Szeretném, ha ez a blog kapocs lehetne Magyarország-NagyVilág és köztünk, akik most Portugáliában vagyunk otthon.
Annyit kérek Tőled, ki erre jársz, hogy írj (olyasmit, amiről megismerünk). Csak azért, hogy tudjuk, meglátogattál.

U.i.: Persze, ami itt megjelenik írás, kép és minden egyéb - kivéve a blog design-t - saját "termék", lenyúlni tilos :)

Magyarok Portugáliában! Csináltam levelező listát és egy csoportot az "arckönyvben"- ha szeretnétek rajta-benne lenni, írjatok! :)

2009. június 14., vasárnap

Lassan utolérem saját magam


Igen, Kedves figyelmes Olvasóm, láthatod, hogy az elmúlt bejegyzések inkább "a régmúlt homályában" szálldogáló történetek. De sajnos - vagy sem, ezt döntsd el Te - most jutottam el odáig, hogy felvegyem a mese fonalát, és ki kellett kissé gombolyítani, hogy tisztán láthatóvá váljanak a Portugáliában töltött első hónapjaink eseményei.

Most már örömmel írom, hogy szinte teljesen otthonosan érezzük magunkat a lakásban. De azért ottmarad a kis szinte szócska, mert alapvetően talán három dologra lenne még szükségünk: hogy 1. Otthon - Magyarországon - legyünk, 2. a saját lakásunkban és 3. legyen elég bútorunk. No, ez nem telhetetlenség, hanem helyzetjelentés :) De tudjuk, ez a három kívánság is teljesül majd.

A mindennapi életünk szépen csordogál, bár a nyugis napokat néha meg-megakasztja valami érdekesség, netán idegesítő tennivaló. Bár, ha jobban belegondolok, ez az élet rendje, nemde?

(Aki ráismer a képre, írjon ;) )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése