A spanyol kolléganővel bejött még egy pasi is, aki mintha ott se lett volna... semmit sem szólt, csak állt és... olyan volt, mintha beleolvadt volna a falba. Aki jártas az ilyenekben, megmondaná nekem, hogy mi lehetett a feladata?
A spanyol nőci kérdezgetett ezt-azt, miért kezdtem spanyolt tanulni, hol? Mit dolgoztam? Mióta élek Portugáliában? Voltam-e már hosszabb ideig Spanyolországban? Erre is mint minden más kérdésre az igazat válaszoltam, hogy sajnos hosszabb ideig, pl. ösztöndíj, nem voltam. Aztán még pár mondat, majd elköszönt, és kiment a "Néma Faltámasszal" együtt. Mi, az eredeti "páros" még beszélgettünk, aztán egyedül maradtam, míg ők hárman kint megtárgyalták a dolgokat. Mint amikor szigorlatozott, meg államvizsgázott az ember... csak ott őt küldték ki a folyosóra várni. :)
Suhanós-interjúztatóm vissza.
- Nagyon köszönjük, hogy eljött, az a helyzet, mivel teljesen új a sp. partner és nem tudunk róla sok mindent, ezért egy ok van, ami miatt nem kaphatja meg az állást: mivel nem élt huzamosabb ideig Spanyolországban, ezért lehet, hogy nem kezelné megfelelően a spanyol embereket, mivel talán lennének abból adódó problémák, hogy nem ismeri elsőkézből a spanyolokra jellemző mentalitást.
Rendben, mondtam, semmi baj.
Mivel most már nyugisabb volt a beszélgetés, nem lógott a levegőben a bizonytalanság, a srác elmondta, hogy szerinte ez fura indok, de sajnos nem ő az, aki dönt. Az önéletrajzom változatos és érdekes és ami a legfontosabb: azt vette észre az elmúlt 1.5 órában, hogy akármilyen helyzetbe, ismeretlenek közé kerülök, teljesen nyugodtan, nyitottan, barátságosan bánok az emberekkel, ami kevés jelentkezővel kapcsolatban mondható el. Mert látja, hogy ez nem egy felületes dolog, hanem tényleg így van, hiszen a mondvacsinált viselkedés 1.5 óra alatt megkopik és előjön a valódi személyiség.
Keresett másik spanyolos munkát, két nap múlva mentem is egy újabb interjúra, ami az előz szöges ellentéte volt, és máig örülök, hogy nem sikerült. Ott az ügyfélszolgálatos telefonhívások mellett reklámozni is kellett volna az új termékeket. Azaz, rátukmálni a szerencsétlen - és gondolom, kicsit ideges hívóra - éppen valami galibával küszködő ismeretlenre a cég legújabb valamijét. :) Tíz perces "interjú" volt, portugálul... holott ez is egy spanyolos dolog lett volna... egy nálam fiatalabb csajszi eleve úgy jött a bejelentkező pulthoz, hogy:
- Szia, Te vagy az Eszter? Jól vagy?
Puszi, puszi... hm... nekem ez furán fiatalos volt. :)
A kérdések a következő témákat tárgyalták: mióta és miért vagyok Portugáliában, mennyire gyorsan tudok gépelni, mennyire tudom a szám.gépet használni, beszélek-e angolul?
Kedvesen váltunk el, majd másfél hét múlva a "suhanós" HR-s interjúztatómtól jött a telefonhívás, hogy sajnos az az állás sem jött össze.
Én meg csak mosolyogtam a napsütötte Lisszabon egyik baromi meredek utcáján mászkálva. Mert épp turistásat játszottam, és megnéztem egy újabb városrészt... és megint rájöttem, hogy ez az ország szép. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése