Ismeretlen-ismerős uticél

Olyan jó volt nézni ezt a kisfilmet. Remélem, nem valami felkért repifilmes ;)

Népdalénekes vagyok?

Kijelentem, hogy nem. Csak szeretek énekelni, de sose tanultam - na jó, volt énekkar, de az másfajta tanulás és másfajta zene, ének.

A plakát, amit most nézzetek meg :)

Ha jobban megnézitek, ott a magyar piros-fehér-zöld.
Ez a plakát ma délutánra invitál, ahol az esti iskolába járók - gimisek, nyelvtanulók, szakmát tanulók, szóval, mindenki - együtt ünnepelik a sok nemzet kultúráját. A mi portugál tanárnőnk, kérdezte, hogy lenne-e kedvem énekelni valamit. Gondoltam, ez egy kis, max. 50fős, cucc lesz, hát igent mondtam. Mert ez még nem gáz, ez még sikerülne is. Úgy képzeltem el, hogy egy nagyobb teremben lesznek asztalok, körbeüljük őket, lesz kaja, innivaló, és végigmegyünk, egyes asztaloknál ki az, aki hozott valami kulturális ajándékot.

Tegnap este kiderült az igazság: a délutáni programkezdés előtt nekem egy másfél órával előbb kell mennem, mert hangpróba lesz. Micsodaaa??? Miért? Hányan leszünk? Kérdeztem kissé megrökönyödve az egyik szervező tanárnőt. Hát, úgy 200 ember - jött a válasz.

Van még két órám... :D
Anyuciii, én nem ilyen lovat akartam :D :D

Majd mesélek, milyen volt.

Nem csak mi...

élünk Magyarország határain túl rövidebb-hosszabb ideig. Sok szeretettel ajánlom :)
www.mavi.hu