Az emlékek arra ösztönöztek, hogy felhagyjunk jó magyar szokásunkkal, de csak részben. Méghozzá a favásárlás időpontjával kapcsolatban. A többi maradt. Tehát: élő fenyő - akárki akármit mond, bocsánat, de ebben nem vagyunk természetbarátok, másban igen :) -, földlabdával. Olyasmi, mint lehetőleg későn hullajtsa a leveleit most nem érdekes, mert itt, amennyire feltérképeztük a kínálatot, ez szinte megfizethetetlen. Erre most nem futja.
Múlt héten már sokadszorra toltam el a bevásárló kocsit a fák mellett, de az ár visszariasztott. 14.99 € - ez sok egy lucfenyőért. Minden nap kis reménykedéssel gondoltam az árra, hogy talán lesz ez olcsóbb is és az olcsóság nem jár együtt a fa egyenesarányú kopaszodásával. A csoda dátuma: 2010. december 7-e. Az ár: 8.99 €. Az eredmény:
Egy estét kellett még összekötözve kibírnia, mert december 8-án éjjel két új szerető gazdája elindult, hogy földet szerezzen kiegészítésképpen a már meglévő mennyiséghez. (Ami egy nagy virágcserépbe belefért volna.) Zacskó, ásókanál - ami egyébként a normális leveses kanál másfélszerese és a mindennapokban a konyhában használom - és irány a négy napja esővel áztatott bokorrengeteg a házunk tövében. Tíz perc múlva már a kibontott fenyő alá lapátoltuk, azaz kanalaztuk a friss földet. Ma reggel egy apró pincebogárral találkoztam, remélem, más kedves kerti állatnak nem adunk otthont tudtunkon kívül. Az ültetés után pedig a friss fenyőillat mellett ez a látvány fogad:
Persze, még hátravan a végleges állapot megtalálása, de azért biztató, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése