ott ahol álltál - rossz helyen -, a tulaj saját két kocsija parkol... és kérdezed magadtól: Most akkor hogy is van ez az egész? Eme jeles nap óta csak nevetünk nagyokat, amikor napokig áll a már megszokott fehér kocsi a garázs előtt. Lehet, hogy csak más kocsija vagy netán a piros színű autó nem tetszett neki?
Egyébként a házaknál is a kijelölt parkolóhelyeken túl mindenhol leállnak. Este olyan érzés fog el, mintha kocsiország alvó lakói között járnék.

3. Az utcán: elakadásjelzővel rövid (khm..) ideig szinte bárhol, amit magyar szemmel nem tartasz veszélyesnek. A pénteki portugál óráról hazafelé mindig találkozom egy pasival, aki a buszmegállóban dekkol. Nem öt percig ám! Nekem úgy huszonöt percet kell várnom a buszra. Nos, a pasi már előttem ott van és én hagyom el a helyszínt hamarabb. Ez még nem is annyira rossz - a buszmegállós parkoláshoz hozzászoktam -, de nem kapcsolja le a motort+rövid időközökkel dudál is egy jó nagyot. Sajnos a rövid időközt nem lehet pontosítani, így mindig meglepetésként éri a megállóban várakozókat a hang - ami nem csendes.
Másik eset, amit sokáig nem felejtünk el: a parkoló kocsisziget. Ugye, ismerős a szélesebb úton a járdasziget? Nos, mi egy kb. tíz autóból álló kocsiszigetet kerültünk meg egyszer. Első ránézésre azt hittük, hogy a szembesávban várakozó autók mellett döcögünk. Aztán gyanús lett a dolog, mert nagyon nem mozdultak és nem is világított a fényszórójuk sem. Akkor jöttünk rá, hogy a 2x2 sávos út közepén az autók parkolnak! Megértem, hogy Karácsony közeledtével nem volt sok hely a bevásárlóközpont parkolójában, ill. nem akartak fizetni, de hogy ennyire könnyedén oldják meg a helykeresést?

Ezek a portugálok, na, de kérem... körforgalom, zebra és egyéb KRESZségek

Jelenleg kettőnk közül nem én vagyok, aki hivatalosan autót vezethet, ám egyformán nem értünk pár portugál szokást az autózás terén.
Körforgalmi index - két típus van: nem indexel, indexel. Kb. egyformán idegesítő a magyar vezetőnek a kétsávos körforgalomba besoroláskor, benti haladáskor és kikanyarodáskor. Azt vettük észre, hogy ált. a besorolás után a belső sávban haladnak függetlenül a körforgalomban megtett út hosszától vagy, ami rosszabb: a két sáv között.
- nem indexel: akkor most ki akar jönni a körforgalomból (hirtelen fordulattal) vagy bent marad? Várjunk vagy se?
- indexel: de merre?? Van, aki a besorolás megkezdése előtt már indexel balra és ezt megtartja addig, amíg el nem hagyja a körforgalmat. Namármost, kifelé jobbra kéne, nem? A másik fajta, aki végig jobbra indexel. Ez pedig azért érthetetlen, mert mi kintről várva arra számítunk, hogy akkor ő előttünk el is hagyja a körforgalmat, így mi behajthatunk. De nem, ugyan... ő elhúz előttünk, szokásos portugál dinamikus gyorsasággal, jó esetben a belső sávban, nem pedig a kettő között.
Szenteste pont előttünk ment egymásnak egy kisfurgon és egy személygépkocsi, mert a kiskocsi ki akart slisszolni a körforgalomból belső sávból még a külsőn haladó furgon előtt. Mi pedig épp kicsorogtunk tőlük jobbra, mert másfelé nem volt út. Igaz, ott is akartuk elhagyni a körbe-karikát.

