Hogy vagyunk?

Köszönjük, most már talán jobban (kopp-kopp).
Szóval, hétfő este itt is baromi hideg lett, és az esti 11 órás buszra várva azt hiszem, kissé megfáztam. Semmit nem éreztem belőle, még kedden sem, csak este. Azóta mindennap másképp fáj a torkom, ma már talán eljutottunk az végső fajtához, amiből már csak a kifelé vezet az út. Csak az jó hosszú lesz, jó kis légcsőfájással meg köhögéssel, meg mindennel. Azért rásegítek mézzel - otthoni, finommal :) - hom.bogyókkal - ezt előbb is kellett volna - otthonról hozott herbáriás kamillavirágból teával és ma már köptetővel is - remélhetőleg, mert az még nincs itthon.

Mivel nem tudtuk, hogy mi zajlik bennem, ezért mindketten itthon maradtunk, nehogy a kutatótársakat is megfertőzzük. Itthonról ment a munka :) És szépen felborult az alvás-ébrenlét ritmus, de ma valahogy sikerül "értelmes" életet élni :)

Emberek: ez az időjárás itt egy vicc! Ma hétágra süt a nap, jó kis meleg van. Olyan otthoni késő őszi idő, de két napig esett és hideg volt... szóval, itt még mindig van minden és nem kiszámítható.

Ez van... :)

Karácsonyi fények kicsit másképp :)

http://www.youtube.com/watch?v=szLmAPW39uE

http://www.youtube.com/watch?v=rmgf60CI_ks

Nekem az amatőrebb jobban tetszik, kár, hogy lemaradt a végéről a zene.

Ezek a portugálok, na, de kérem... - Karácsony 2.

Ne haragudjatok meg rám, mert most sem sikerül szép dolgot írnom - pedig olyan jó lenne :) És minden tapasztalatunk ellenére is szeretünk itt élni, de tényleg. Csak ezek a tapasztalatok hozzátartoznak az éltünkhöz, és szeretném ezeket is megosztani Veletek. Tehát:

Téma: karácsonyfa

Nem akartunk hinni a szemünknek: itt minden színben, méretben vehetünk. Fehér, fekete, vörös, lila, arany, ezüst, bordó, kék. Ja, és persze zöld. :) Az anyag: mű(anyag). Mikortól díszeleg a szobákban? December elejétől. És ez nem vicc. Most már minden második lakásban csillog-villog a fa, az égők az ablakokban, falakon, a fán... mindenhol. Tegnap este jöttem haza portugálról és az egyik épülettömb közepén nem találtam az ablakot, csak a körülötte minden oldalról függő színes lámpaegyveleget. Szóval: vannak nagyon gagyik, de azért vannak ötletesek is. A Mikulásokat már meg sem említem... a Mikulás-függőket - sok-sok bábu egymás fenekében mászva - még ennyire sem. :)

Akkor most pár fa. Színek sorrendben balról jobbra: fekete, bordó, fehér .











Ezt mi csak viccnek tudjuk felfogni :)
Azért van remény: láttam labdás igazi fát is, amit visszavesznek majd. Szóval, reménykedünk :) Csak legyen a Szenteste előtti napokban is még fa...

Ezek a portugálok, na, de kérem... - Karácsony 1.

Mivel ez most a legidőszerűbb esemény, nemde?

Jelenleg egyikünk sem őriz nagyon vidám emlékeket, tapasztalatokat. Miért? Nos, valahogy az egészben nem érezzük az embert, az emberit. Otthon nem tudom, mennyire uralkodott el a "Költs minél több pénzt az ünnep címszó alatt!" gondolkodásmód. Itt - és ez nem vicc - november második felében a bevásárlóközpont már félig pompában csilivillogott. Egyik hétfőn mentem a szokásos nagybevásárlást intézni, és mi fogad? A folyosókról hatalmas, egyébként szép, ízléses, de nagyon karácsonyi díszítés lógott. És nem egy, hanem szép sorjában mindenhol... A "szupermarket" - mi lenne a legtalálóbb magyar szó erre a fajta üzlet-típusra?? - nagykapuján átlépve van egy nagy tér, ahová mindig a legújabb akciós dolgokat pakolják ki, hadd csorogjon az ember nyála... Nos, itt több kupac játék várja a gazdikat. Igen, mert csiripelős, ugatós, éneklős, sok nyelven beszélő babák, figurák, zenedobozok, sok fényű, forgó-pörgő, csilingelő nem is tudom mik sorakoznak. Az ajánlott korosztály: hat hónapos kortól felfelé... Kipróbáltam párat: elvileg angolt és portugált tanít a kicsiknek, de olyan kiejtéssel, hogy még én is nehezen értettem meg. És nem a portugálról beszélek :) Az érdekesség: azóta többször voltam arra és nem sok gyereket láttam a kupacok között...

Az első döbbenet után jött a következő a hétvégén: szombaton koraaeste mentünk ismét vásárolni. Ennyi embert!!! Szinte azonnal hátraarcot akartam, de elhatároztuk, hogy amilyen gyorsan csak lehet, túlesünk a vásárláson. A rádióból halkan - ezt nagyon értékeltem, mert van, ahol csak úgy bömböl a zene, és még ha jó is, akkor is sok egy idő után - szólt a zene: mindegyik karácsonyi... És az emberek mintha zombik lennének, csak tolták a bevásárlókocsit, és pakolták a holmikat... Még a máskor mosolygós eladók sem voltak összhangban a boldog díszítéssel, zenével...

Szóval, ez olyan fura. Én szeretem, ha szép apránként előkerülnek a díszek, a színek, az illatok, ételek, árucikkek, zene... az ünnepi készülődés kellékei. De itt minden egyszerre zúdult ránk... PEdig tök jó dolgokat lehetne kihozni mindebből, csak egy kis lassítás hiányzik.

Ezek a portugálok, na de kérem...

Terveim szerint ezen címszó alatt különböző megfigyeléseinket szeretném Nektek leírni. Olyan dolgokat, amik mosolyra hangoltak, megrökönyödést keltettek bennünk, jókedvre derítettek vagy éppen ellenkezőleg, elszomorítottak, feldühítettek minket.

Lehet nyugodtan hozzászólni, kérdezni vagy éppen ha Ti is tapasztaltatok hasonlókat akár otthon, akár máshonban, azokat megírni. Hadd legyen kis élet ezeken az oldalakon. :)

Rádiókról

Tehát: beszélgettünk itthon mindarról, amit írtam. Tudnotok kell, hogy kettőnk közül én vagyok a rádiózós, tehát amit írtam, az mind az én véleményem :)

Ám, talán finomítanom kell egy kicsit: tudom, hogy minden döntés mögött ott a gazdaság, és minden egyéb "hatalomkodás"... Igen, én egy utópisztikus, naiv - ki minek nevezi - állapotról szerettem volna írni: arról, hogy nem szúrunk ki - ennél sokkal csúnyábbat nem akarok ide írni - azokkal, akiket hallgatóknak hívnak. Kb. most valami ilyesmi történt, mert ehet, hogy az emberek hallgatják az újat, de a szájíz... hogy ezt kell hallgatni, mert nincs jobb. Más, az van: új, régi másik adók, a régiek netes változata - az élő adás érzése és hangulata nélkül, mert, ugye, ez az, amitől rádió a rádió - vagy a drasztikus döntés: "Toll a fületekbe, kikapcsolok én mindent, nem hallgatom egyiket sem!"
És e mellé jött mindaz, hogy gyanús az egész pályáztatás, pályázatelnyerés. És mint már annyiszor, megint a "nép" szívja meg, és érez valami olyasmit, hogy nem örül annak, hogy változás lesz, mert mi áron történt? Ha tényleg magyar érdekeltségű a két új működtető, az így első hallásra tök jó, csak azt sajnálom, hogy ilyen kép alakul ki megint rólunk: hogy nem tudunk tisztán elintézni dolgokat. Mégegyszer: nem "lefeküdni" a külföldi véleményalkotóknak. Csak olyan lelkiismeretet vagy mit is használni! Ha már nagyon akarok valamit, akkor törvényesen.
Vagy ezek egymással nem összeegyeztethetőek?

