Régen írtam, de azért mi mindenkiről tudunk szinte naprakész információt, mert a skype-on olykor sikerül megtalálni Titeket. Hol egyik, hol másik családtagot. :)
Telnek-múlnak a napjaink, most már a 357. napnál tartunk :) Emlékeztek, milyen volt ezelőtt egy évvel? Mert mi igen - nekünk kicsit rohanós és nagyon keveset alvós :) De megérte - azóta kialudtuk magunkat. És a fényképeket nézegetve látjuk, milyen is volt kívülről a fehérruhás-nap. No, ennyi az emlékezés :)
Úgy volt, hogy egyik vasárnap városnézőtúrára megyünk - kocsival, idegenvezetővel. A múlt héten jött ez az ötlet attól a portugál sráctól, aki bent az egyetemen kutató. De sajna nem lett belőle semmi. Szombaton rohamtempóval próbáltunk eljutni Lisszabon legnagyobb bevásárlócentrumába - de nem jutottunk messzebb az odivelasi metronál. Mert ugye, szombat volt, tehát a buszok még kevésbé jártak - nemhogy sűrűn, de még ritkán is alig. És du. 5-kor volt mise a templomban, ahova járunk - 2 óra alatt szerettük volna elinétzni a modemcserét (a nagy bevásárlóközpontban van a cég boltja, aki ezzel foglalkozik), mivel a modemet az egyik vékony oldalára kell álllítanunk ahhoz, ogy ne melegedjen túl. Ha mégis, akkor megszakad a net. 4 napunkba telt mire erre rájöttünk - a beszerelés után - és azóta így használjuk, de még nem adtuk fel, hogy bevisszük. Hátha ki is cserélik....
Szóval, nem jutottunk el a modemcseréig, helyette a metrállomástól vissza is fordultunk, bevásároltunk és két nagy a hipermarketet reklámozó bevásárlótáskával bementünk a misére. Én kissé viccesnek éreztem - otthon még talán a is megfordult volna a fejemben, hogy kinéznek az emberek minket, de itt valahogy annyira más a hangulat, hogy nem zavartattam magam. Szerencsére, nem is igazán olvadtak fel a hűtött cuccok. A mise diák mise volt - nem volt gitár vagy bármi, amiben különbözött volna egy "felnőtt" misétől - csak annyiban, hogy felolvasások, előéneklések mind mind a diákok feladata volt, és ez adott neki egy különleges hangulatot. Nem értettem többet ebből a miséből, mint az előzőekből, és mégis.... valahogy közelebb éreztem magamhoz a mondottakat, mindazt, ami a misén történt, mint máskor. Lehet, hogy erre fogunk majd járni?
Mise után és már nagyon nem szerettem volna gyalogolni, mert elég sokat koptattuk aznap a lábunkat, és inkább a buszmegálllóban fagyoskodtunk - a lakásból egész nap úgy tűnt, jó idő van, hisz hétágra süt a nap. Ja, addig, amíg ki nem mentünk. Mert kint azok a hajladozó fák nem szellőtől hajlongtak, hanem szinte viharos erejű széltől. És ha nem a napon álltunk, akkor akár be is fagyhatott volna mindenünk. De kemény magyar fiatalok vagyunk, és kibírtuk a viszontagságokat :) Bár, nem vártuk meg a mi buszunkat, hanem átrohantuk a másikirányba menő buszhoz - mivel van kettő, ami körforgalomban jár, így ismét elmentünk a metroállomásig, de nem szálltunk le, hanem a buszon melegedve jöttünk vissza. És a lakás előtt szó szerint elvitt minket majdnem a szél- mivel ekkor már a nap nem sütött és a szél felerősödött, nálunk meg a táskák szép kis vitorlaként működtek.... nagggyon jóóóó volt beérni a lakásba :)
Röviden: jól lefáradtunk.
Annyira hogy vasárnap reggel, óraátállítással együtt sikerült felkelni, de mindeketten KO-k voltunk. Fájt a láb eléggé, mellette nekem a derekam és ez a kettő így nem volt jó előjel. Annyira nem, hogy nem mentünk várost nézni. E-mail elküld a srácoknak, de válasz nem jön..... ma kiderült, hogy nem kapták meg, mert nem volt server + nélkülünk is kavartak, mert nem állították át az órát. Szóval, még mi vártunk volna rájuk ;)
Jó volt itthon lenni - tettünk-vettünk, filmet néztünk, délután ebédeltünk :) . Közben gyógyultunk - annyira, hogy mától talán már jobban vagyunk. Sikerült megcsinálnom azt a finom vacsorát, amit kiagyaltam - nem volt receptem, csak kitaláltam a dolgokat egyik nap félálmos bambulás közepette, de azért utánanéztem, hogy ami az én logikámmal elkészíthető, az tényleg az-e. Mivel ellentmondásba nem ütköztem, ezért nekivágtam. Ehhez szükségem volt a sütőre, amit 3 napig sikáltunk, mert valami iszonyat dolgot hagytak benne - égett, pernye szállt mindenhol, de szerencsére, nem vasárnap tett keresztbe a sütő, hanem még hét elején, így tegnapra mindent rendbe raktunk. Bár, kissé féltem, hogy lesz-e valami mellékíze, illata a kajának, mert az az odaégett trutyi rémisztő volt. Ám semmi nyomát nem éreztük. :) A vacsora finom lett - és fura, de semmi különleges nem történt velünk, mégis volt ünnepi hangulat.
Az idő most kissé visszájára fordult - süt a nap, de fúj a szél. Igazából ez jó is így, mert legalább nem szenved az ember, ha utazik.... de itthon kissé hüvi van. Mesélték az itteniek, hogy a múlt heti meleg azért nem a szokásos tavaszi idő, inkább a mostani a jellemző így március végére. Szóval, megnyugodtunk, hogy az elmúlt "kánikulánál" nem lesz nagyon-nagyon melegebb majd nyáron. Most hosszúnadrág, zokni, pulcsi a ruházatom - fura, hogy "be kellett bugyolálni magam". Ahogy a rádióban hallottam, most már otthon is szebb az idő, a Kossuthon a Krónikában 12 - 15 fokot ígértek. Szóval, lassan otthon is kitavaszodik, ugye? ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése