Ismét videó

Megint találtam egy kedvemrevalót. Köszönet az alkotóknak :)

Egy kis Budapest :)

Tanulmányi eredmény

Tegnap 12.45-kor mentem be az utolsó vizsgámra. Csak egy előre kidolgozott tételt kellett bemutatnom a vázlattal és témajegyzékkel egyetemben.

Ez volt a kiindulási pont. Azért én kicsit aggódtam, hogy a témából továbblépve kérdezgetnek majd... én legalább is megtettem volna :)

Elvileg 11-re hívtak be, de az ajtón volt egy vizsganévsor, amin az utolsóként szerepeltem. Nem találtam benne semmi logikát, mert még a "régi" - azaz lánykori - nevemen futok az ELTE-n... szóval, "B" betűvel voltam az utolsó. Lehet, hogy örültek, hogy csak egy dologból kell vizsgáztatni, így a végére raktak, nem tudom.
Tehát, végigvártam mindenkit, mert volt úgy 1.5 óra csúszás ám :) Ahogy haladtunk előre az időben, úgy csökkent a vizsgázók vizsgaideje. Mire rám került a sor, már 5 percnél tartottunk. Igen, kb. 5 perc alatt kész is voltam. A három tagú vizsgabizottságból egy tanárnő kérdezett, a másik kettő - az elnököt is beleértve - valami teljesen másról beszélgetett, hangosabban, mint én :) Amikor a vizsgáztatóm megkérdezte őket, van- e kérdésük, összerezzentek és egyszerre mondták, hogy nincs.
Egy perc várakozás kint a terem előtt, majd ismét be... mindenki állva fogadott nagy mosollyal az arcukon, és a vizsgáztatóm ezt mondta:
"Egyöntetűen azon a véleményen vagyunk, hogy a tudása megalapozott, látszik, hogy az elméletet gyakorlattal is alá tudja támasztani, tehát 5-t adunk magának. Gratulálunk és jó nyarat kívánunk."

Erre mit is mondhattam volna? Széles vigyorral kívántam miden jót nekik is.
Tehát most már csak az ünneplőruhás, fehérkesztyűs átadás van hátra... ezzel lóg nekem még az ELTE, én már neki semmivel :D

A képregény

nagyon szép, nagyon jó, színes, "szagos"... és igazán felhasználható a nyelvórákon. Nem, nem csak a vicc és a pihenés kedvéért, hanem komoly témák, komoly nyelvtan tanításához is. Hogy ezt honnan veszem? A sok cikkből és könyvekből, amik alapján kész lett a diplomamunka, a kedves és olykor szigorú konzultációkból... és ennek mind meg is lett a gyümölcse: írásbeli - diplomamunka: 5. A védés: 4, mert lehetett volna több a szakszó :) Én örültem, hogy (szerintem) helyesen és csak spanyolul kifejtettem, amikre a kérdések irányultak. Most már csak a hivatalos papírt várom :)
(És még egy tanárszakos záróvizsgát, aminek semmi köze a diplomamunkámhoz. Hogy ez jó-e vagy sem... majd elmesélem a tapasztalataimat.)

Ismét itthon

Ma egy hete, hogy elindultunk haza. Három nap alatt meg is érkeztünk. Nem, nem arról volt szó, hogy megint kifogtunk volna egy csődbemenő repülős céget. Sokkal jobb dolog: autóval jöttünk haza. Persze, előtte kifáradt, de vidám szülő-útitársainkat jól megvendégeltük magunknál, miután szép ötnapos kocsiutat a hátuk mögött hagyva megérkeztek hozzánk.
A két út közti különbség oka: az elsőbe belefért jó pár városlátogatás, a hazafelébe nem igazán, mert az a hazajövetelről szólt. Azért belekóstoltunk a "minden éjjel (összesen kettő) máshol alszunk - vándoréletbe": szállás kiválasztás az útvonalterv szerint, lefoglalás, "most levonják a bankszámláról az összeget vagy mégsem? Van elég pénz rajta?"- szindróma, 1000 km/nap autózás-vezetés-néha kómázás, 2 láb/utas-bőrönd-kristályvizes üveg-pulóver, kabát-leendő virágcsemeték konstans hely és helyzetváltoztató mozgása...
Egy dolog volt szinte állandó: a gatyarohasztó meleg hiánya. Valahogy Portugáliában is megrekedt a 18 fok körüli "meleg" felhőkkel és hideg esővel tarkítva, de alig hogy elindultunk Magyarország felé, az egész pereputtynak kedve támadt az utazáshoz, és jöttek velünk. Szerencsére a Pireneusok és az Alpok kacskaringós hágóit nem szerették, és más utat választva bevártak minket az alacsonyabb és laposabb területeken. Ám, az újratalálkozás öröme nagy volt! Hatalmas esőcseppekkel - azt hittük, hogy jég eső esik -, felhőkkel és széllel köszöntöttek. Közös utunk úgy Olaszországig tartott, Torinóba már egyedül érkeztünk meg, és egészen hazáig élvezhettük a meleg napsütést.
És most? Kedves ismerőseink itthon! Ne haragudjatok, de azt hiszem, útitársaink beértek minket... megint hideg és eső... Bocsánat :)
Ígérem, szándékunkban áll elvinni őket júl.29-én egy repülőútra Lisszabon felé. Talán útközben a szép kilátás, és a nagy magasság úgy elvarázsolja majd őket, hogy végleg búcsút intünk egymásnak.
Addig is fogadjatok mindannyiunkat sok szeretettel :)