Rádiók

Erről még írok, addig is, ha valakinek véleménye lenne, tartsa meg, és majd írjon. :) Ha már mindent kiírtam magamból :) Köszönöm:)

Rádiók még mindig

Ez azért azt hiszem gáz. Nem vagyok híve az ország kiárusításának, egyáltalán nem. DE! Kérdem én, nem lehet normális (törvényes, szabályos, ki minek hívja) eszközökkel megtartani a nemzeti dolgainkat?
OK, hogy mindenhol azzal tömték az átlag ember fejét az első napokban a botrányrobbanást követően, hogy a két új rádió magyar érdekeltségű (vagy valami ilyesmi, sajnos, nem tudom szószerint idézni, de az érzés, az üzenet ez volt), de így kell ezt elintézni? Máshogy nem megy? Ez saját magunk lejáratása. Ennek nagyon az az üzenete, hogy ami magyar, az csak korrupt lehet...
Nem, nem értek egyet azzal, hogy korlátok nélkül jöjjön be minden, ami külföldi. Csak azzal, hogy törvényesen kéne csinálni a dolgokat.
Az erkölcs szerintem még mindig több értékkel bír, mint a gazda(g)ság. Ebből kiindulva érzem én nagyon, de nagyon cikinek, égőnek, felháborítónak, elszomorítónak, hogy az alábbiaknak kell megszületniük:
"Magyarország ösztönzése a jogállamiság tiszteletben tartására, a külföldi befektetők tisztességes kezelésére és a szabad, független sajtó előmozdítására" mindez indianai képviselők aláírásával.
Vagy az a tény, hogy nemzetközi szinten beszélnek arról, hogy a két régi rádiót működtető tulajdonosi vállalatokat megkeresték a pártokból itthonról, hogy elrendezzék az ügyet...

Szerintem ez így nagyon megalázó az állampolgárnak, aki még hinni akar abban, hogy a hazájában élni jó.

Rádióóók...

Ez most nem a itteni hétköznapokról szól majd... azaz, ha jobban belegondolok, mégis valamennyire...
Amikor ideköltöztünk, nem volt se netünk, se TV. Csak a magyar mobilom, amin van rádió is. Bekapcsoltam, és kerestem valami zenei adót. Amikor meghallottam az első "ismerős" számot, tisztára otthon érzésem lett. Igaz, ez felfogható úgy is, hogy nagy az a fránya globalizáció, és ami otthon szól, az szól máshol is. De nekem akkor is az ismerős zene otthon hangulatot teremtett. Aztán megszólalt a műsorvezető is valamikor... ez ütött fejbe. Semmit sem értettem, és rájöttem, hogy hiába az ismerős zenék, nem lesz köztük magyar, amitől igazi otthoni lenne a dolog.
Úgy két múlva jött a net: juhéé! De tényleg. Mert amint lehetett, magyar hang szólt innentől kedve a lakásban. Kíváncsi vagyok, mennyit hallanak a szomszédok az én nappali bulijaimból :) Eleinte nagyon fura volt, hogy az ismerős hangok az időjárásról és a közlekedésről beszélnek, én meg kinézek, és teljesen más az idő... a közlekedést meg sem említem. :) Lassan hozzászoktam, hogy máshol vagyunk.

A nettel együtt a hírolvasás is visszaköltözött a mindennapi elfoglaltságaim közé. Ez az a pont, ahol el is jutottam a fő témához: a döntés, ami alapján elveszítette jó kis üzleti, társadalmi (?), kulturális (?), de inkább tömegigényt kielégítő helyét két országos rádió.
Igen, én is hallgattam őket... nagyon is sokat. Emlékszem, a Balatonon még németül szólt a nap nagy részében az egyik - az idén 23 éves adó.
És olvastam, sok-sok hírt, elemzést, nyilatkozatot... hallgattam továbbra is az adókat... engem is elkapott a szomorkodási-hév, igen, éreztem azt, hogy talán nem volt minden rendben az elbírálással... Máig nem értem teljesen, hogy adott feltételeknek nem eleget tevő pályázót kizárnak, majd egy hozzáhasonlót nem... és ő még befutó is lesz, jobban mondva nyertes. Megértem, hogy az adott rádió munkatársai nem nyilatkozhattak előre arról, hogy a bezárt-a-bazár nap után hol is dolgoznak majd. Azt viszont nagyon nem, hogy miért álltak be a sorba és butították, sőt, hülyítették a népet? Sírás-rívás, igazi feketehangulat, majd másnap mintha semmi nem is történt volna, csak annyi, hogy változott a cím, a telefon/SMS szám, ja és a név.

Hát, ennyire barmok vagyunk? Mi, akiktől megy beléjük a pénz? Vagy csak hagyjuk, hogy barmoknak nézzenek?

Szerintetek??

És akkor a portugál órákról is egy kicsit

Eddig mindenki ledöbbent, hogy milyen későn vannak az órák. Mindenki, mármint az otthoniak. Ebbe mi is beletartozunk, de amikor felfogtuk az időpontokat, fény gyulladt odabenn.
- Ahá, most már érthető, miért is kezdődnek az esti filmek-sorozatok este 3/4 11-kor. Meg az is tiszta, hogy a gimibe minek tódul befelé a sok nép késő estefelé.
Mert itt felnőtt oktatás is van, sőt, amint látom, gimisek is jönnek este tanulni.
Az első alkalommal végigültem mindkét csoport óráját. Az elsőben hárman voltunk nők, a többiek férfiak. És kb.egyedül én voltam európai (úgy kinézetre), a többiek mind indiaiak, pakisztánok... És voltunk 34 a teremben... és a tanárnő mindenkit a nevén szólított... aztán jött a második csoport. Itt már csak nyolc ember. Két csajszi Moldáviából, egy Ukrajnából, egy Romániából és én. A srácok: India, Törökország, Pakisztán. Itt ők már elég jól beszélnek portugálul, de a nyelvtan tudatosítása nagyon fontos. Szóval, ez az én csoportom. Beszélni nem beszélek úgy , mint ők, cserébe a nyelvtani és lexikai tudásom több. Érdekes ilyen nemzetközi csoportban lenni... bár azt hiszem, többet reméltem tőle... mert valahogy nincs csoporthangulat. A szláv területről jövők jól elbeszélgetnek egymással az üresjáratokban, a többiek meg nem annyira. De a tanárnő aranyos, és az elmúlt órák után már a TV Híradó 75%-t teljesen megértem, kihallom a kötőszavakat is, az igeragozást is... szóval, nem csak a kulcsszavakat. De a beszéd!! Jajj, azt hiszem, csak egy megoldás van az első időszakban: szinte teljesen bezárt/összeszorított állkapoccsal kell beszélnem. Mert annyira más a hangzásvilága ennek a nyelvnek a spanyolhoz képest. Érzékeltetésnek azt hiszem elég a következő:
Múlt héten volt Márton nap. Szent Mártonnak itt is nagy ünnepe van. Amikor körbement a kérdés, hogy melyik ország hogy ünnepli, ha ünnepli, én elmeséltem Márton és a libák legendát. A mellettem ülő csajszi, amikor a tanárnő észrevette, hogy kissé zavarosan néz és megkérdezte tőle, értette-e a magyar liba-mesét, bevallotta, nem, mert nem értett meg engem. Hát... ez durva... ott ül mellettem, és nem értett. Ennyire érthetetlenül adom ki a hangokat? (Mert azért azt már nem merem írni, hogy ennyire érthetetlenül beszélek alapszinten portugálul. )
De nem adtam fel, a kedvem megvan, de ki kell találnom, hogy mit is kezdjek ezzel az egésszel. Hogy fizikailag is érthető legyen: a fejemben minden szó portugálul hangzik, tudom is, mit hogyan kell kiejteni, de amikor megnyílik a szám, mintha nem is uralnám... nem úgy jönnek ki a hangok... enyhén erős spanyol akcentussal... hehe: magyar csajszi spanyolakcentusú portugál tudással. Jó, mi?

Tanulok, tanulok tetanusz-oltással a szervezetemben

Tehát másnap késő délelőtt beálltam a sorba. Húztam sorszámot, és mint kiderült, szerencsés voltam, mert utánam már csak egy szám volt a délelőttre. Azért megkérdeztem a sok ember közül véletlenszerűen kiválasztott várakozót, hogy mi kell az oltáshoz.
- Sorszám és az oltási könyv, mindkettőt tegyem be a sorszámos gépnél lévő műanyag tokok egyikébe, mert azokat viszik be, és aztán majd hívnak.
- De nincs könyvem...
- Akkor az orvosi beutalóm.
- Az sincs.
- ... akkor csak a sorszámot.
Vártunk, sokat sokan. Majd segítőmre került a sor. Kifelé jövet hirtelen előttem termett hatalmas mosollyal az arcán:
- Szóltam magáról odabenn, tudják, hogy nincs papírja.
- Köszönöm - egyszerre örültem és furán is éreztem magam, mert ez a "nincsen papírja" megjegyzés furán hangzott. De már tapasztaltam jópárszor, hogy a portugálok elsősorban segítőkészek, csak ezután jön a bürokrácia.
Már mindenki elfogyott a váróteremből... odamentem az ajtóhoz, hogy kopogjak, amikor kinyílt, és megjelent az előzőnapi nő... kezében a sorszámom... rámosolyogott, ahogy felismert. Azt hittem, a nyakába ugrok örömömben. Mert valahogy az ember úgy van, ha kórházas dolgokról van szó, szeret megbízni a másikban. És ez a nő tegnap nagyon kedves volt. Szóval megkaptam a szurit. Megkérdeztem, miért is kell nekem ez az oltás, hiszen egy nyelvórán nem veszélyez a vérmérgezés, ill. nem fertőzzük egymást...
- Portugáliában nem volt kötelező oltás jó pár évig ezelőttig. Ám aztán egyszerre sokan meghaltak... azaz feltűnően sokan... szóval ezért kötelezővé tették.
És kaptam egy jó nagy sárga lapozós könyvecskét, amiben benne van most már a legújabb oltásom. :)

Most már nálam van a magyar könyvecske is, amit előkapartunk otthon és nem is hagytam otthon a bepakolásnál... igaz, nem volt olyan nehéz bepakolni mindent, hiszen csak egy hétre mentünk haza... de erről majd máskor.

És 2.5 hete portugálra járok: hétfő, szerda, péntek. Este 9-től fél11-ig, ill. pénteken 7-től fél9-ig.

Tanulok, tanulok...

bizony, bizony. Hogy mit is? Legfrissebben portugált. És szinte ingyé', jeee. Hogyan is? Nos, amikor a "önkormányzat"-ban épp az egyik papírra vártunk, láttam egy kifüggesztett közleményt: a egyik középiskolában itt a városban a letelepedéshez szükséges nyelvvizsgára felkészítő portugál-nyelvoktatás van... ez volt tavasszal.
Azóta ugye, eltelt jó pár hónap. Október elején bementem a suliba és megkaptam a jelentkezési papírt, amire a titkárnő jó nagy betűkkel bekarikázva ezt írta: Tetano.
- Hogy miii? - néztem rá kikerekedett szemekkel. Igen, csak akkor adhatom be a papírom, ha hozom a hivatalos bizonyítást a tetanusz oltásról. Ja, és siessek, mert már csak 4-5 embert fogadnak be a kurzusokra. Kettő indult, majd a tanárnővel beszélgessek és kiderítjük közösen, melyik csoportba járhatok majd. De! Tetanuszig semmi :)
Akkor: másnap bementem az egyik "centro de saúde" épületébe. Itt már jártunk, mert a TB intézéshez háziorvoshoz is mentünk már, túl vagyunk vérvizsgálaton... tehát, a betegfelvételen megkérdeztem, mit kell tennem. Ó semmit, csak köv. nap az első emeleten várnom a soromra. OK :)
Kifelé menet leszólítottam egy fehérköpenyes nőt, aki épp az oltásos hirdetményeket rendszerezte. Mivel éreztem, hogy nincs minden rendben, megkérdeztem, hogy mit is kell tennem: a nyelvórára való beiratkozáshoz kell tetanuszoltás.
- A betegfelvételen bejegyeztek már?
- Nem, csak a férjemet, nekem még nem volt itt hivatalos dolgom.
- Akkor első lépés a beiratkozás, majd másnap jöjjek az oltási könyvemmel, és ingyen megkapom az oltást.
- Hm... és mi a teendő, ha nincs nálam a könyv? Mert én kaptam ám gyerekként tetanuszt...
- Akkor is jöjjön holnap, és egy hónap múlva ismét jönnie kell. Ha addigra meglesz a könyv, vagy bármilyen formátumú másolata, akkor minden OK, rávezetjük az újra. Ha nincs meg, akkor kapja az újabbat, és majd még egyet.
Visszamentem a betegfelvételihez, és most a sors úgy hozta, hogy másik ügyintézőhöz kerültem. Aki kedvesebb is volt, de én jobban tudtam, mit kell tennie. Szóval, 5 elrontott kinyomtatott lap után a hatodik már jó lett. Azaz, csak majdnem, mert az EU-s TB kártyám sorszámát írta be, nem pedig az én TAJ számom. Akartam szólni, amikor ő megkérdezte félve: ugye, jó számot írt be. Hát nem :) Ezért újabb nyomtatás, és röpke húsz perc alatt bekerültem a rendszerbe és a papírt is megkaptam róla...

Mesék J. és E. kalandozásairól 2.

Hogy is volt? Ja, igen, tehát, pár nap múlva ismét vissza kellett mennie a két főhősnek a "hivatalba". A sorszámhúzás után észrevették, hogy nem várhatnak mindketten, így J. munkába indult, E. pedig eltöltötte a röpke két órát a Loja do Cidadão köré épített bevásárlóegységben...
Kis nézegelődés, aztán nagybevásárlás. És mire minden túljutott a pénztár lassan suhanó szalagján, bankkártya be-ki, fizetés kipipálva, lassan le is telt a két óra. No, azért volt még egy kis idő, amit már az új várakozókkal együtt töltött el E. És aztán, egyszercsak megjelent a bűvös szám... azért annyira nem volt bűvös, hogy a mese soraiban pontosan megemlítse a mesélő, de annyi bizonyos, hogy sokszámjegyű volt. Az ügyintéző kedvesen végighallgatta a spanyolul előadott helyzetjelentést, majd kissé bizonytalanul egy másik kollégájához irányította E-t. Anélkül, hogy elhangzott volna bármiféle "öreganyám" megszólítás, E. hamar segítséget kapott. Néhány papír kitöltése, fénymásolat és... kiderült, hogy nem lesz így elég: J. EU-s kártyája is kéne.
Ó, ne!- futott át E. agyán kiáltás, aminek hangot nem adott, de az arcán mégiscsak tükröződött valami, hiszen az ügyintéző mosolyogva megnyugtatta: jöjjenek vissza nyugodtan esti fél8-ig bezárólag, és soron kívül folytathatják az ügyintézést. Gyors telefon, helyzetfelmérés, program átszervezés, és röpke két óra múlva ismételten, de most már ketten ott ültek a hivatali asztal egyik oldalán. A másikon a még mindig kedves ügyintéző... ám, ez a nap olyan hosszú volt, hogy E. egyszerre egyik pillanatról a másikra elfelejtett beszélni. Igen, az történt, hogy sem a száj, sem az agy nem akart engedelmeskedni... nem működött semmi nemhogy angolul vagy spanyolul, de még magyarul sem. E. hirtelen odafordult kedves társához:
- Nem tudok beszélni, azaz, nem tudom, mit és hogyan mondjak. Még magyarul sem jutnak eszembe a megfelelő mondatok.
És vészes nevetésben tört ki. Akik ismerik hősünket, tudják milyen ez. Akik nem, azok most megpróbálhatják elképzelni: első pillanatban kis kétségbeesés, majd sírásra görbülő száj, apró könnyek majd hirtelen nevetés. De olyan ám, ami halkan viszont annál erősebben rázta a test miden porcikáját. J. már tudta, miről van szó, ám az ismeretlen hölgy kétségbeesett, azt hitte, valami rossz történt... ezért E. megnyugtatta, hogy semmi baj, csak már nagyon elfáradt, és most jön ki rajta a feszültség. Ám öt perc múlva minden rendben volt. Papírok is előkerültek, újabb fénymásolás, és este 7-kor már kézben volt minden, ami kellett.

Azóta sok gondolkozás, számvetés után két hősünk amellett döntött, hogy tovább viszik az ügyletet, és remélhetőleg nemsokára megoldódik minden...

Újabb történések

Ismét nekiültem az írásnak, bár már előre látom, nem lesz túl hosszú.
Hazamentünk nyaralni - áldozatai lettünk a SkyEurope csődjének - 2 héttel később jöttünk vissza Odivelasba, mint terveztük - éppen belerázódtunk a munkás hétköznapokba - újbóli repülés haza egy nagyon szomorú és megmásíthatatlan döntése miatt az Életnek - egy hét sírós, vígasztalós, vígasztalódós és lélekben újraépülős nagycsaládi, igaz baráti élet - aztán visszarepülés Portugáliába.

Röviden és tömören ennyi.

Ja, és hogy el ne felejtsem: diplomamunka... heh.... még mindig... és még meddig is? :)

De most már tényleg összeszedem magam, és folytatom az írást itt is.

