2010. december 31. este 6 óra 38 perc. (Itt, Odivelasban, a laptop órája szerint.)
Kész a húsleves, az igazi szilveszteri vacsora elkészítése még vár. (Lesz azért virsli, mustár... és ha erőm még kitart, akkor kaszinótojás is. Vagy lehet, az csak holnap a lencseleves kíséretében :) )
Fura dolog ez az évvége: két családból jövünk, azonos értékek mentén neveltek, ám különbségek így is akadnak. Például a mai nap: "második családomnál" nem ünnep-ünnep, de azért mégis egy kicsit. Én pedig hozom a következő emlékeket: Rádiókabaré különadása 2.5 órán keresztül; sötét, csillogó, lámpafényes, trombitálós, konfettis, cidrizős és vidám séta a Nagykörúton Anya kezét fogva; igazi barátokkal házibuli; csendes, beszélgetős vidám este amikor az életreszóló négyes-lányosfogat közös kívánságokat ír egy lufiba és nekiereszti a nagyvilágnak éjfél után a padlásról az ablakon át a csillagos égbe; a Himnusz a Tv-ben.
No, ebből az emlékek kavalkádjából lesz idén - ma! - immár a második személyre szabott, "csak a mienk" ünnep. Igaz, portugál fűszerezéssel: a horizonton min. 3 tüzijáték gócpont és éjfélkor csörömpölés: aki él és mozog, kinyitja az ablakot/kimegy az erkélyre, ház elé, utcára lábossal/lábosfedővel és fakanállal és nekiáll "kezeszakadtából" tapsolni. Ez aztán jó kis hangzavarhoz vezet, hiszen egy kézben az ütő, míg a másikban a "hangszer" és mindenki a saját ritmusát követi, nincs itt karmester, kérem szépen :) Idén ha sikerül, akkor hanganyagot és készítek az eseményről. Tavaly az ablakban dideregve, az utcai és égi "zenebonát" lehalkítva magamban, olyan jó érzés volt elénekelni a Himnuszt. :)
Mindegyikőtöknek, aki olvassa az írásaim, kívánok sok szép percet, órát, napot az Újesztendőben. A nehézségek meg/túl/átélésére erőt, a vidám pillanatokhoz pedig jó emlékezőtehetséget :)
2010. december 31. este 7 óra 07 perc. (Itt, Odivelasban, a laptop órája szerint.)
