Ezek a portugálok, na, de kérem... körforgalom, zebra és egyéb KRESZségek

Jelenleg kettőnk közül nem én vagyok, aki hivatalosan autót vezethet, ám egyformán nem értünk pár portugál szokást az autózás terén.
Körforgalmi index - két típus van: nem indexel, indexel. Kb. egyformán idegesítő a magyar vezetőnek a kétsávos körforgalomba besoroláskor, benti haladáskor és kikanyarodáskor. Azt vettük észre, hogy ált. a besorolás után a belső sávban haladnak függetlenül a körforgalomban megtett út hosszától vagy, ami rosszabb: a két sáv között.
- nem indexel: akkor most ki akar jönni a körforgalomból (hirtelen fordulattal) vagy bent marad? Várjunk vagy se?
- indexel: de merre?? Van, aki a besorolás megkezdése előtt már indexel balra és ezt megtartja addig, amíg el nem hagyja a körforgalmat. Namármost, kifelé jobbra kéne, nem? A másik fajta, aki végig jobbra indexel. Ez pedig azért érthetetlen, mert mi kintről várva arra számítunk, hogy akkor ő előttünk el is hagyja a körforgalmat, így mi behajthatunk. De nem, ugyan... ő elhúz előttünk, szokásos portugál dinamikus gyorsasággal, jó esetben a belső sávban, nem pedig a kettő között.
Szenteste pont előttünk ment egymásnak egy kisfurgon és egy személygépkocsi, mert a kiskocsi ki akart slisszolni a körforgalomból belső sávból még a külsőn haladó furgon előtt. Mi pedig épp kicsorogtunk tőlük jobbra, mert másfelé nem volt út. Igaz, ott is akartuk elhagyni a körbe-karikát.

Zebra: legyen szó a legkisebb személygépkocsiról vagy nagy behemót teherautóról, itt a gyalogosnak akkor is elsőbbsége van. Lassan kezdek bízni a portugál sofőrökben, és le merek lépni még akkor is, ha elég gyorsan jön az autó, de van még 10 métere a zebráig, mert tudom, hogy nem fog rajtam át menni. Azért néha, még duplán be akarom biztosítani magam, aminek az a vége, hogy szegény autósnak le kell lassítania teljesen és megállnia. Ilyenkor kedvesen mosolygok, hátha ez csökkenti a rosszérzést benne. Nem is tudom, hogy egy portugál ilyenkor mit is gondol... de talán nem haragszik :) Azért említettem meg a kocsi méretet az előbb, mert a buszok is betartják a szabályt. Tudnotok kell, kedves olvasóink, hogy itt a buszok is nagyon dinamikusan mennek. Eleinte rángatózásnak érezi a magyar BKV-hoz szokott ember, de rájön, hogy ez más. Itt a busz puhán fékez, nem kattog, nem rángat, csak az ember fizikai tehetetlensége lép életbe a gyors sebességváltásnál. Visszatérve a zebrára: gyakorló buszutasként már többször tapasztaltam, hogy a zebra kezdetére alig lóg be az orra a busznak, mert tudja, hogy honnan kell fékezni... gyalogos is átmegy, busz se lóg be a zebrára... csak az utasok próbálják megtartani magukat a busz belsejében. Szóval, ezt a hirtelen fékezést annyira még nem élvezem. Komolyan: az ilyen helyzetekben a gyalogos miért nem gondol a buszozósokra? Miért kell neki mindenáron lelépni? OK, hogy ővé az elsőbbség, de azért felmérhetné a terepet... És még meg se köszöni a buszvezetőnek... Azt is észrevettük, hogy itt a gyalogosok szinte bárhol lelépnek az úttestre. Emlékszem, régen Budapesten is szokás volt ez, de kihalt. Itt meg vígan mennek keresztbe-kasul az emberek, sőt, ha nincs azon az oldalon járda, ahol éppen menni akar, nem megy át a túloldalra, hanem, a padka mellett gyalogol akár több tíz métert is.
Szóval, nagy a bizalom a sofőrök iránt, az biztos.

Parkolás: bárhol és bármikor. Ezt majd kifejtem.

A 2010-s év első bejegyzése - És megint eltelt...

... igen, jó pár nap-hét, sőt, hónap is az utolsó bejegyzés óta. Egyre erősebb a gyanúm, hogy nem sikerül napi rendszerességgel írnom erre a blogra.
A friss hírek: most már biztosan maradunk egy évet még. Azaz, ugye, elvileg három évre terveztük a nagyutazást, de évenként meg kell újítani az ösztöndíjat. No, ez történt meg a múlt héten. Most már tényleg megyünk TB-t intézni, mert nem akartunk a bizonytalanra tervezni. Következő hír: még nem költözünk Bragaba. Még nem... majd tavasszal. Ami, ugye, 3 hónapot jelent, de hát a papírmunka lassabban halad, és nincs pontos időpont. Szerencsére az albérlettel sincs gond, mert a tulajdonosék örülnek nekünk: megbízható pénzforrást jelentünk a számukra, nincs gubanc a szomszédokkal - nem úgy, mint az előző albérlőknél -, baráti beszámolókat írogatunk egymásnak emailben: mi hogy vagyunk itt, ők hogy vannak Angliában.
Időjárás: na, ez aztán olyan szokatlan, mint a karácsonyfázás volt. Igaz, ez nem embertől függő dolog, de akkor is bekerülhetne a "ezek a portugálok" - sorozatba. A hőmérséklet olyan csípős (ha nem nagy képzavar), fúj a szél erősen, a felhők versenyfutást tartanak, a napfény pedig ennek a tükrében hol van, hol nincs. Pedig a napfény jelenti az éltető meleget - még mindig nincs hőmérőnk, tehát nem tudom megmondani, hány fok is van a lakásban, de van, amikor kevesebb, mint kint. Kíváncsi vagyok, mi lesz, ha egyszer visszaköltözünk Magyarországra... akkor meg zavarni fog a fűtött lakás? Igaz, a hőmérséklet nem tavaszidéző, de az eső esés milyensége annál inkább. Tegnap háromszor volt jégeső... az az igazi, napsütéses, égszakadásos hirtelen jegesedő... lehet, hogy a vérbeli portugálok kinevettek volna, ha látják, mit csináltam: mivel itt egy rétegű az ablaküveg, hát nagy riadalmamban lehúztam a sötétítő redőnyt. És felkapcsoltam a villanyt... délután háromkor :D De így nem tört be az üveg, na... érthető, nem?

Igaz, hogy a következő képeket nem tegnap csináltuk, de a pár napos különbség az időjárás tekintetében mit se számít mivel lassan egy hete ilyen váltakozó minden.

Karácsony

Igen, lassan már három hete. Azért az emlékek megmaradnak. :)
Írtam, hogy beköszöntött hozzánk is a betegség, ami szerencsére nem volt nagyon komoly, de arra pont elég volt, hogy a karácsonyi felkészülésünket leszorítsa a minimális 1.5 napra.

Első dolog a karácsonyfa-kérdés volt. Öt telefonhívást bonyolítottam le - milyen jó, hogy járok már portugálra :) Igazán hasznát vettem, bár, amikor megmondtam, hogy nem portugál vagyok, az ötből három helyen átváltottak angolra. De hiába, mert a nyelvi bravúrok árán sem találtam igazi élő fenyőt. Szóval: maradt a közeli park, ahova gondoltuk, bemegyünk és szerzünk 1-2 ágat. Gondoltuk mi naívan. Hogy majd Szenteste délutánján sikerrel járunk. Eredmény: sötétedés utáni bezárt park. Ekkor már csak abban bíztunk, hogy nyitva lesz a jól bevált bevásárlóközpont. Nem faügyben, hanem csak egy-két dolgot szerettünk volna még vásárolni. Délelőtt azt mondták nekem az információn telefonon, hogy este hétig nyitva lesznek. Mi hat után kicsivel értünk be, de már csak kifelé engedték a vásárlókat. :( Pech.Tehát eljutottam arra a pontra, hogy megnyugodtam: most hazamegyünk és szépen teljesen békés tempóban elkészítjük a karácsonyi vacsorát: halászléstül, mákostésztástul, bejglistül és mézeskalácsostul. Ebből a mézeskalács tésztája már egy éjjelt a hűtőben töltött, a hal is ott fagyoskodott mellette. A főzés-sütést tarkította pár skype-beszélgetés az otthoniakkal. Hiába az egy óra időeltolódás, akkor is meglepődtek, amikor az vacsora kérdés előjött. "Hogy, miiiii? Nálatok még csak készülőfélben van a vacsora? És mikor lesz kész? Kissé késő van, nem?" és ezekhez hasonló mondatokra késztettük a kedves otthoniakat, amikor este 9 körül meséltünk a kulináris előkészületekről. De, most tényleg, minek rohanni? Ez az este aztán végleg nem a kapkodásról szól. Meg is lett a gyümölcse: életem első saját halászleve, bejglije, mézeskalácsa. És életünk első közösen elkészített és elfogyasztott karácsonyi vacsorája is. No, és az első karácsonyfánk is. Nem mondom, hogy fenyőfa, mert csak emlékeztet arra - egy égősor+fal+gyurmás ragasztó= világító leégésmentes fa. Íme, képekben is - a bejgli sajnos hamarabb elfogyott, minthogy felvágva is képre kerüljön :)

Hogy vagyunk?

Köszönjük, most már talán jobban (kopp-kopp).
Szóval, hétfő este itt is baromi hideg lett, és az esti 11 órás buszra várva azt hiszem, kissé megfáztam. Semmit nem éreztem belőle, még kedden sem, csak este. Azóta mindennap másképp fáj a torkom, ma már talán eljutottunk az végső fajtához, amiből már csak a kifelé vezet az út. Csak az jó hosszú lesz, jó kis légcsőfájással meg köhögéssel, meg mindennel. Azért rásegítek mézzel - otthoni, finommal :) - hom.bogyókkal - ezt előbb is kellett volna - otthonról hozott herbáriás kamillavirágból teával és ma már köptetővel is - remélhetőleg, mert az még nincs itthon.

Mivel nem tudtuk, hogy mi zajlik bennem, ezért mindketten itthon maradtunk, nehogy a kutatótársakat is megfertőzzük. Itthonról ment a munka :) És szépen felborult az alvás-ébrenlét ritmus, de ma valahogy sikerül "értelmes" életet élni :)

Emberek: ez az időjárás itt egy vicc! Ma hétágra süt a nap, jó kis meleg van. Olyan otthoni késő őszi idő, de két napig esett és hideg volt... szóval, itt még mindig van minden és nem kiszámítható.

Ez van... :)