Hozzászólások

Kedves Ismerőseink, kik erre tévedtek!
Kérek mindenkit, hogy ha szeretne itt üzenetet hagyni bármelyikőnknek, akkor nyugodtan tegye. A profil kiválasztásához akár a névtelent is bejelölhetitek, csak az üzenet végén hagyjátok meg a nevetek, mint aláírást, így nem névtelenek lesztek :)
Amíg nincs jobb, legyen így. Közben próbálkozom a beállításokkal, hogy gördülékenyebben menjenek a dolgok. :)
Tehát, írjatok nyugodtan.

Mesék J. és E. kalandozásairól 1.

Egyszer volt, hol nem volt, valakik létrehozták Odivelas bevásárlóköpontjában a Loja do cidadão nevű hivatali részleget.
Ez amolyan "egy helyen intézz el mindent, ami víz, villany, gáz, telefon, TB, bevándorlás, munkavállalás, munkanélküliség, egészségügyi stb. gondjaiddal kapcsolatos" hely. Én csak egyszerűen önkormányzatnak hívom, de ez több helyen is sántít. Mivel itt az előbb említett ügyek mindegyikét intézhetjük ill. egy-egy kerületben több is található belőle.
Sok kisebb-nagyobb ügyfélfogadó pult, előtte persze a megfelelő sorszámot kell kirimánkodni a gépből. Ehhez viszont portugálul ki kell találni, melyik menüpont is fogja kiköpni a csodaszámot. Ha nem tudsz portugálul? Szerencsére a bejáratnál rögtön egy kis pulttal találja szemben az ember magát, ahol 1-2 alkalmazott szorgosan útbaigazít, vagy még el is kísér az automatához, és bepötyögi a megfelelő menüpontokat. Általában ezek a kedves (és TÉNYLEG kedves, emberi hangon kommunikáló, segítőkész emberek, még akkor is, ha nem beszélnek más nyelven, csak portugálul) munkatársak iszonyat, mit ki nem bírnak. Mert a pultjuknál szinte folyamatosan 6-8 ember áll sorba, és ha ez nem elég, az egész iroda tele van.
No, ha megvan a számod, akkor követheted a színes csíkok egyikét, amelyek a plafonnal párhuzamosan futnak a megfelelő hivatali részlegig. Nem jegyeztem meg, melyik szín mely hivatalt fedi, de van kék, citromsárga, piros, zöld. Ezek biztosak. Egy-egy hivatalnak min. 3 ügyfélfogadó pultja van, külön betűvel ellátva. Tehát a sorszámos papíron ezen adatok állnak: a hivatal neve, a pult betűje és az ember sorszáma. Kisbetűkkel pedig a várakozók száma, ill. telefonszámok, amelyekre SMS-t küldhetünk és válaszban megkapjuk, még hányan vannak előttünk a sorban.
Biza, merthogy itt nem olyan gyors a dolog, mint otthon pl. a bankfiókban. Volt, hogy délelőtt fél 10-kor már nem adtak aznapra sorszámot, pedig este 8-ig dolgoznak. A bevásárlóközpontban pedig lépten-nyomon nagy kivetítőkre bukkan az arra járó, amin az éppen aktuális sorszám látható. Szóval, eléggé megcsinálták ezt az egészet. Nagyon emberi.

A mesében szereplő napon már ismerősként lépte át a Loja ajtaját a két főhős. Jártak már másik ilyen irodában, de akkor csak egy papír kellett és volt portugál anyanyelvű segítőjük.
Ám most a helyzet bonyolultabb volt. Portugáltudásuk vajmi kevés volt, elegendőnek nem nevezhető az előttük álló feladatok megoldásához. A nagy hivatal útvesztőiben meg kellett találniuk azt a csodavarázslót, akitől megkapják a papírt, mely varázsütésre biztosítja J. portugál hivatalos TB-jét. Csakhogy ez nem volt ilyen egyszerű.
Az első lépés: megszerezni a letelepedési bizonylatot. Mindenki, aki 3 hónapnál hosszabb ideig él portugál földön, köteles elmenni bejelentkezni, és kap egy lakcímkártyát. Azaz, mint az később tapasztalható, kézzelfoghatóvá vált: a hivatalnak nincs kerete újabb kártyát nyomtatni, így egy A4-es papírt adnak. És ezt kéne mindig vinni.... nos, miután megszületett a papír, át is vándorolt a lakás egyik zugába, és azóta is ott pihen.
Hőseink bizakodóan léptek be a nagy kapun, de a sorszámot keresve elbizonytalanodtak. Ám tudták, mindig akad egy jószívű segítő. Most is rábukkantak egyre, aki megértvén E. spanyol magyarázatát, portugálul karattyolt pár mondatot, és ujjai gyors mozgásával elővarázsolta a sorszámot. Ismét egy lépéssel közelebb a célhoz! De még mennyi volt hátra! Először is, le kellett győzni a szörnyű vaslábon kullogó időt. Ezt nem lehetett mással, csak türelemmel. Amikor meglátták a csodasorszámot a kijelző, örömmel röppentek a pulthoz. Mosolyogva lehuppantak a székekre és miután megbizonyosodtak arról, hogy az ügyintéző sajnos nem beszél angolul, ismét spanyol-portugál párbeszéd kezdődött. A diskurzus eredménye: J. személyigazolványa fénymásolatba került, ehhez hozzácsatolták a sorszámot és az ügyintéző mosolyogva elmagyarázta, hogy ez azért kell, mert ő nem adhatja ki az igazolást, de semmi baj, a kolléga soron kívül, elsőként fogja elintézni. Hogy mikor? Nos, a délutáni műszak fél2-kor kezdődik.
Nem volt mit tenni, J. igazolatlanul indult munkába, míg kedves felesége elintézte a bevásárlást és negyed2-re, jó magyar hozzáállással visszasietett a délelőtti ügyfélpulthoz. Látta is, amint a már ismerős munkatárs oldalra pillantgatva megmutatja a váltótársának, hogy hiába áll már sor a pultnál, annak a vöröshajú hölgynek kell elsőként elintéznie a papírját. És 2-kor már E. kezében volt a két lakcím-slejfni és a fejenkénti 7 Euróról szóló befizetési bizonylat.
Boldogan indult haza, bizakodva, hogy a további ügyintézés is ilyen sikeres lesz.
A lakcímkártya megléte az alapfeltétel a TB ügyintézéshez.
Ám, amit két magyar lelkes kintlakónk nem tudott: a TB nem egyenlő az otthonival. Itt külön eljárása van a társadalombiztosításnak és az egészségügyinek. Először az TB-nek kell meglennie, azután lehet kitölteni a nyilatkozatot, hogy az ember fizeti az EB-t. A fizetésért cserébe pedig jogosult az orvosi ellátásra, ami után fizetnie kell..... J. és E. máig nem tudja, mi lenne, ha fizetés nélkül lennének, mivel az EU-s betegbiztosítás kártyát használva + a magyarországi TB-t fizetve is jogosultak olyan ellátásra, mint a portugál állampolgárok. Akkor mire ez a nagy hajcihő?? Neeem, hőseink egyáltalán nem megszállott hivatalbajárók, csak egyszerűen: ha a munkaadó kifizeti a EB-t, akkor mire jó kihagyni ezt a segítséget? Tehát: csekken havidíj befizetve, csekk másolat postára, utólagos visszafizetés. És így kerek a világ.

Hogy a kerekség kapjon egy kis törést, a lakcímigazolással a kézben pár nappal később hőseink ismét a Loja-ban találták magukat. Erről szól a következő mesénk.....

Elmaradt mesék...

Nos, igen, eléggé elmaradtak a beszámolók. De van rá bőven magyarázat:)
Ám ezeket inkább meghagyom az idő múlásának, vigye csak magával. Ezen sorokat pedig inkább a mesélésnek szentelem, mert ez talán érdekesebb olvasni való lesz.

Lassan utolérem saját magam

Igen, Kedves figyelmes Olvasóm, láthatod, hogy az elmúlt bejegyzések inkább "a régmúlt homályában" szálldogáló történetek. De sajnos - vagy sem, ezt döntsd el Te - most jutottam el odáig, hogy felvegyem a mese fonalát, és ki kellett kissé gombolyítani, hogy tisztán láthatóvá váljanak a Portugáliában töltött első hónapjaink eseményei.

Most már örömmel írom, hogy szinte teljesen otthonosan érezzük magunkat a lakásban. De azért ottmarad a kis szinte szócska, mert alapvetően talán három dologra lenne még szükségünk: hogy 1. Otthon - Magyarországon - legyünk, 2. a saját lakásunkban és 3. legyen elég bútorunk. No, ez nem telhetetlenség, hanem helyzetjelentés :) De tudjuk, ez a három kívánság is teljesül majd.

A mindennapi életünk szépen csordogál, bár a nyugis napokat néha meg-megakasztja valami érdekesség, netán idegesítő tennivaló. Bár, ha jobban belegondolok, ez az élet rendje, nemde?

(Aki ráismer a képre, írjon ;) )

Vízforraló, GPS, mosógép.... mi kell még?

Igen, megérkezett a vízforraló, SŐT!!! Itt van az összes holmink. Na, ez jó kis történet volt. Kezdődött május egyik csütörtökén: du. 2 körül szóltak skype-on, hogy este 6 és 8 között érkezik a dobozunk. Ami nem kis dobozka, ajándékokkal, hanem egy egy köbméteres faláda, tele mindennel, ami két ember lakását jelenti. OK, bútorokat nem, de ruhák (4 évszaknyi), könyvek, konyhai holmik.... És mivel nem iskerült mindent két kezünkkel összepakolni indulás előtt, ezért félig-meddig ajándéknak is felfoghattuk a ládát, mert volt benne meglepetés holmi is :)
Tehát, a tervezett érkezés előtt úgy 3-4 órával jött a hír.Hoppá!!

Csak a garázsok oldalánál lehet autóval megállni, de a bejárat a túloldalon van, így cipekedni kell. Ezért még mielőtt megérkezett volna a cucc, keresni szerettünk volna egy garázstulajt, akihez berámolhatunk és a garázsból a cuccot egyenesen bevihetjük a lépcsőházba, majd onnan fel a másodikra. No, megkérdeztem a szomszédot, hogy tud-e valakit a házból, akinek itt a garázsa alattunk. Mondott is kettőt, de azokat nem találtam meg. Viszont? Kinéztem az ablakon és megláttam egy krapekot, aki nyitott garázsnál állt és mobilozott. Lementem és mondtam neki, hogy majd ha befejezi a telefonálást, akkor szeretnék vele beszélni. Erre ő félretette a mobilt, nem rakta le a hívást, hanem csak lógatta a kezét lefelé, és mondta, hogy mondjam, csak, ne aggódjak. Én meg spanyolul elmagyaráztam, persze azzal kezdve, hogy ezt egy nagy kérésnek gondolom, és nyugodtan mondjon nemet, ha akar. No, elmondtam mindent, ő meg csak nézett, és amikor befejeztem, csak annyit mondott, hogy: "No problema". Én el sem akartam hinni. Kérdeztem, hogy akkor melyik lakásban találom meg, erre ő: Ja, ő nem itt lakik, csak a garázsa és az irodája van itt. De ne aggódjunk, itt lesz. Aztán este 9-kor beszéltem a fuvarossal, hogy ő még messzebb van, végül is fél 11-re ideért. Egy idősebb pasi volt, meg a felesége-talán. No, a ládánk, egy köbméteres telepakolva, a raktér legmélyén volt, de szerencsére már üres volt a kocsi. Oda be targoncával rakták, de hát nekünk ilyenünk nem volt, így szépen kihúzták az erősek :) Ám rámpánk sem volt, így láncban kipakoltuk az egész ládát, és üresen emeletük le. Szóval, hajnali fél 1-re készen is voltunk, és csomag 2/3-a fent is volt már a lakásban.

Másnap félóra alatt felhoztuk a maradékot. Aztán egyszercsak csörög a portugál mobilom... felveszem, bár gőzőm nem volt, ki lehet... és a vonal végén valaki szép lassan beszél portugálul... ebből gondoltam, hogy ismerhet engem, tudja, nem beszélek portugálul... hát a garázsos pasi volt, hogy itt vannak a fuvarosék. Lemegyek, kiderült, hogy meghalt a GPS-ük. Két és fél nap alatt sikerült életre kelteni: a főnök sem értette ám hozzá, de próbálta megoldani a helyzetet Magyarországról telefonon. Először ő akarta a majdnem 2Gigás programot feltölteni, de miután egy éjjelen (szombatról vasárnapra)keresztül csak a harmada ment fel, szerzett valakit, aki gyorsan fel tudta rakni, így hétfő hajnalban sikerült is letöltenünk - mondanom se kell, most volt az első olyan napunk - vasárnap-hétfő este/éjjel, amikor iszonyat sokszor behalt a modem... de éjjelre azért összeszedte magát... na, reggel csörög a telefonom, a főnök hívott otthonról, hogy sikerült-e. Mondom, ja, letölteni igen, de most ébredtünk, így még nem néztük meg, hogy az újonnan vett memóriakártyára rárakva feléled-e a gép. Szegény számítógépeket jobban ismerő férjem! Kómásan rápakolta, én ültem csendben hol a laptopot, hol a GPS-t bámulva, hogy mi jelenik meg a képernyőn....és lőn világosság!!! Minden ment, mint a karikacsapás. Szóval a fuvarosék itteni idő szerint fél11-kor el is indultak.

.... nagyon sajnáltam őket, mert egyszerű népek, és a főnök meg kissé úgy tűnt, nagyon is főnök-beosztott szempontból bánt velük... velem tisztelettudó meg minden, csak hát olyan szomorú volt hallani, hogy a fuvarosék önhibájukon kívül keveredtek ebbe problémába aztán kapták a letolásokat erősen. Ezért is minden alkalommal, ha beszéltem a főnökkel, erősítettem benne a tényt, hogy a gép már egy régi, kiszolgált egyed.... remélem, azért nem dobja fel a talpát amíg haza nem jutnak. :)

Szóval, a hosszúhétvégénk nem volt hétvége egyáltalán. A cucc felét már kicsomagoltuk, el is pakoltuk, de mosni kell jó pár adag ruhát, és a gép vasárnap bemondta az unalmast - nem centrifugál, így kissé nehézkes a mosás. Hétfő este megnéztük hátha csak eldugult, aztán átmentem a szomszédhoz, aki felhívott egy szerelőt :P

Tehát: egy harmincas izompólós csávó illatfelhőben megjelent mosógépet szerelni :) Egy iszonyatosan elrozsdásodott melltartómerevítő darab akadt bele az egyik propellerbe :) Nem tőlünk, az tuti, mivel eddig nem volt semmilyen merevítős göncünk itt: most sincs :P És aztán megnézte, miért is folyik ki elől az adagoló mellől az ajtón végig az öblítővíz fele. Mert a por+öblítő tartó hátsó része gusztustalan fekete trutymákba burkolózott - ez is kb. 2 év maradéka, de most már minden OK.
És mivel kértem számlát, ám nem volt nála a számlatömb, nem kellett semmit sem fizetnem, majd jön vissza és akkor. És jött is következő nap reggel - ő keltett fel minket, hihihi... kellett várnia, míg kinyitottam a kapucsengetés után a lenti ajtót... már azt hittem, nem győzi kivárni, és elmegy... de nem :)

A fuvarosék is telefonáltak ám még, mert elindultak az újabb fuvarért, de arról meg kiderült reggelre, hogy még a múlt csütörtökön elvitte egy másik fuvaros, mert a portugál rakhelyen nem volt info, hogy ki fog érte jönni, ezért annak adták oda, aki már máskor is vitt tőlük cuccot mindenfelé - mert azt hitték, hogy neki kell odaadni. Közben a magyar cég nem adott senki másnak megbízást, csak ennek a magyar fuvarosnak hétfő reggel. Szóval szegények feleslegesen mentek el. De már menni akartak, mert belefáradtak a hosszúhétvégés pihenőbe - ezt ők mondták.

És azóta nincs felőlük hírünk, ezért remélem, minden sikeresen zajlott portugál útjuk során :)

Kép: az egyetlen nem-ablakredőnyös ablaktrió rejt minket.

Három hónapja történt 5.

