Akkor, amiről tegnap kezdtem írni, most folytatom.
Eltökélt szándékom, hogy Magyarországtól úgy 3000-3200 km-re sikerüljön a magyarokat megtalálnom és lehetőséget adnom nekik-nekünk az ismerkedésre. Lehet, hogy nagyon is optimista vagyok? Lehet. Kaptam már biztatást és figyelmeztetést is - nehéz munka lesz - egyaránt. Rossz szót még nem. És ez a legfontosabb!
Az egész egy orvosi vizsgálattal kezdődött. Szükségünk lett volna szakorvosra, tudtuk, hogy milyenre. Ám azért körbekérdeztem, hogy ez itt hogyan is működik. (Erről is lesz majd mese, és nem túl vidám... már, ami a rendszert illeti.) Körbekérdeztem volna, de alig volt pár ismerős. Így fogtam magam és a tavalyi mikulás-ünnepségre szóló meghívó címlistájában szereplőknek ismeretlenül küldtem egy segítség kérő emailt. Jött is rá válasz :) Ekkor elhatároztam, lesz ez még működőbb is. Hiszen az hihetetlen, hogy itt élünk jó messze Magyarországtól, itt élünk azért nem eget rengetően sokan, itt élünk és csak kisebb csoportok ismerik egymást, de a csoportok egymásról keveset tudnak. Ez engem nagyon zavart. Jött a meglévő címek tulajdonosainak az újabb üzenet, a régi szervezők megkeresése, hogy tudnak-e segíteni nekem egy kicsit... és ez a valami működik. :)
Persze, vannak olyanok sokan, akik már több éve, évtizede itt élnek. Minden tiszteletem az övék, akármiért is jöttek el ilyen messze. Ebből a tiszteletből is táplálkozik a lelkesedésem. Aztán meg abból is, hogy láthattam már példát az általam elindított levelezőlista segítségével a másik segítésére. Hiszen pont ez a célom: akármilyen apró-cseprő gondunk is van, legyen kihez fordulni. Ha csak véleményért, ha tapasztalatcseréért vagy akár konkrét segítségért is. Én nyitott vagyok adni is és kapni is. Remélem, a többiek is osztják a véleményem.
Sok sikert Nekünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése