Jegyeket és bérleteket...5. - gyakorlati tudnivalók

A metró jegyek áráról szóló bejegyzésből kimaradt egy típus: a zapping. Ez annyit tesz, hogy a zöld/kék mágneskártya feltöltésekor ebben a lehetőségben adott pénzmennyiségek közül kiválasztunk egyet - van olyan, amivel kapunk pár eurócentet ajándékba - és ezzel nem csak a metrón, hanem a Carris járműveken ill. a hajón is utazhatunk. Ha nem zappingolunk, akkor csak vagy erre vagy arra a járműre lesz érvényes a kártyánk. Ám, ha az adott pénzt elköltöttük, akkor tölthetünk másik utazási módra is. Ami a lényeg: egyszerre csak egy fajta lehet rátöltve a kártyára. Ezzel már párszor megjártam, míg végre megértettem, hogyan is működik a rendszer. Tapasztalat: megéri a zapping üzemmódra váltás, mert így biztos, hogy mindenre felszállhatunk. :-)

A jegy-bérlet érvényesítése:

1. Metró: minden egyes állomáson jobbra és balra is várnak az átjáró kapuk. Minden kapu felett és jobb oldalt az érvényesítő panelon térd magasságban világít vagy egy zöld nyíl - a te oldaladról lehet átmenni a kapun - vagy egy piros X - ellentétes irányból jöhetnek át -, ám a nép baromira nem figyel erre, és néha mint a birkák mennek, és csodálkoznak, hogy miért nem engedi őket át a kapu. Az érvényesítő panel mindig jobbkézre esik. A tetején van egy érzékelő rész - a zöld/kék kártya fotójával - erre kell rárakni a kártyát/bérletet, majd a kép felett vagy zöld vagy piros fény villan hang kíséretében. A fényjelzéskor az egysoros kijelzőn a gép kiírja, hogy mit érzékel: érvényes kártya + mennyi pénz van még a kártyán - zöld fény esetében -, ill. nem érvényes kártya - piros fénnyel egyetemben -. Ez után vagy mehetsz az oldalra szétnyíló kapuszárnyakon keresztül vagy nem. Ez utóbbinak oka lehet: nem jó kaput választottál, nem érvényes a jegyed/bérleted (pl.: nincs rajta elég pénz - logikusan ez a bérletre nem vonatkozik ), a gép egyszerűen rosszul érzékeli a "papírodat". Bármelyik eset áll fenn, még egy próba olykor csodákra képes és szabad az út. Ha nem, akkor lehet segítséget kérni a közelben cirkáló metrós segítőktől. A hivatalos titulusukra még nem jöttem rá, mert nem ellenőrök, nem forgalomirányítók, se nem rendőrök. Persze a segítség kérés akkor nyerő, ha szabályosan akarsz utazni és tényleg nem te vagy a ludas a piros fény felvillanásában.

2. Carris: a zöld/kék kártyát állványra felszerelt sárga-fekete készülékhez kell hozzáérinteni. Ismét zöld vagy piros fény és csipogás és a már ismert írásbeli tájékoztatás rövidebb formája: érvényes/nem érvényes jegy. Minden járművön több gép is van, így nem kell azonnal az elsőhöz menni. A villamosoknál a helyzet annyiban változik, hogy bármelyik ajtón fel- és le lehet szállni, így néha tömegbirkózássá válik az érvényesítés.

3. Rodiviária de Lisboa: buszok, csak az első ajtón van felszállás és ezzel egyetemben a vezetőnek kell láttamoznia a bérletet egy fejbólintás formájában vagy a szélvédő tövében elhelyezett jegylyukasztóba belesüllyeszted a jegy megfelelő oldalát.

4. CP, azaz Comboios de Portugal (a gyorsvasút): vehetsz jegyet a pénztárnál, ekkor szorongathatod a kalauzra várva. Feltöltheted a CP-re szóló zöld kártyát (ez nem egyenlő a metró-Carris kártyával, külön kell venni vagy automatából vagy a pénztárnál) automatánál/pénztárnál, majd ugyanaz a procedúra vár, mint a metró kapuknál.

Azt hiszem, ennyi :-)
Jó utat mindenkinek, ha egyszer eljön ide. Segítség tőlünk bárkinek bármikor ingyenes ;-)

Karácsonyfa!

Tavaly már meséltem arról a döbbenetes felfedezésünkről, hogy itt Portugáliában mennyire elterjedt a műfenyő és milyen hamar be is költözik a lakásba karácsonyi díszként. Jobban mondva, téli készülődés részeként :)
Az emlékek arra ösztönöztek, hogy felhagyjunk jó magyar szokásunkkal, de csak részben. Méghozzá a favásárlás időpontjával kapcsolatban. A többi maradt. Tehát: élő fenyő - akárki akármit mond, bocsánat, de ebben nem vagyunk természetbarátok, másban igen :) -, földlabdával. Olyasmi, mint lehetőleg későn hullajtsa a leveleit most nem érdekes, mert itt, amennyire feltérképeztük a kínálatot, ez szinte megfizethetetlen. Erre most nem futja.
Múlt héten már sokadszorra toltam el a bevásárló kocsit a fák mellett, de az ár visszariasztott. 14.99 € - ez sok egy lucfenyőért. Minden nap kis reménykedéssel gondoltam az árra, hogy talán lesz ez olcsóbb is és az olcsóság nem jár együtt a fa egyenesarányú kopaszodásával. A csoda dátuma: 2010. december 7-e. Az ár: 8.99 €. Az eredmény:


Egy estét kellett még összekötözve kibírnia, mert december 8-án éjjel két új szerető gazdája elindult, hogy földet szerezzen kiegészítésképpen a már meglévő mennyiséghez. (Ami egy nagy virágcserépbe belefért volna.) Zacskó, ásókanál - ami egyébként a normális leveses kanál másfélszerese és a mindennapokban a konyhában használom - és irány a négy napja esővel áztatott bokorrengeteg a házunk tövében. Tíz perc múlva már a kibontott fenyő alá lapátoltuk, azaz kanalaztuk a friss földet. Ma reggel egy apró pincebogárral találkoztam, remélem, más kedves kerti állatnak nem adunk otthont tudtunkon kívül. Az ültetés után pedig a friss fenyőillat mellett ez a látvány fogad:

Persze, még hátravan a végleges állapot megtalálása, de azért biztató, nem?