Régen írtam, de azért mi mindenkiről tudunk szinte naprakész információt, mert a skype-on olykor sikerül megtalálni Titeket. Hol egyik, hol másik családtagot. :)

Telnek-múlnak a napjaink, most már a 357. napnál tartunk :) Emlékeztek, milyen volt ezelőtt egy évvel? Mert mi igen - nekünk kicsit rohanós és nagyon keveset alvós :) De megérte - azóta kialudtuk magunkat. És a fényképeket nézegetve látjuk, milyen is volt kívülről a fehérruhás-nap. No, ennyi az emlékezés :)

Úgy volt, hogy egyik vasárnap városnézőtúrára megyünk - kocsival, idegenvezetővel. A múlt héten jött ez az ötlet attól a portugál sráctól, aki bent az egyetemen kutató. De sajna nem lett belőle semmi. Szombaton rohamtempóval próbáltunk eljutni Lisszabon legnagyobb bevásárlócentrumába - de nem jutottunk messzebb az odivelasi metronál. Mert ugye, szombat volt, tehát a buszok még kevésbé jártak - nemhogy sűrűn, de még ritkán is alig. És du. 5-kor volt mise a templomban, ahova járunk - 2 óra alatt szerettük volna elinétzni a modemcserét (a nagy bevásárlóközpontban van a cég boltja, aki ezzel foglalkozik), mivel a modemet az egyik vékony oldalára kell álllítanunk ahhoz, ogy ne melegedjen túl. Ha mégis, akkor megszakad a net. 4 napunkba telt mire erre rájöttünk - a beszerelés után - és azóta így használjuk, de még nem adtuk fel, hogy bevisszük. Hátha ki is cserélik....
Szóval, nem jutottunk el a modemcseréig, helyette a metrállomástól vissza is fordultunk, bevásároltunk és két nagy a hipermarketet reklámozó bevásárlótáskával bementünk a misére. Én kissé viccesnek éreztem - otthon még talán a is megfordult volna a fejemben, hogy kinéznek az emberek minket, de itt valahogy annyira más a hangulat, hogy nem zavartattam magam. Szerencsére, nem is igazán olvadtak fel a hűtött cuccok. A mise diák mise volt - nem volt gitár vagy bármi, amiben különbözött volna egy "felnőtt" misétől - csak annyiban, hogy felolvasások, előéneklések mind mind a diákok feladata volt, és ez adott neki egy különleges hangulatot. Nem értettem többet ebből a miséből, mint az előzőekből, és mégis.... valahogy közelebb éreztem magamhoz a mondottakat, mindazt, ami a misén történt, mint máskor. Lehet, hogy erre fogunk majd járni?

Mise után és már nagyon nem szerettem volna gyalogolni, mert elég sokat koptattuk aznap a lábunkat, és inkább a buszmegálllóban fagyoskodtunk - a lakásból egész nap úgy tűnt, jó idő van, hisz hétágra süt a nap. Ja, addig, amíg ki nem mentünk. Mert kint azok a hajladozó fák nem szellőtől hajlongtak, hanem szinte viharos erejű széltől. És ha nem a napon álltunk, akkor akár be is fagyhatott volna mindenünk. De kemény magyar fiatalok vagyunk, és kibírtuk a viszontagságokat :) Bár, nem vártuk meg a mi buszunkat, hanem átrohantuk a másikirányba menő buszhoz - mivel van kettő, ami körforgalomban jár, így ismét elmentünk a metroállomásig, de nem szálltunk le, hanem a buszon melegedve jöttünk vissza. És a lakás előtt szó szerint elvitt minket majdnem a szél- mivel ekkor már a nap nem sütött és a szél felerősödött, nálunk meg a táskák szép kis vitorlaként működtek.... nagggyon jóóóó volt beérni a lakásba :)
Röviden: jól lefáradtunk.
Annyira hogy vasárnap reggel, óraátállítással együtt sikerült felkelni, de mindeketten KO-k voltunk. Fájt a láb eléggé, mellette nekem a derekam és ez a kettő így nem volt jó előjel. Annyira nem, hogy nem mentünk várost nézni. E-mail elküld a srácoknak, de válasz nem jön..... ma kiderült, hogy nem kapták meg, mert nem volt server + nélkülünk is kavartak, mert nem állították át az órát. Szóval, még mi vártunk volna rájuk ;)
Jó volt itthon lenni - tettünk-vettünk, filmet néztünk, délután ebédeltünk :) . Közben gyógyultunk - annyira, hogy mától talán már jobban vagyunk. Sikerült megcsinálnom azt a finom vacsorát, amit kiagyaltam - nem volt receptem, csak kitaláltam a dolgokat egyik nap félálmos bambulás közepette, de azért utánanéztem, hogy ami az én logikámmal elkészíthető, az tényleg az-e. Mivel ellentmondásba nem ütköztem, ezért nekivágtam. Ehhez szükségem volt a sütőre, amit 3 napig sikáltunk, mert valami iszonyat dolgot hagytak benne - égett, pernye szállt mindenhol, de szerencsére, nem vasárnap tett keresztbe a sütő, hanem még hét elején, így tegnapra mindent rendbe raktunk. Bár, kissé féltem, hogy lesz-e valami mellékíze, illata a kajának, mert az az odaégett trutyi rémisztő volt. Ám semmi nyomát nem éreztük. :) A vacsora finom lett - és fura, de semmi különleges nem történt velünk, mégis volt ünnepi hangulat.

Az idő most kissé visszájára fordult - süt a nap, de fúj a szél. Igazából ez jó is így, mert legalább nem szenved az ember, ha utazik.... de itthon kissé hüvi van. Mesélték az itteniek, hogy a múlt heti meleg azért nem a szokásos tavaszi idő, inkább a mostani a jellemző így március végére. Szóval, megnyugodtunk, hogy az elmúlt "kánikulánál" nem lesz nagyon-nagyon melegebb majd nyáron. Most hosszúnadrág, zokni, pulcsi a ruházatom - fura, hogy "be kellett bugyolálni magam". Ahogy a rádióban hallottam, most már otthon is szebb az idő, a Kossuthon a Krónikában 12 - 15 fokot ígértek. Szóval, lassan otthon is kitavaszodik, ugye? ;)

Három hónapja történt 4.

Mint arról már páran a gyakorlatban is értesültetek, van netünk, ha minden jól megy, akkor folyamatosan, és nem hosszú kimaradozásokkal. Sőt, van skype-unk is, akit tudtunk, bejelöltünk. Kit nem, annak írom: küldjön egy e-mailt nekünk benne az elérhetőségét, és akkor megkeressük. :)
Jól vagyunk, a meleget is bírjuk - most még - holnap ismét alapítvány, mert egy hete voltunk benn szólni, hogy már itten vagyunk ám, kéne a pénz :) Azt ígérték, hogy ezen a héten meglesz minden. De eddig még nem történt semmi.... szóval, holnap újra FCT (Természettudományi Alapítvány, nyers fordítás)-látogatás van napirenden.

A hétvégén voltunk ismét kicsit várost nézni - persze most sem igazi turistaként, csak úgy bóklásztunk egyet. Azért volt nálunk térkép, de csak arra, hogy tudjuk, merre vagyunk a metró vonalakhoz képest :) Még nincs turistaszezon, de azért volt egy pár olyan hely, ahol több volt turista, mint lisszaboni polgár. És személy szerint nekem nagyon jól esett, hogy nem turistaként járkáltunk - azaz ez attól függ, honnan nézzük: lisszaboni szemmel turisták voltunk, de én mindig arra gondoltam, hogy nem egy hetet töltünk itt, hanem hosszú időt és így szép lassan lesz mindre időnk :) Mindent bejárkálni, megnézni, rácsodálkozni, vagy épp nagyonnemszeretni :) Mert ilyen is van: nagyon fura, hogy egy csomó helyen feltúrtak mindent, mert javítanak, felújítanak..... Tehát, most még nem tudok listát írni, hogy itt és itt jártunk, mert nem nevezetességeket néztünk, hanem a város miliőjébe sodródtunk az elmúlt két vasárnap délután. De vannak olyan helyek, amiket biztosan szeretnénk /nék megnézni - bár most csak egy kis útikönyv van nálunk, mert a nagyobb nem fért be a kofferba :) De most már van net is.... bár ez más, mert ezt nem visszük magunkkal....eleget utaztunk pár laptoppal az egyetemre és vissza :)


Mára ennyi a beszámoló, ígérem, próbálom behozni a "személyes"
levelezés elmaradásomat is. :)

Puszi mindenkinek tőlünk:)

Három hónapja történt 3.

Ismet elkezdodott egy ujabb het, igy tudunk irni. :)
Itt meg mindig tavasz van, tegnap 19 fokot mutatott egy automata homero. Hihihi :) Bar, ha most ez van, mi lesz kesobb?
A hevege sem volt annyira pihenos, mert szombaton megtettuk a heti "nagytakaritast" - habar van meg mit takaritani az elottunk ittmaradt megbuvo koszok miatt. A lakast kezdjuk felszerelni, a tulajek mondtak, hogy majd irjunk listat, mi az, amit ott hagynank, es akkor annak az arat le lehet vonni a lakberbol. Szoval vettunk hosszabbitot, ruhaszaritot, labost, asztalteritot mindenfele aprosagnak tuno dolgot.

Szoval: a szombati nagytakaritas utan - ahol bevetettuk a szomszed porszivojat is, amit barmikor elkerhetunk, ha szuksegunk van ra -milyen jo fejek is a protugalok;) - lesetaltunk Odivelas bevasarlokozpontjaba. Oda, ahol multkor egy egesz napot toltottunk ugyeket intezve. Most inkabb terepszemlet tartottunk. Eleg jo, szerintem ez meg az elhetobb fajtabol valo. Mivel kell a testmozgas -nem mintha a mult heten nem gyalogoltunk volna eleget- nem busszal mentunk, hanem gyalog. Jeeee! :) No, azert nem volt szornyu, csak folyamatosan hegynek lejtmenetbe kell menni, ami neha unalmas :) Haza busszal jottunk, de ezt ellensulyozando vasarnap gyalog mentunk misere.
Egy ´99-ben felszentelt templom van ugy 15 percre tolunk. Modern, de szep. A fura az, hogy nincs se orgona, se harmonium... legalabbis en nem lattam. Elvileg 9.30-kor kezdodott a mise, mi 25-re odaertunk, de mar tomve volt a templom. Valoszinu Rozsafuzert imadkoztak. Nagyon mas volt, mint otthon. Itt a nep 99%-a mar a Rozsafuzeren ott volt. Bar a mise vegen a nepenek elso versszakanak a veget nem is vartak meg, nyomultak kifele. Ez viszont kisse szomoru volt. Es ami meg furabb, hogy nem enekelve mentek kifele, hanem olyan hangosan parolazva, mintha valami kirakodovasaros nezelodos helyen lennenk. Ez nekem annyira nem tetszett. A mise: nos, nagyon nehez volt - mind nyelvileg, mind lelkileg. Szemely szerint a pap beszedet szinte teljesen megertettem, de a nepenekekbol ill. a kozos imakbol szinte semmit. A Miatyankot enekeltek - szep dallama van, de egy szot, meg annyit sem erettem belole. Csak a belso hang es a belemivodott ritmus mondta, hogy ez most a Miatyank. Viszont volt 2 vidam pillanat is a misen: az elso akkor, amikor felfedeztem, hogy szemben allt 10 meterre tolunk egy srac, es cserkesz egyenruhaban volt. Ez olya otthonossa tette a templomot. a masodik az aldozas utani "csend" vegen volt: Taize-i dalt enekeltek, amit en reflexbol magyarul enekletem, es csak a masodik versszaknal jottem ra, hogy mindenki maskepp enekeli, mint en. De nagyon jo volt magyarul enekelni.
Delutan bementunk Lisszabonba, bar nem nagy varosnezoturara, hanem inkabb csak a folyo menten setaltunk. Hat, mindenhol ujitanak, hol utat, hol epuletet, igy kisse fel van turva az egesz. A folyo hatalmas, olyan Balaton feeling csak kikotovel, kommpal, es egy hatalmas hiddal is. Az egyik arkadsor alatt epp vasarnapi kirakodosvasar volt. Mindehol regi bakelitlemezek -kicsik, nagyok-, regi ermek, kituzok, magazinok, konyvek -portugalul, angolul, franciaul- es egy csomo kezzel kesziett ekszer borbol, uvegbol, ezustbol, feldrgakovekbol... olyan volt, mintha egy kisebb kezmuveskirakodon lennenk. Igaz, volt olyan stand, ahol modern dolgokat arultak, pl.: ujrahasznositott PVCbol penztarcat - a kulsejen foto volt, csak belul lattad, hogy tejesdobozbol van, sorosuveget csonakformara lapitva (gondolom kemenceben csinaltak), es megujulva hamutalca vagy nasis talca lett belole, borbol falikepek stb. Szerintem volt hangulata, bar nem nagy zsivalyos bazar volt. De volt egy-ket visszatero vasarlo is szerintem, mert neha egy-egy eladot a neven szolitottak, mintha regi cimborak lennenek. Szoval, jo volt :)
Haza metro es busz - persze megint nem jott a buszunk, igy kockaztatva felszalltunk egy meg ismeretlenre. Tudtuk, hogy valahol az altalunk lakott varosresz hazai kozott fog lerakni, de hogy pontosan hol? Vegul is nem jott rosszul ez a busz, mert hazagyalogoltunk es kozben utbaejthettuk a harmadik szupermarket szeruseget is. (Eddig ugye, van a Lidl es a bevas.kozpontban a Tesco szeruseg. No, ez is egy kisebb bevas.kozpont, mert a hipermarket mellett van mas fajta bolt is). Es vegre sikerult ruhaszaritot venni. Ugye, a portugaloknak is megvan a jo kis "ablakala kiakaszatos" szokasa, ami nagyon jol mukodik, ha jo az ido. De eddig en turelmetlen is voltam talan, mert nem biztam csak az idore a dolgot, es ruhaszaritot hajkurasztunk mindenfele. De most sikerult egy ertelmesebbet talalni. :)

Szoval, eltelt mar tobb, mint egy het :) Most bemegyunk a palyazatkiiro alapitvanyhoz, hogy kedvesen megmutassuk magunkat szemelyesen is, es igy talan gyorsabban halad majd a penzes oldala a dolgoknak. Ezt a szemelyes latogatast Jorge ajanlotta - portugal, talan ismeri annyira a sajat nepet, hogy nem ad nekunk rossz tanacsot :) Szoval, drukkoljatok :)

Három hónapja történt 2.

Lassan beszerzunk minden szukseges papirt, van mar mobilunk is. Biza, mindkettőnknek ;)))
Egy egesz napot egy bevasarlokozpontban toltottuk, mert ott egy helyen van minden mobil-net szoszoles, van egy onkormayzat szeru irdoa is, bank... de nem sikerult minden, maradt meg par dolog, de most mar igazan a vege fele jarunk. Ebben a kozpontban van egy portugal Tesco-Auchan szeru, valoszniu ide fogunk jarni. Igaz, buszozni kell, de ha elerjuk a jo buszt, akkor nincs problema. Talan ez az egyetlen dolog, amit meg nem sikerult igazan megertenunk: hogy a buszok mi alapjan jarnak? Mert van menetrend, de az csak egy nagyon tampontszeru valami - magyar BKV ehhez kepest egy fonyeremeny. :) Ugyhogy ne tessek szidni oket!

A lakas is egyre remenykeltobb, csak van egy bizonyos alapszaga, amin meg nem sikerult gyozedelmeskedni. Bar annyira nem eszreveheto, csak, amikor az ember belep. Nem budos, csak olyan elhasznalt szaga van a levegonek. Az ido nem jo: viharos szel fuj - szinte mindig, vagy kisut vagy beborul az eg, inkabb borus, es az eso is szemerkel. Tehat semmi mediterran szepseg :)

Tegnap a "Tescoban" probaltuk megtalalni a magyar alapelelmiszerek megfelelojet. Nagyjabol sikerult, bar a tejfolrol le kell mondanunk. :( Hogy lesz igy sutisutes? ;) Szerencsere meg otthonrol el kezdtem levelezni egy magyar csajjal, aki itt el, es mar irt 1-2 tippet, mit hol hogyan lehet beszerezni. Es segit majd leforditani amiket nem tudunk :)

A lakasban meg nincs netunk, igy ezert nem irunk naponta. A varosbol inkabb az elinteznivalokhzo szukseges helyeket ismertuk eddig meg, talan a jovo hettol kezdve tobb idonk lesz maszkalni. :)

Most mennem kell, mert zar a konyvtar.

Három hónapja történt 1.

