Szeretném, ha ez a blog kapocs lehetne Magyarország-NagyVilág és köztünk, akik most Portugáliában vagyunk otthon.
Annyit kérek Tőled, ki erre jársz, hogy írj (olyasmit, amiről megismerünk). Csak azért, hogy tudjuk, meglátogattál.

U.i.: Persze, ami itt megjelenik írás, kép és minden egyéb - kivéve a blog design-t - saját "termék", lenyúlni tilos :)

Magyarok Portugáliában! Csináltam levelező listát és egy csoportot az "arckönyvben"- ha szeretnétek rajta-benne lenni, írjatok! :)

2009. november 20., péntek

Rádióóók...

Ez most nem a itteni hétköznapokról szól majd... azaz, ha jobban belegondolok, mégis valamennyire...
Amikor ideköltöztünk, nem volt se netünk, se TV. Csak a magyar mobilom, amin van rádió is. Bekapcsoltam, és kerestem valami zenei adót. Amikor meghallottam az első "ismerős" számot, tisztára otthon érzésem lett. Igaz, ez felfogható úgy is, hogy nagy az a fránya globalizáció, és ami otthon szól, az szól máshol is. De nekem akkor is az ismerős zene otthon hangulatot teremtett. Aztán megszólalt a műsorvezető is valamikor... ez ütött fejbe. Semmit sem értettem, és rájöttem, hogy hiába az ismerős zenék, nem lesz köztük magyar, amitől igazi otthoni lenne a dolog.
Úgy két múlva jött a net: juhéé! De tényleg. Mert amint lehetett, magyar hang szólt innentől kedve a lakásban. Kíváncsi vagyok, mennyit hallanak a szomszédok az én nappali bulijaimból :) Eleinte nagyon fura volt, hogy az ismerős hangok az időjárásról és a közlekedésről beszélnek, én meg kinézek, és teljesen más az idő... a közlekedést meg sem említem. :) Lassan hozzászoktam, hogy máshol vagyunk.

A nettel együtt a hírolvasás is visszaköltözött a mindennapi elfoglaltságaim közé. Ez az a pont, ahol el is jutottam a fő témához: a döntés, ami alapján elveszítette jó kis üzleti, társadalmi (?), kulturális (?), de inkább tömegigényt kielégítő helyét két országos rádió.
Igen, én is hallgattam őket... nagyon is sokat. Emlékszem, a Balatonon még németül szólt a nap nagy részében az egyik - az idén 23 éves adó.
És olvastam, sok-sok hírt, elemzést, nyilatkozatot... hallgattam továbbra is az adókat... engem is elkapott a szomorkodási-hév, igen, éreztem azt, hogy talán nem volt minden rendben az elbírálással... Máig nem értem teljesen, hogy adott feltételeknek nem eleget tevő pályázót kizárnak, majd egy hozzáhasonlót nem... és ő még befutó is lesz, jobban mondva nyertes. Megértem, hogy az adott rádió munkatársai nem nyilatkozhattak előre arról, hogy a bezárt-a-bazár nap után hol is dolgoznak majd. Azt viszont nagyon nem, hogy miért álltak be a sorba és butították, sőt, hülyítették a népet? Sírás-rívás, igazi feketehangulat, majd másnap mintha semmi nem is történt volna, csak annyi, hogy változott a cím, a telefon/SMS szám, ja és a név.

Hát, ennyire barmok vagyunk? Mi, akiktől megy beléjük a pénz? Vagy csak hagyjuk, hogy barmoknak nézzenek?

Szerintetek??