Zebra: legyen szó a legkisebb személygépkocsiról vagy nagy behemót teherautóról, itt a gyalogosnak akkor is elsőbbsége van. Lassan kezdek bízni a portugál sofőrökben, és le merek lépni még akkor is, ha elég gyorsan jön az autó, de van még 10 métere a zebráig, mert tudom, hogy nem fog rajtam át menni. Azért néha, még duplán be akarom biztosítani magam, aminek az a vége, hogy szegény autósnak le kell lassítania teljesen és megállnia. Ilyenkor kedvesen mosolygok, hátha ez csökkenti a rosszérzést benne. Nem is tudom, hogy egy portugál ilyenkor mit is gondol... de talán nem haragszik :) Azért említettem meg a kocsi méretet az előbb, mert a buszok is betartják a szabályt. Tudnotok kell, kedves olvasóink, hogy itt a buszok is nagyon dinamikusan mennek. Eleinte rángatózásnak érezi a magyar BKV-hoz szokott ember, de rájön, hogy ez más. Itt a busz puhán fékez, nem kattog, nem rángat, csak az ember fizikai tehetetlensége lép életbe a gyors sebességváltásnál. Visszatérve a zebrára: gyakorló buszutasként már többször tapasztaltam, hogy a zebra kezdetére alig lóg be az orra a busznak, mert tudja, hogy honnan kell fékezni... gyalogos is átmegy, busz se lóg be a zebrára... csak az utasok próbálják megtartani magukat a busz belsejében. Szóval, ezt a hirtelen fékezést annyira még nem élvezem. Komolyan: az ilyen helyzetekben a gyalogos miért nem gondol a buszozósokra? Miért kell neki mindenáron lelépni? OK, hogy ővé az elsőbbség, de azért felmérhetné a terepet... És még meg se köszöni a buszvezetőnek... Azt is észrevettük, hogy itt a gyalogosok szinte bárhol lelépnek az úttestre. Emlékszem, régen Budapesten is szokás volt ez, de kihalt. Itt meg vígan mennek keresztbe-kasul az emberek, sőt, ha nincs azon az oldalon járda, ahol éppen menni akar, nem megy át a túloldalra, hanem, a padka mellett gyalogol akár több tíz métert is.
Szóval, nagy a bizalom a sofőrök iránt, az biztos.

Parkolás: bárhol és bármikor. Ezt majd kifejtem.

A 2010-s év első bejegyzése - És megint eltelt...

... igen, jó pár nap-hét, sőt, hónap is az utolsó bejegyzés óta. Egyre erősebb a gyanúm, hogy nem sikerül napi rendszerességgel írnom erre a blogra.
A friss hírek: most már biztosan maradunk egy évet még. Azaz, ugye, elvileg három évre terveztük a nagyutazást, de évenként meg kell újítani az ösztöndíjat. No, ez történt meg a múlt héten. Most már tényleg megyünk TB-t intézni, mert nem akartunk a bizonytalanra tervezni. Következő hír: még nem költözünk Bragaba. Még nem... majd tavasszal. Ami, ugye, 3 hónapot jelent, de hát a papírmunka lassabban halad, és nincs pontos időpont. Szerencsére az albérlettel sincs gond, mert a tulajdonosék örülnek nekünk: megbízható pénzforrást jelentünk a számukra, nincs gubanc a szomszédokkal - nem úgy, mint az előző albérlőknél -, baráti beszámolókat írogatunk egymásnak emailben: mi hogy vagyunk itt, ők hogy vannak Angliában.
Időjárás: na, ez aztán olyan szokatlan, mint a karácsonyfázás volt. Igaz, ez nem embertől függő dolog, de akkor is bekerülhetne a "ezek a portugálok" - sorozatba. A hőmérséklet olyan csípős (ha nem nagy képzavar), fúj a szél erősen, a felhők versenyfutást tartanak, a napfény pedig ennek a tükrében hol van, hol nincs. Pedig a napfény jelenti az éltető meleget - még mindig nincs hőmérőnk, tehát nem tudom megmondani, hány fok is van a lakásban, de van, amikor kevesebb, mint kint. Kíváncsi vagyok, mi lesz, ha egyszer visszaköltözünk Magyarországra... akkor meg zavarni fog a fűtött lakás? Igaz, a hőmérséklet nem tavaszidéző, de az eső esés milyensége annál inkább. Tegnap háromszor volt jégeső... az az igazi, napsütéses, égszakadásos hirtelen jegesedő... lehet, hogy a vérbeli portugálok kinevettek volna, ha látják, mit csináltam: mivel itt egy rétegű az ablaküveg, hát nagy riadalmamban lehúztam a sötétítő redőnyt. És felkapcsoltam a villanyt... délután háromkor :D De így nem tört be az üveg, na... érthető, nem?

Igaz, hogy a következő képeket nem tegnap csináltuk, de a pár napos különbség az időjárás tekintetében mit se számít mivel lassan egy hete ilyen váltakozó minden.