ILNOVA

Tudjátok, mit jelent? Én sem tudtam sokáig. :) Instituto de Línguas (da Universidade) Nova (de Lisboa). Azaz, a lisszaboni Új Egyetem Nyelvi Központja. (Két nagy egyetem van, a Clásica és a Nova.)
2011. okt. 11-től hivatalosan magyar mint idegen nyelv órát tartok itt, hatvan órában összesen. Elmúlt egy hónap, és még mindig nem hiszem el. :) Négy tanítványom van, akik nem heccből jöttek. Ha már fizettek, akkor alapból nem hecc a dolog. :) Van, aki járt Magyarországon-Budapesten és megszerette a nyelvünket. Van, aki Budapestre fog költözni, talán végleg. Van, akinek a (jövendőbeli) családtagja magyar és van, aki orvosira jár majd hat évet Magyarországon. Ugye, ezek komoly érvek?
Korosztályilag fiatal felnőtt és középkorú felnőtt a választék. Mind nagyon jó fejek. Igaz, még többet beszélünk portugálul, de már vannak kedvenc magyar szavak: egészségedre, köztársaság, barack, dobókocka, meggylé, uborka. Ebből is látni, hogy az órai témák igen frissen, gyorsan váltják egymást.
Azért a tanterem falain kívül az egyetem területén nem érzem magam tanárnak. Már csak azért sem, mert valahogy leragadtam 24 és 26 éves korom között, és talán így is viselkedek.
Ami az ottani mindennapi tennivalókat illeti: az utcáról belépve, a kertben rögtön a portán kell kérnem a kulcsot és a teremben található masinák távirányítóit. (Amiket most már nem is használok, mert a kézi-közeli vezérlés a megbízható. De azért elkérem a dolgokat, legyen mit elhagynom.) Most már tudják, hogy tanítani jöttem és nem diák vagyok. Bár, ha jól láttam, új portaszolgálatos emberkék lesznek, kezdődik minden előröl? Talán nem, és ha látják, hogy ismerem a dörgést, akkor hamar túljutok az első "ellenőrzési ponton." A terem a másodikon van, de az épület elosztás olyan, hogy lépcsőzve a negyediken érzem magam, mire feljutok. :) A kezemben lévő kulcs és távirányítók segítenek a lépcsőn ülő-álló embereknek beazonosítani, hogy el kéne engedniük, mert várnak rám! :) (Ez most nem fellengzés, amint már a tömegközlekedésnél meséltem, sajnos az udvarias tovább engedés nem az erősségük az ittenieknek.)
Az órán is szerencsére sikerült az első pillanattól kezdve baráti hangulatot teremteni. Ha jobban belegondolok, ők is és én is diákok és tanárok vagyunk egyszerre, hiszen nekem a portugál még mindig tanulandó nyelv. Ezért volt már jó pár percnyi nevetés abból, hogy nem figyeltem oda eléggé és más szó hagyta el a számat... mert ugye, a hosszú és a gyógyszer akármennyire is szeretnénk, nem jelentik ugyanazt. :)
Ami a tanárit és a tanári kart illeti: előzőről tudom, merre található, de sosem voltam még bent. Az utóbbiból pedig csak halvány sejtéseim vannak. Na jó, ismerek három kollégát... a többieket pedig próbálom felismerni. (Kulcs, távirányító... :) ) A három kolléga:
- egy német úr, aki mindig utánunk jön ugyanabba a terembe, ahol keddenként vagyunk,
- egy spanyol nőci, aki legelső nap kisegített némi "Hol találom ezt?" infóval,
- egy argentín "srác" - pár év van köztünk -, akinek a spanyol óráira jártam be tavaly, hogy lássam, hogyan is tanítják ezt a nyelvet a portugáloknak. (Meg is kérdezte anno, hogy nem akarok-e magyart tanítani, mert ott, ahol ő főállásban dolgozik (ILNOVA), szoktak magyar órákat is tartani. Érdekesnek hangzott, idén szeptemberben gondoltam is, hogy elküldöm az önéletrajzomat, de csak halogattam... addig, amíg a munka talált meg engem.)

Heti kétszer két óra a penzumunk. Ám mivel senki nem tudta megmondani pontosan, hogy egy tanóra negyvenöt vagy hatvan perc-e, a csoportommal úgy döntöttünk, hogy nekünk hatvan perc az egy egység. Eddig nem bántuk meg. :)
A fizetés: :D :D :D megint sikerült olyan munkát találnom, ahol inkább a hivatástudat tart meg, nem a fizetés. Maradjunk ennyiben.

Így a heti fix dolgok: háromszor portugál - a régi kurzus folytatása -, kétszer magyar - erre azért készülöm is kell, ami plusz fél/egy nap -, egyszer ovi-suli. És ha minden jól megy jövő héttől a kétszeri adag nő a zumbával. :)

Ezek a portugálok, na, de kérem... - Karácsony 3.

Ezt a bejegyzést lassan két éve kezdtem el. Ilyen sem történt még velem. Ennyi ideig tartogatni valamit. Az igazat megvallva el is felejtkeztem róla. Viszont most már itt is, és otthon is - sajnos - elkezdődött a karácsonyi láz... folytatom is a mese-megfigyelést.

Mivel a Karácsonyhoz hozzátartozik a templom is, ezért most erről mesélek.
Karácsony előtt Advent négy hetében készülünk a nagyünnepre. Jó "turistákhoz" méltóan már ismerjük a közelben lévő összes templomot - egy kivételével, de az van a legmesszebb. Adventben két templomba mentünk el szinte felváltva, hol ide-hol oda.
Első észrevétel: itt nincs igazán adventi koszorú. Azaz, nem szokás ez a forma. A négy gyertya, a gyertyagyújtás igen, de nem kötelező koszorú formában. Az modernebb templomban lépcső alakú - négy lépcsőfokú gyertyatartót volt. Szép piros, enyhén vörös színű textilborítással és csillaggal. Szép volt, csak sajnos a magyar szemünket sehogy sem tudtuk megtanítani, hogy a forma- és színvilágot önmagáért szeresse: a vörös háttéren az ötágú csillag - szóval, számunkra kissé mellényúlás volt a dolog.
(Egyébként itt az emberek az "átkos negyven évet Magyarországon" nem ismerik. Egyszer beszélgettem egy nyomdában a nyomdásszal, valahogy szóba jött ez a téma. Bólogatott nagyokat, hogy igen, itt is volt mindenféle megfigyelés. De azért kérdezgetett, én meséltem, és csak nézett csendben. Visszakérdezett többször is, mert azt hitte, hogy a portugál tudásom nem elég kifinomult, és csak túlzok, mert nem találom a helyes kifejezést. Amikor minden megismételtem, rájött, hogy tényleg tudom, mit beszélek.)

Az oltártól jobbra volt a betlehemi életkép. :) Ez azért már olyan volt, hogy otthon is szépen megállta volna a helyét szerintem bármelyik családi hangulatú templomban. (Igen, mert több hangulatú templom létezik. És mindegyikben érezheti jól is és kicsit rosszul is az ember magát. Az általunk megismert templomokról is írok majd, hangulatfestő képet, ismételten kis képzavarral élve.)
Ám hirtelen a nevetés jött rám egyik pillatanról a másikra. A kép, amihez kezdett hozzászokni a szemem: Ez így mind szép és jó, ugye? Akkor lássuk a portugál díszítést élőben! :)
(Először, kérlek, Kedves Olvasó, kapcsold be ezt a zenét, kis karácsonyi átirat. Hallgasd egy kicsit, hogy meglegyen a hangulat, majd utána jöhet a videó. :) A képminőség régi, mert a gép is régi bútordarab.)



Nekünk ez így nagyon modernül hatott... aztán próbáltunk nem rá figyelni... de a látószögbe mindig bevillant... és ami a videón nem érzékelhető: ez itt kérem szépen, nem holmi egyszerű villogó füzér, hanem programozott, azaz, néha megállt, szépen világított, majd újra nekifogott a háromféle fénycsoda szórásába.
Most így visszagondolva, mit is mondhatnék? Első reakciónk az értetlenség volt, majd a döbbenet, majd a nevetés, majd az "Ez is egy portugál szokás."-jóváhagyás volt. :)

Hogy tetszik?