Ha a dolog beindul...

A cím a riport-témát fedi.
Az úgy volt... kezdhetném a magyarázkodást, mert tényleg nem gondoltam, hogy időben ennyire közel kerül a két írás egymáshoz.
A Metro újság idén szept.26-án születésnapot ünnepelt. Ajándékként külföldön élő magyarokat kerestek, és kértek meg, hogy válaszoljanak pár kérdésre. Tehát ennek a riportnak volt határideje. A paragemblog-osnak ilyen konkrét nem volt. Ott a terjedelemmel is rugalmasabban gondolkozott a kedves szerkesztő. ;)
Szeretném elmesélni, hogyan is kerültem bele ebbe az egészbe.
A Metrohoz a magyartanítás volt a kulcs, míg a blognál a szerkesztő írt a magyaros csoportba egy kérést, és jelentkeztem - ez volt az egyszerűbb riportkészítés. :) A Metro esetében az egyik magyaros tanítványom a portugál szerkesztőségben dolgozik, és írt, hogy megkeresték őket Magyarországról a már említett témával. Mivel a kolléganőjéhez futott be a kérés, aki meg éppen előző nap nyugtatta a tanítványomat, hogy jól fog sikerülni a magyar kurzuszáró vizsga, arra gondolt, hogy megkérdezhetnének engem első körben. Megkaptam a kérdéseket, és vállalhatónak véltem a dolgot. :) Meg kellett írnom magyarul és angolul a mondandómat, fényképet mellékelni. Persze, a kép nem volt megfelelő, újat kellett fotózni... óóóó, hogy mennyi macera van ezzel! :) Most már el tudom képzelni, hogy egy-egy fotósorozatnál a képen megjelenő arc hűen tükrözi-e vajh' a "modell" igazi kedvét... :D Mivel csak a rólam megjelenő szöveget kaptam meg átolvasásra és jóváhagyásra, ezért nekem is meglepetés volt a többi interjú. Meglepetés és egyben elgondolkodtató olvasmány is. A "Megkérdeztünk pár külföldit, mi jut Magyarországról az eszükbe"-téma válaszainál meg... nagyokat röhögtem kínomban olykor-olykor. Azért volt szívet melengető is a válaszok között. :)
Íme két formátumban az újság:
1. Internet-olvasó barátibb
2. PDF formátumban
Jó olvasást kívánok Nektek. :)

Egy igazi riport...

Számomra a riport mindig élőbeszédet jelentett... persze, hiszen rádión, TV-én, és nyomtatott újságokon, könyveken nőttem fel. Azóta pedig lassan az internet bekebelezi mindezt... azért én kitartok a régiségek mellett, nekem pl. egy letöltött könyv sajnos nem az igazi. Azt is észre vettem magamon, hogy ha valamit gépen olvasok, arra kevésbé emlékszem, mint a kézbe vett, nyomtatott formában megjelenő írásra. Mintha a gépies dolgok a felszínen maradnának, nem ülepednek le az agyamba... Ki érti ezt?
Másfél hete olvastam a magyar csoportban egyikünk felkérését, hogy szívesen jelentetne meg a blogján Portugáliában élő magyarokkal készített riportot. Megszületett, íme az első virtuális nyomtatásban megjelent "párbeszédem".
U.i.: kicsit a blogot kiegészítő összefoglalónak tartom, vannak 'ismétlések'. :)