Talán néhányan már olvastátok azt a pár sort, amit az iwiwen írtam.
Most próbálok kicsit többet írni ;)
Február 26-án, csütörtökön fél óra késéssel ugyan, de elindultunk Ferihegyröl.
(Azt hiszem, felhagyok az ekezetes irassal, mert itt most nincs magyar billentyuzet. De igerem, nem felejtek el magyarul irni, es meg is fogom tenni majd a kesobbiekben, csak gyozzetek kivarni :) )
Tehat, Bp-rol Londonba mentunk. Aztan harom ora ucsorges utan ujra fellszaltunk immar Lisszabonba. :) Londonban meg megettuk az ajandekba kapott ket TuroRudinkat is.
Lisszabon csodaszep volt este fentrol. Iszonyat nagynak tunik. Aztan az ember rajon, hogy amit lat, az nem csak Lisszabon, hanem a vonzaskozeteben levo osszes kisebb varos. De hatarokat nem nagyon talal az ember, szinte minden egybemosodik.
Szerencsere hamar ranktalalt a portugal prof, akihez a Jero dolgozni jott. Hozott magaval egy PhD hallgatot is, mert a srac kocsijaba fert csak be a csomagunk. Igy ket kocsival indultunk el megkeresni a lakasunkat. Es itt kezdodott csak a moka. Az alberletet kiado pasi elkuldte a cimet, en probaltam felhivni a repterrol, de nem kapcsolt a rendszer. Na mindegy, elindultunk, mert volt egy googlemaprol kinyomtatott terkep. A terkep a Jeroeknal volt, mi a PhD-s sraccal kovettunk oket. Ugy 2.5 orat kocsikaztunk, mar a portugal tagok sem tudtak, merre jarunk, este 11 utan volt, aki felenk tevedt, megkerdeztuk, nem ismerik-e a keresett cimet. Kozben parszor felhivott az alberletes pasi is, aki keptelen volt megadni a telefonszamat - mivel rejtett szamrol hivott, nem lathattam - es jo kis portugal parbeszedeknek voltunk szem-fultanui. Tudni kell, hogy a prof egy 45 koruli ficko, iszonyat jofej, de a vegen mar nyomdafesteket nem nagyon turo szavakkal illette szerencsetlen, eddig meg nem latott alberletkiado pasit.
Vegul sikerult egymasra talalnunk: egy 35 koruli pasi es a felesege vart minket. Ahogy a kov. napokban jobban megismerkedunk, kiderult, hogy iszonyat jofejek. :) Ok Angliaban elnek, a noe a lakas. Szimpatikusnak tuntek, csak mar iszonyat faradtak voltunk. De nem csak mi, hanem az osszes portugal is :))
Bemutatkozas, minden egyeb, aztan hidegzuhanykent a hir: sorry, but at the moment you won´t have water. Azt hittem, rosszul hallottam, de mar mindenmindegy alapon csak mosolyogtam egyet a dolgon. Nincs viz, mert a vizorat eppen szerelik, csak aznap nem jottek ki szerelni, pedig fixaltak az idopontot. Kb. mint otthon nalunk :) De azert volt egy 5 literes kristalyviz. Ezzel csak elleszunk, gondoltuk. Olyan volt, mint egy nyari cserk.tabor elso napjai. A lakas nagyon tetszik, habar jo par butor nem volt benne - pedig a kepen meg ott voltak. Elmeseltek, hogy amikor kikoltoztek, akkor azokat magukkal vittek. Lisszabon melletti kisvarosban lakunk jelenleg, a neve: Odivelas. Az egesz hely tele van panel szeru hazakkal, de egyaltalan nem olyanok, mint otthon. Inkabb 4-5 emeletesek, van par 14 emeletes is, de minden karban van tartva, igy teljesen elheto a kornyezet. Az egesz taj, dimbes-dombos, a busz olyan hegyi szuk utcakon megy, amit el sem tudtam kepzelni. Milyen jo, hogy itt nincs olyan havazas, onoseso, mint otthon. Azt hiszem, behalna minden. :) Es ami a legdurvabb: kb. 15-20 Celsius fok van. Ma kabat nelkul jottem el otthonrol :) Mondjuk, este huvi van, ugy 5-10 fok kozott.

http://housing.justlanded.com/en/Portugal_Lisbon/For-Rent_Apartments/Apartment-to-let

itt van a hirdetes, ami alapjan kivalasztottuk a lakast. No, a nagyszobaban nincsen benn a szekrenysor, sarok kisszekreny. De kaptunk helyette polcos allvanyt. :)
Masnap delutan jott a vizes, beszerelte az orat, de melegvizunk nem volt, mert a gazzal mukodo "bojler" nem akart begyulladni. Este 7korul jottek a tulajek, kiprobaltak, mondtak, hogy csak probalgassuk, mert be fog az gyulladni. Ha nem, akkor majd kov. nap eljon veluk a csaj tesoja, es megszereli. De legalabb volt vizunk. Forraltunk, cicamosdas stb. Szombaton (3.nap) delutan elmentnuk vasarolni. Tok jo, kb. 3 percre van egy Lidl, ami elso korben teljesen jo. Mire hazaertunk a lakas tele volt emberekkel: a hazaspar a kisfiaval, a no tesoja a felesegevel es egy szerelo is, mert a bojler kisse rosszabb allapotban volt, mint ahogy a haziak hittek. (megjegyezem: sejettem, hogy szaki lesz a dolog vege, de nem akartam eroskodni, hiszen epp csak hogy megerkeztunk, most en okoskodjak?? ;) )
De lett melegvizunk is, kaptunk mindenfele cuccot a lakashoz. Azt hiszem az is egy jellemzoje a portugaloknak, hogy tobbszor kell lefixalni valamit, hogy az ugy is legyen. Erre egy pelda: masodik nap este a novel osszeirtunk egy rovidebb listat, mire is lenne mg szukseg. Az elso otlet az volt, hogy ok megveszik, aztan jott az, hogy vegyuk meg mi, es majd a lakberbol levonjuk a penzt. OK. Ebben allapodtunk meg, es azt hittem, ez igy is lesz, hiszen meg bucsuzaskor is emlitettem, ne feljnek, nem fogunk iszonyat draga dolgokat venni. Erre masnap kapok egy SMS-t: megvettem mindent, amit a listara irtal, este visszuk a bojlerszereleskor. Na, erre most mi fenet lepjunk?? Szoval, azt hiszem, nem lesz egyszeru az elet :)))
Egyebkent ebbol is latni, hogy iszonyat segitokeszek az emberek. Eloszor ezt nem akartam elhinni az utikonyveknek, de most mar a sajat borunkon is tapasztaljuk. Odivelasban bementunk egy kisebb papir-iroszer boltba buszjegyet venni. Elmagyaraztuk, hova mennenk, erre a pasi nemcsak azt mondta el, hogy erre az utra milyen jegy kell, hanem lefenymasolta a buszok menetrendjet, odaadta, elmondta az aprobetus reszt is, es kb. 15perc alatt noha nem ertuk el a buszunkat, de megtudtunk mindent, ami kellett. :)
Ma megyunk kivaltani a berltehez szukseges kis kartyat. Emberek, ez tok durva: otthon megcsinaljuk a fenykepet, es veszunk egy kis papairtokot hozza. Itt elvileg 15 nap alatt csinaljak meg 7 €-ert, ha egy nap alatt akarja az ember surgossegivel, akkor 10€ kell kicsengetni. Es ez csak a kartya. Majd jon a berlet, ami nem olyan mint otthon, hanem ebbol is tobb fajta van. Attol fugg, hogy csak Lisszabonban akarsz utazni - azon belul is csak metro, csak busz, vagy a ketto egyutt - vagy Lisszabonon kivul is. No, mi eldontottuk, hogy azt vesszuk meg, amiben minden benne van, mert akkor aztan mehetunk az osszes buszjarattal, nemcsak a varoson belulivel, hanem a kornyekikkel is. Es ez lesz majd havonta 36€/fo. De hosszutavon ez a jobb.
A buszokon csak az elso ajton leht felszallni.... mi lenne, ha ez a szabaly mukodne Budapesten is? ;) Kaosz:))
Lisszabonbol meg nem sokat lattunk az egyetemen es a kornyeken kivul, de amivel eddig talalkoztunk, az is tetszik. Egy csomo ember van a varosban, az utcakon, autok tomege, hazak.... de megsem erzodik, hogy tomegnyomor van.... valahogy minden elfer :)
Olyan jo lenne, ha ezt Ti mind a sajat borotokon tapasztalnatok, mert igy leirva nem lehet atadni az erzeseket.
A munka is kezd elindulni, ugy nez ki, minden jo lesz itt. :)
Kerlek, ne felejtsetek el minket :) Mi nagyon sokszor gondolunk Ratok, es ez szerintem nemcsak annak tudhato, hogy nemreg jotunk el otthonrol, hanem ez meg fog maradni.
Ugye, irtok majd? Mindenkitol nagyon szivesen olvasunk hireket. A legkisebb dolog is nagyon jol jon majd :)
Sziasztok, udv, csok, puszi stb.....

Lassan három hónapja Portugáliában

Nos, igen.... ebbe az egész blogírásba ezért kezdtem bele. Mert most ha minden jól megy, három évig Portugáliában lakunk. :)
Lassan sikerül mindent egyenesbe tenni - ami a lakást, munkát illeti. Ami a blogot? Talán ezt is, de ehhez több idő kell...

Először jobban meg kell ismerkednem ezzel az egész közlésmóddal. Főleg azzal a gondolattal, hogy nem a nagysemmibe írom a soraimat. Ezért ismét kérlek, kedves Olvasóm, írj, ha itt jártál. :)

Tegnap sétáltunk egy jó nagyot a városban. Gyalog bejártunk nagyjából 2/3-nyi Odivelast. Haza már busszal jöttünk. Remélem, hamarosan a képeket is megmutathatom. Csak még kéne egy kis szerkesztés, ami a képméretet illeti :)

És lőn album: http://picasaweb.google.com/e.bencsath